Batori Zoli üzente 12 éve
Igen.Minden,ami szeretetből fakad,az Istenből eredő bennünk,s ez különös élvezetet jelent nekünk.Gondolj csak egy lepottyant kismadár megmentése,vagy egy rászoruló megsegítésekor átélt különleges érzésre!Ha életed arra a feltételek nélküli szeretetre hangolod át,rendszeressé válik ez a különleges boldogság.Az a szabad madár-a"boldogság"-hazajár azután hozzád.
Csizmadia Éva üzente 12 éve
P. K. Frederic üzente 13 éve
"... sokféle erő van az emberek között, sokféleképpen ölik egymást az emberek. Nem elég szeretni... A szeretet tud nagy önzés is lenni. Alázatosan kell szeretni, hittel. Az egész életnek akkor van csak értelme, ha igazi hit van benne. Isten a szeretetet adta az embereknek, hogy elbírják egymást és a világot. De aki alázat nélkül szeret, nagy terhet tesz a másik vállára.... Nem szabad erőszakosan szeretni... Mindig bűn, ha nem érjük be azzal, amit a világ önként ad, amit egy ember magától nyújt, mindig bűn, ha mohó kezekkel hozzányúlunk egy másik ember titkához. A szeretet, az igazi, türelmes. A szeretet végtelen és tud várni." (Márai Sándor: Az igazi)
Mátis Éva üzente 13 éve
Vili!
Az általad feltett Vak koldus történet a legjobb példa a Frédi által
megfogalmazott "jótékonyság gyakorlásra"
Minden önérdeket nélkülöző, emberi gesztus... Az újságiró tovább mehetett
volna, anélkül, hogy bárki számon kérhette volna, hogy észre sem
veszi a koldust. Sokan forditják el finoman tekintetüket, hogy ne is
zavarja őket a nyomor. Mi több, szánalomból és saját lelkiismerete
megnyugtatására még az átlagosnál több pénzt is dobhatott volna
a koldus kalapjába! Milyen nemes gesztus lett volna. De nem!
Vette a fáradtságot, és átérezve koldusunk többszörös tragédiáját,
olyan cselekedetet hajtott végre, ami az általános helyzetet "egy
magasabb minőségbe" emelte. Amit adott, az talán húsz másodperc
volt saját idejéből. Cserében viszont ,-most a magyar népmeséink
gyakori fordulata, a jó tettek megjutalmazása jutott eszembe,
jó tettért jót várj! Saját üdvösségén is segitett , nem csak a koldus
aznapi bevételén! Minden mellék gondolat nélkül....
[Törölt felhasználó] üzente 13 éve
ahhoz, hogy egyesek altruisták lehessenek, másoknak legalább időnként önzőnek kell lenniük, de mindenki mindig nem lehet önző egyszerre, akkor a világ sakálok és farkasok tanyája lenne, sőt részben ez igaz is,
"A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal." [Máté 7: 12]
egy jó vallású erkölcstan központi előírása az egoizmus korlátozására és az altruizmus fokozására irányul, nemde?
a jótékonyság lehetővé teszi, hogy spiritualizáljuk az anyagot, és felszínre hozzuk a bennünk rejlő erényt, az Örökkévaló mindenkit egyenlőn részesíthetett volna a gazdagság jótéteményében, de miképpen a bölcsek mondták: „Ha mindenki szegény, vagy mindenki gazdag lenne, ugyan ki jótékonykodna?”
szerintem, a jótékonykodás megnyitja számunkra a fentről áramló gazdagság új csatornáját, melyet ekképpen utánozhatunk csak, ám ha tényleg álarcos cselekedet lenne, akkor
How to bury people - that's a thing we (hungarians) know well.
Mátis Éva üzente 13 éve
Frederico!
Ezzel teljesen egyetértek, amivel nem , az Anthony bevezető
kijelentése, hogy " a jótékonykodás olyan önérdek, amit az
altruizmus álarca mögé rejtenek" Sorry, ennek a mondatnak igy
zavaros az értelme. Feltehetően a forditó volt slendrián.
A jótékonykodás maga, az altruizmus álarca. Vagyis az
önérdekű jótékonykodás - hamis altruizmus.
P. K. Frederic üzente 13 éve
Amikor szívből adsz, és szívből éled életed minden pillanatát, akkor megnyílsz az emberi lét legmagasabb rendű megnyilvánulásának: a szeretetnek. Nem jótékonykodásra van szükségünk, hanem a jótékonyság gyakorlására... nap mint nap, minden egyes pillanatban.
