PÜNKÖSD UTÁN
Túrmezei Erzsébet

Pünkösdig hallgattak. Vártak. Hallgattak.
Szívükben szunnyadt a húsvéti hír.
Nem mentek vele. Egy helyben maradtak.
Aztán pünkösd lett, és ütött az óra.
Zendült a szó: Lélek volt és erő.

És háromezren állottak
egyetlen prédikációra.
És egyház született.
Ma is megmozdul ezer és ezer szív
hogyha a szó Lélektől ihletett.
Lélektelen mennyit beszéltünk már mi...
Tanuljunk csendben a Lélekre várni.

Úr Jézus Istennek,ama Báránya
Aki elveszed a világ bűneit,miénket is
Drága véredet adtad értünk mégis ...
Engedetlenek,értetlenek vagyunk
Isten ígéjét méltatlanul megkritizáljuk!
Kérünk szépen légy irgalmas Pásztorunk
Mutasd nekünk a tiszta forráshoz utunk!
A legelő és forrás a Te írott szavad
Abból táplálkozzunk,ne igyunk mocsarat!
Nem véletlenül kapjuk a "kemény eledelt"
Megakarsz edzeni a nehéz időkre bennünket!
Mert ami ott le van írva be fog következni
Erre akarsz minket érdekünkben megedzeni!

 

Lelked legyen az Isten temploma!
Mosoly legyen békéje hírnöke!
Szereteted a legszentebb ima!
S figyeld Urad, magától ellök-e?

Mert kegyes Ő, ki világot teremt,
és szent neki mindegyik gyermeke.
Lelkembe lát - s ez tudom mit jelent!
Hogy hozzá híven, vajon teremtek-e?

Mert jó az Úr, és csak jót ad neked,
ha jót cselekszel, Őt dicsőited.
Emeld fel hát büszkén tekinteted,
utad vezesse éltető hited!

A félelem kerüljön messze el,
ne legyen társad se dűh, se harag!
Irígység, kétség rád sohase lel,
amíg a szíved íly tiszta marad.

Aranyosi Ervin: Imádkozom egy szebb világért

Imádkozom egy szebb világért,
amit a gondolat teremt.
A fénylő Napom sugaráért,
fénye járja be lelkemet.
Imádkozom te érted, s értem,
legyen itt végre szebb világ!
Váljak jobbá, mint eddig éltem!
Ezért mondok egy szép imát.

Tengernyi ember él e földön,
s élhetnénk mind, mind boldogan.
Ne legyen létünk puszta börtön,
szabaddá váljunk oly sokan.
Mit is jelent szabaddá lenni?
Ne tartson féken félelem!
Akarjunk újra naggyá lenni,
lépj be a fénybe én velem!

 

Aranyosi Ervin: Nőnapi köszöntés

 

 

Ó NŐ, Te vagy az élet nagy csodája,
Szépség és öröm, mind belőled jő!
A nyugalom, a szeretet hazája,
Te vagy a biztos, éltető erő!

 

Te vagy a startkő, az élet vizénél,
s Te vagy a cél, amiről álmodunk.
Szegények lennénk, ha nem értünk élnél,
üres és halott lenne otthonunk.

 

Kislányként mosolyt csalsz Te minden arcra.
Kedvesként Te vagy a bűvös szerelem.
Társként felkészítesz a mindennapi harcra,
mindig a jobbik felem vagy nekem.

Önvád

Duzzogok Uram…
Marcangol a lélek
Hegycsúcsokat mászok
Mégis völgyet érek.

A szó nem érti hangom
A fülem némán néz
Felhők közt rekedt sóhaj
A visszavont kéz.

Fortyogó hangok
Megnémult szavam
Gyűlölet, utálat
Egész önmagam.

Elpártolt testvérek
Megroskadt barátom
Az egész nagyvilágot
Ködbe hullva látom.

Ránctól gyűrt homlokom
Dühtől sápad arcom
Így vívom önmagam
Vérveríték harcom.

Úttalon utakon, mik
Sehova sem vezetnek
Fölösleges keresek
Vakremény életet.

Ennyi volt, elég volt!

A KISMADÁR
 
http://www.youtube.com/watch?v=QndpTtrJt5A
 
Helen Keller: Köszönöm, Istenem, fogyatékosságomat

Köszönöm, Istenem, fogyatékosságomat,
mert általa találtam meg
magamat, munkámat,
... sőt téged, magadat is Istenem!
Köszönöm, hogy életem sötét és néma éveiben
használtad életemet valami célra,
melyet ugyan nem ismerek,
de egy napon majd mindent meg fogok érteni
és akkor nagyon elégedett leszek.

Hiszem, hogy az életet azért kaptuk,
hogy növekedjünk a szeretetben.
Hiszem, hogy Istenem bennem vagy,
miként a nap a fényben és az illat a virágban.

