„A teljes elfogadás a kulcs. Az a tolvajkulcs: minden ajtót kinyit.

Nincs olyan ajtó, amit az elfogadás ne nyitna ki. Ez egyszerűen olyan kulcs, ami minden zárba beleillik – mert abban a pillanatban, hogy elfogadsz valamit, egy átalakulás indul meg a lényedben, hiszen nincs többé konfliktus. Nem vagy kettő. Az elfogadásban eggyé válsz, egységgé válsz.

Emlékezz az egységedre, a bonyolultságodra. Olyan csodálatos. A vágyak csodálatosak. A szenvedély jó – ha elfogadod, részvétté válik.

Sok mindennek az elfogadását kéri tőlem az élet.

Fogadjam el magam olyannak, amilyen vagyok – az érzelmeimet, a szükségleteimet, a vágyaimat, a választásaimat, jelenlegi léthelyzetemet.

Fogadjak el másokat olyannak, amilyenek.

A velük kialakított kapcsolatomat.

A problémáimat.

Az áldásokat.

Anyagi helyzetemet.

Azt a helyet, ahol élek.

A munkámat a feladataimat és azt, hogyan tudok ezeknek megfelelni.
Az ellenállás nem visz előre, és nem szünteti meg a nem kívánatos dolgokat.

Megbocsátás nélkül nincs szeretet.

De a megbocsátás is csak akkor igazi,ha alapja:a Lélekkel szemben való legmélyebb alázatosság.

Tudva azt,hogy semmi olyan nem érhet bennünket az életben,amit meg nem érdemeltünk, be kell látnunk,hogy aki bennünket bánt, fájdalmat vagy kárt okoz nekünk-akárki is teszi-csupán a megérdemelt sorsunkat teljesíti be cselekedetével.

Nem csak mások elítéléséhez nincs jogunk tehát, hanem a megbocsátáshoz sincs mások ellenünk elkövetett hibáival és vétkeivel szemben, minthogy magunk vagyunk azok kiváltói és okozói.

Amit elhatároztál, csináld is végig... hacsak nem gondoltad meg közben magad.

(ismeretlen)

Aki könnyen viseli a múltját, az bizonnyal meghosszabbítja az életét.

(Paul Valéry)

A bölcsesség az, ha a megfelelő időpontban mondunk le a tökéletességről.

(Arthur Bloch)

Bármi történjen is az életben, a lefontosabb utat önmagunkban járjuk végig.

(ismeretlen)

A vágyaknak, még a legártatlanabbaknak is, az a bajuk, hogy alávetnek másnak és függővé tesznek bennünket.