„Nem az a lényeg, hogy egy háború valós, vagy valótlan indokkal tör ki. A győzelem nem lehetséges. A háborút nem azért indítják, hogy megnyerjék hanem, hogy folyamatosan vívhassák. Egy hierarchikus rendszer csak a szegénység és a tudatlanság talaján létezhet. Minden háborút a múlt igazol, de nem léteznek különböző múltak. Alapvetően minden háború megtervezett, hogy a társadalmat, az éh-halál mezsgyéjén tartsa. A háborút az uralkodó csoport robbantja ki, az alárendelt csoport ellen.

„A teljes elfogadás a kulcs. Az a tolvajkulcs: minden ajtót kinyit.

Nincs olyan ajtó, amit az elfogadás ne nyitna ki. Ez egyszerűen olyan kulcs, ami minden zárba beleillik – mert abban a pillanatban, hogy elfogadsz valamit, egy átalakulás indul meg a lényedben, hiszen nincs többé konfliktus. Nem vagy kettő. Az elfogadásban eggyé válsz, egységgé válsz.

Emlékezz az egységedre, a bonyolultságodra. Olyan csodálatos. A vágyak csodálatosak. A szenvedély jó – ha elfogadod, részvétté válik.

Az elme nemcsak gondolatot jelent. Magába foglalja érzelmeidet, valamint az összes tudattalan mentális és emocionális reagálási mintádat is. Az érzelmek az elme és a test találkozási pontján keletkeznek. Tested reagál az elmédre: ez a válaszreakció az érzelem. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az érzelem az elme tükröződése a testben. PI. a támadás gondolata vagy valami más, szintén ellenséges gondolat olyan energiafelhalmozódóst hoz létre a testben, amit dühnek nevezünk.

Mi a legnagyobb akadálya annak, hogy megtapasztaljuk ezt a valóságot?

Az elmével való azonosulás, ami a gondolkodást kényszerré teszi.

A gondolkodás megszakításának képtelensége rettenetes csapás. ám a legtöbben nincsenek ennek tudatában. mert majdnem mindenki szenved tőle, és emiatt ezt tartják normálisnak. Ez a szakadatlan mentális zaj akadályoz meg abban, hogy megleld a belső csönd birodalmat, amely pedig elválaszthatatlan a Léttől. Az elme egy hamis énképet is létrehoz, ami a félelem és a szenvedés árnyékait veti rád.

"Sokan számolnak be arról, hogy mély szenvedésen keresztül találták meg Istent. „A kereszt útja" keresztény kifejezés is talán ugyanerre utal.

Egyfolytában ezzel foglalkozunk itt.

Pontosabban fogalmazva nem a szenvedésen keresztül találták meg Istent, mert a szenvedés ellenállást is jelent. A megadáson keresztül találták meg, helyzetük teljes elfogadásán át, amibe az intenzív szenvedés belekényszerítette őket. Egy szinten bizonyára ráébredtek, hogy a fájdalmukat maguk teremtették.