Csizmadia Éva üzente 13 éve
Csizmadia Éva üzente 13 éve
Kedves Évike!
Ok!
Értem már! Akkor most azt fogom elolvasni!
A ház nagyon új volt. A Nagy Lajos Király út-és az Erzsébet királyné utca sarkán befelé a második épület 3-4-éve adhatták át akkor. Picike 35 négyzetméteres lakás volt amit kivettem benne a 3.emeleten. Az emberek arcára, hajukra ,tekintetükre és mindegyikük érzéseire a mai napig emlékszem. A félelem később visszatért,
de akkor attól amit az egyenruhás férfi közvetített felém teljesen feloldódott. Nem látok szellemeket, és irtózom is a gondolattól hogy ilyen megtörténjen velem.Azt viszont mindig megérzem ha valaki beteg a családomban. Édesanyámmal abban az időben jó volt a viszony , minden nap hívtam telefonon, de még ő sem járt nálam, hogy tudta volna hol lakom.( Ma is jó a viszony , de már nagyon töredezett szegényke, és szellemi partnerként , soha nem volt igazán jelen az életemben. Lebegve élt.)Természetesen értek mindent akkor is, ha véletlenül nem úgy sikerül leírni, és nagyon hálás vagyok hogy az írásaimat az érdeklődéseddel megtiszteled.
Mátis Éva üzente 13 éve
Kedves Évi!
Könyv és könyv között végtelenül nagy külömbség van, még ha ugyan
az az iró irta is. Az általad emlitett könyvet nem olvastam, de láttam filmen
anno... Amit eredetileg ajánlottam az a József és testvérei cimű könyv
volt. Ami az ószövetségi Jákob - az általad megkérdőjelezett "csaló", és
leszármazottainak élettörténete. Nagyon hosszú! :)
Mátis Éva üzente 13 éve
Mátis Éva üzente 13 éve
Visszatérve előző bejegyzésedre, egy kérdésem van az olvasottak után:
Tudsz e valamit az ott lakó emberekről és a ház történetéről, a zuglói
bérlakásodban? Az elbeszélésed alapján a paranormális élményeid
ahhoz a helyhez kötődtek. Az ott élt emberek múltja, az ott zajlott
események intenziv hatásai, a te szuper érzékenységeddel
kombinálva produkálhattak természetfeletti jelenségeket. Az
odadobott kis kulcs- ami egy metafora- egy válasz volt az
akkori életed legnagyobb legnagyobb kérdésére, az Édesanyádhoz
fűződő ellentmondásos kapcsolatodra. "hogyan szolgáltathatott ki
idegeneknek a saját anyám?" Makacsul, még akkor is ezt kérdezted,
amikor az életed is bizonytalan volt... A válasz is szimbólikus :
a "picike kulcs". Inci-finci, mint a felnagyitott probléma. Mert ő arra
a kérdésre, hogy szeretsz-e engem ? szeretlekkel válaszolt!!!
Az, hogy te intellektuálisan ezt elutasitottad, komoly válságba sodort.
Kérlek! Felnőtt értelemmel revizionáld ezt kérdést!!! Különösen fontos,
hisz most te is anya vagy, és soha nem tudhatod, egy-egy válasz,
vagy gesztus gyermeki szemlélettel hogyan realizálódik!
Remélem nem értessz félre! :)
Csizmadia Éva üzente 13 éve
Kedves Évike!
Elolvastam Thomas Mann : Egy szélhámos vallomásai címmel az ajánlott irodalmat. Ezt valamikor középiskolában, vagy kötelező, vagy ajánlott irodalomként már olvastam. Tele van az emberek élete útkereséssel, és útkeresőkkel. Nem szabad senkivel, kritika nélkül azonosulni. Én próbálok, navigálni.Van aki egy kis időre mellém sodródik, aztán szalad dolgai után.
Köszönöm hogy aggódsz értem. Nem hiszem hogy az aki árthatna, az ezt az oldalt elolvassa, az nem is törődik velünk.Az ajánlott irodalmat elolvasom.
Köszönök mindent!
Mátis Éva üzente 13 éve
Kedves Évi!