Mátis Éva üzente 13 éve
Hogyan is irta Béla két napja a Lelki gyakorlatokban?
"riszpekt mester"-"na jah!" Jó látni, hogyan bővül a tanitványi kör!:)))
[Törölt felhasználó] üzente 13 éve
ezzel absz. egyetértek, (valószínűleg) pontosan így van. s egyáltalán nem ellenkezik azzal, amit írtam (meglehet, nem fogalmaztam érthetően, sose volt ez erősségem). Ami pedig a hétfejű sárkányt illeti...naná, h le kell győzzük, az enyémnek még sokkal több feje van :))
[Törölt felhasználó] üzente 13 éve
míg nincs tapasz(-talat) az egységes tömegtudatról - purusa -, addig a manasz memóriabankja önszeretettel töltött, a buddhi éretlen és önérdekes,
az isvarát pedig egó-kosz fedi ... a hétfejű sárkány legyőzendő hölgyek esetében is!
[Törölt felhasználó] üzente 13 éve
azalatt, h bármit teszünk, "önérdek"-ből tesszük, azt értem, h bármit teszünk: önmagunk ilyenként vagy olyanként való megtapasztalásának öröméért tesszük. Mert azért jöttünk ebbe a poláris világba, h minden egyes tettünkkel meghatározzuk önmagunkat, vagyis "megkülönböztessük" magunkat azoktól, akik nem ezt teszik. Mert nekünk így tetszik, ez felel meg, ez szerez örömet. És mindig szabadon dönthetünk, h az adott pillanatban miként kívánom megtapasztalni/megélni magamat: irgalmasként, "jó-ként", altruistaként, segítőkészként, ... vagy sem.
Mátis Éva üzente 13 éve
Talán az irás mégsem tökelétesen igaz, mert ilyen vagy olyan
jótékonykodásról lévén szó benne - elfelejtette megemliteni a
könyörületességet, irgalmasságot, felebaráti szeretet.
Az altruizmus nem feltétlenül azt jelenti, hogy áldozd fel magadat valakiért, vagy valamiért, hanem, hogy gondoskodj, törődj, segits, adj az arra
rászorulóknak. Akiből hiányzik az altruista gén -aminek nem feltétlenül
ez a neve- abból nehezen válik közösségi ember, elutasitja, vagy
rejtetten elutasitja gyermeke gondozását, megkeseriti saját és a
környezete életét, stb
Anthony de Mello nagyon szelektiv, negativ példákat hoz fel,
mintha a valódi charité nem létezne a világban. Az "önérdek"-ből
és "a saját érdekében "tett kifejezések között árnyalati különbség
van, ezt bárki beláthatja.
[Törölt felhasználó] üzente 13 éve
a lényeg, h az ember világosan lássa, h az adott pillanatban mit miért tesz, ismerje be magának és fogadja el.
[Törölt felhasználó] üzente 13 éve
szerintem tökéletesen igaz az írás... bármit teszünk, világos, h (vmilyen szinten és formában) önmagunkért tesszük, mert így látjuk jónak (az adott pillanatban). Tehát: "önérdekből". Ez viszont egyáltalán nem "baj", nem "elítélendő", hanem tökéletesen természetes s így van rendjén.
Batori Zoli üzente 13 éve
[Törölt felhasználó] üzente 13 éve
sarkallatos szemszögből dikázó zárt-tudatrendszerű egyén okosodási folyamata zajlott le akkor épp ... kinek vón kedve követésképpen az ő szellemi tudatára ébredni?
- Tyű, ugyan már, Anthony de Mello, mások örömétől örülni együttérzés és ez akkor tizsta érzet, miután előbújtál szemszögedből hogy a többiekéből is láss...hát, sokat kell még tudatodról "lemelózni"!
Mátis Éva üzente 13 éve
Ezzel az irással sem tudok azonosulni, bár nagy igazságokat mond ki.
Pl. a befejezés tökéletes, hadd idézzek belőle: "Imádunk sértegetni,
különösen bizonyos embereket. Örömünket leljük benne. És amikor
valaki más sérteget, az is kedvünkre való. Csakhogy mi magunk nem
akarjuk vállalni a sértés megvalósitását, mivel az árthat a jó hirünknek.
No, ebben érhető tetten a dolog. Ha mi sértegetünk, másoknak rossz
véleménye lesz rólunk. Ők nem szeretnek majd minket, rosszat mondanak
majd rólunk, és mi ezt nem szeretjük."
(Rubens zseniális ábrázolása Loyolai Szent Ignácról remek illusztráció,
készakarva néz az ellentétes irányba, mint az eredetin? :)