 

Fodor Ákos: Jelentés-vázlat a jelenidőről

 

 

Valahogy úgy, mint a csecsemők:
iszom, iszom és szomjazom,
megkívánok és elúnok,
fogok, megszorítok és elejtek,
elsírom magam,
unatkozom, félek.
Mindentől függök, de alig függök ö s s z e.
Nagyon megörülök egy érintésnek. Vissza-
borzadok egy másiktól.
Nevetnem kell, nevetnem bizonyos szavakat hallva, látva.
Figyelmem lengőajtaja készségesen nyíldogál
kifelé-befelé, vagy ácsorog középen: elbámészkodom
egy színen, formán, hiányon; jót csodálkozom olyasmin,
hogy hajlik az ujjam.

Ha elromlik minden, mint megesik néha,
Ha utad csak hegyre föl vezet a célba,
Ha kevés, mit kapsz, de sokkal tartozol,
Nevetnél bár, de sóhajtozol,
Ha úgy érzed, a sok gond leterhel,
Pihenj, ha kell - de soha ne add fel!

Az élet furcsa dolgokra képes -
Ilyesmit néha mindenki érez,
Számos hiba épp azért történik,
Mert feladtuk, s nem tartottunk ki végig.
Ne add fel hát, ha lassan is haladsz,
A siker talán már csupán egy arasz.

Emlékeztek az Állatkerti útmutatóra?

Devecseri Gábor vetette papírra a következő csodálatos sorokat is, szívemből szólnak most:

 

 

Imátlan ima

 

Befejezni a napot szépen,
bízni az óra örömében,
az álom hajóján kivárni,
szeretteinknek jót kívánni,
élőnek, holtnak, szeretteink
szeretteinek szép rend szerint
örömet kívánni mindahánynak,
(torló percek hullámot hánynak,
az órák az éjbe ömölnek),
örömet kívánni az örömnek.

Szeretném megosztani veletek egy nemrég íródott versem:

 

 

 

Kerülsz vagy repülsz

 

de ritkán lát jól az ember

csak mikor a szíve éber

és nem zsömböl mint egy némber

mint magára maradt árva

bámul bele a világba

egy jobb életet kívánva

isteni  csodára várva

bölcs pedig csakis akkor vagy

mikor feltalálod magad

félsz hogy elnyel a sötétség

tudd az örök fény benned ég

mindig kerüld a kerülőt

feltalálták a repülőt

 

 

 

 

 

 

Egy kedves barátnőm írta nemrég ezt a verset magáról, rólam, nekünk... fogadjátok szeretettel!

 

Útkereső

Számtalan utat bejártam,
Sorra mindent kipróbáltam
Voltam elveszett és megtalált
Szeretett és megutált
Voltam egyetlen és százból egy
Kinek minden egyre megy
Voltam bukott diák és osztály első
Hős szerelmes, és bús kesergő
Másztam hegyre, és csúsztam mélyre
Zokogva, az Urat kérve..
Álltam a csúcson, bátran, lobogó hajjal
Öleltem görcsösen, reszkető karral
Merre visz vajon még az utam?

Néha éreznünk kell ... de pár csodaszép gondolat elviselhetővé teszi a kínt

 

 

A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.

József Attila

 

 

 

A virágnak két kedvese van, a levegő meg a fény - de a fény az igazi kedves.

Afelé fordul, tárulkozik, s ha a fény búcsút vesz tőle, becsukódik és elszunnyad a levegő ölelésében.

Hans Christian Andersen

 

Herceg, most gyűl a bánat csak felettem,
magam vagyok gyásztól fenyegetetten,
magam vagyok sziromnál hervadóbban,
magam vagyok hívemtől elhagyottan.

 

Lelki béke

 

A lelki béke szilárd nyugalom

de nem kérést elutasító unalom;

fegyelem, mely enged, s elfogad,

sosem fél, nem remél, csak ad.

A lelkii béke tevékeny erő,

nem eltipró, hanem felemelő;

táplál, éltet, legyőzi a szenvedést,

maga alá gyűri a szenvedélyt.

A lelki béke féltő hatalom,

nem másokat lebíró akarom;

szelíd, finom, végtelenül kegyes,

meghajolva előtte legyőzheted.

A lelki béke feltörő tudás,

befogadás, semmit sem tagadás;

mélység és magasság között feszül,

általa minden összhangba kerül.

 

 

Weöres Sándor:

Ki minek gondol, az vagyok annak...

Ki minek gondol, az vagyok annak...
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
Te vagy magad, ki e jelet vonja.

S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,
Mert fénye-árnya terád sugárzik.

"Csak azért
az egyetlen napért
érdemes volt megszületnem,
amikor szeretni tudtam,
és szeretnek-e, nem kérdeztem.
Csak ennyi történt teljes életemben,
egyébkor szakadékba buktam.
Csak azért
az egyetlen napért
érdemes volt megszületnem."