Köszönjük, hogy megosztottad velünk legbelső gondolataidat, sőt
azon túl is - legbelső érzéseidet. Öszintén remélem , senki nem
fog visszaélni ezzel a nyitottsággal, amivel valljuk be, hogy
sérthetővé tetted magadat a külvilág felé. Dehát bevallásod szerint is
ezt teszed gyermekkorod óta, és a hited ma már - amire rábizod
sorsodat- a pozitiv attitüdön révén , te érted dolgozik.
Újabb olvasmányt ajánlok; A most hatalmát-Eckhart Tolle-tól.
Kérlek ne siettesd az idő múlását, a jövő fiktiv dolog, koncentrálj
a mára. Határtalan lelkierőddel és az égiek áldásával minden még
jót elérhetsz!
Csizmadia Éva üzente 13 éve
Kedves Vili, Zoli,és Mindenki ..
Az amit írok nektek , nem fog különbözni sokban attól amit talán már sokaktól hallottatok, de én próbálom az idő távlatából szemlélni feldolgozni és magyarázatát adni a történteknek.
Amikor Pesten dolgoztam , de talán még ma is jellemző rám és jellememből legmélyében gyökerezik, hogy nem tudok a mában élni. Mindig , minden pillanatban a jövőbe ér az egyik lábam, magyarán szólva hajtanám előre az időt, mint, ha elfecsérelt időpocsékolásnak tartanám azt amiben kényszeredetten élek.Ezt úgy hívom, kényszerülten megélt idő. Amikor gyermek voltam oda szoktam állni anyám elé, és rendszeresen megkérdeztem : Szeretsz Te engem? Soha nem kaptam rá megnyugtató választ. Egyetlen környezet volt amiben valaha is jól éreztem magam, azok pedig a gondolataim voltak, a külvilág minden apró részletében idegen volt számomra. Van egy bátyám, akinek a cselekvéseit szinte automatikusan lekopíroztam és nem értettem hogy az hogy én lánygyermeknek születtem az miért különböztet meg engem abban amit tennem kell mint amit egy fiú gyermek tesz. Így eljártam locsolkodni, kapáltam , metszettem az apukámmal, és udvaroltam azoknak a fiuknak akiket kiválasztottam. Aztán az iskola rengeteget segített, iszonyú sokan nyúltak a hónom alá, így sikerült szocializálódnom , de nem a hagyományos értelemben.Ott a gyerekektől rengeteg szeretet kaptam, és adhattam is. Amikor valakit bántottak, úgy éreztem engem ütnek. Bár ki volt is az elkövető nagy gyerek ,oda álltam és számon kértem rajta amit tesz.
Mindig abba hagyta, annyira meglepődött. Közben pedig éltem, a magam módján. 15 évesen a matek lecke fölött bugyogott ki belőlem az első versem, aztán szünet következett és 18 éves koromtól folyamatosan írok.
A hajszolt élettempóm következménye Pesten kezdődött, amikor az agónia szerű rosszulléteim jelentkeztek. Nem tulajdonítottam neki jelentőséget, mert mindig betudtam a fáradtságnak .
Az idegenekkel való találkozásomat én ezzel kapcsolom össze. A szervezetem nem olyan mint mindenkié, bár soha nem vizsgáltak meg tüzetesebben. Sokkal kevesebbtől , most már ott tartok hogy saját aggodalmaimtól is megsérülök. Amikor az idegenek elmentek, ítt hagytak nekem valamit. Az agóniák után, ugyan olyan képességeket mutattam mint a parapityputy személyek, akik hangosan fitogtatták képességeiket a médiában. Én szégyelltem, és csak a közvetlen környezetem tudott róla. Amit másoktól nem hallottam, de ami a legérdekesebb, és a leg idegesítőbb volt hogy befolyásolni tudtam az órák működését. Először mikor láttam, hogy vissza felé ketyeg, tudni akartam , hogy meglátogattak -e újra, vagy belőlem fakad. Nos csak el kellet az óra előtt húznom a kezem és már visszafelé ketyegett.
Ezek olyan energiákról tanúskodnak, ami az emberben akkor nyílik meg amikor a bioenergiái már nem képesek arra, hogy működtessék a szerveit.
Aztán még sok rossz következett, de ezt nem hozom senkivel összefüggésbe.Betörtek hozzám , és bántani akartak de megúsztam.
Isten akkor szólított meg először, amikor láttam diákokat örülni metrón, és a BIBLIA volt a kezükben. Megkérdeztem mitől olyan boldogok.Azt felelték mert velük van az Isten. Elkezdtem vágyni. Eszembe jutott, hogy ha megkeresztelkedem, kérhetem Istent hogy múljanak el a képességeim.
Nem nyúlok feléjük. Így nem tudom hogy megvannak-e még. A gyermekem, pedig imádom , sokszor megkérdezi: Anya szeretsz te engem egyáltalán?
Hiszem hogy ahonnan jöttem , ott a szeretet olyan sűrű, és természetes lét elem, mint a Földön, a levegő. Hiányzik.A gyerekemnek is.Ja!!! Olvassátok el mindig, amit írok.Mindenkinek van a nagy egészből egy szelet, amit rá bíztak!Segítsetek!Ha elmegyek, nem akarom magammal vinni!
Batori Zoli üzente 13 éve
[Törölt felhasználó] üzente 13 éve
Csizmadia Éva üzente 13 éve
Kedves Vili!
Köszönöm hogy olyan írásokat publikálsz ami több tényezőt tekinve is figyelmet érdemlő.
Mikor azt írtam hogy a magyar ember valami olyat hordoz a génjeiben amit más nemzet nem, azt nem degradáló értelemben írtam ,hanem azért mert személyes tapasztalatom van ezzel kapcsolatban.
1964 -ben születtem 2 különböző ideológiát képviselő szülő gyermekeként .
Édesapám kivételes gondolkodó volt mindig ,ezért nagyon korán felfigyeltek rá , és magas pozícióban tevékenykedett nyugdíjas koráig, de az ember önmagába vetett hite volt mindig a cselekedeteinek motiválója, így egója nem fertőződött tisztességtelen anyagiakkal. Édesanyám istenfélő, aki a szeretetével oldozta fel mindig édesapám túlkapásait.Nos itt voltam én a kakukktojás akitől azt várták hogy pártoskodjon az egyik vagy a másik oldal mellett. Olyan mértékű volt már a satu, hogy nem bírtam otthon maradni, és Budapestre költöztem.Ez 1986.-ban történt. Mivel főiskolára jártam ,és mellette dolgoztam így egy pici lakást béreltem Zuglóban. Ott történt meg velem hogy alig 22 évesen az egyik éjszakába nyúló munkából haza érve alig 10 percnyi otthonomban tartózkodás után 4 idegen akik külsejüket tekintve semmiben nem különböztek tőlünk bejöttek hozzám, holott 2 zárral zárva volt a bejárati ajtóm.1 közölök zöld egyenruhát viselt, a többiek civilbe voltak öltözve.3 férfi és i nő. Természetes hogy nagyon féltem, de a kíváncsiságom és bátorságom mindig erősebbnek bizonyult mint a környezetemben élőknek. Megrökönyödésemre a gondolataim előbb érték el őket , mint hogy ki tudtam volna nyitni a számat. Azt kérdeztem hogy jöttek be hozzám, mire az egyikük egy picike kulcsot hajított felém és azt üzente hogy anyám adta neki. Aztán 2 férfi és a nő a szemem láttára kisétált a csukott ajtón át. Az egyenruhás ott maradt és engem nézett. Oda botorkáltam hozzá, de egyfolytában az járt a fejemben hogy hogy tehetett velem ilyet a saját anyám, hogy idegeneknek kiszolgáltat úgy hogy én frászt kapok tőle. Közben a kezem automatikusan nyúlt a férfi felé, és a mellkasán landolt. A férfi is csak gondolatot közölt. Ezt mondta: Nem kell félned mert nagyon szeretünk téged.Akkor megszünt az összes félelmem, és éreztem hogy ez valóban így is van. Aztán elment. Ez után még 7 évig
Pesten éltem, de csak az utolsó évben történt hogy komolyan kezdett érdekelni mi áll a BIBLIÁBAN. Amikor hazajöttem felnőtt fejjel újra megkeresztelkedtem. Részleteiben sok furcsa dolog történt még velem a látogatóim érkezése után, de hitem gyakorlása óta megpróbáltam ezeket a dolgokat elfelejteni. Mondhatni ezek miatt keresztelkedtem meg.
felhasználó blokkolása
törlés