Köszönet a kimerítő ismeretanyg bemutatásáért amiből egyértelmüvé válik : minden hatalmat a keresztények vezetőinek.
Úgy vélem a történellem sohasem volt és lesz teljesen hiteles Ezért sokkal fontosbb az előretekintés és a mának jó tudatos megélése

Válasz

Gnosztikus atyákat megdöbbentette az a szenvedélyes düh, amellyel a
fanatikus ortodox egyházatyák őket támadták. A gnoszticizmust veszedelmes züllött eretnekségként kezelték, tanításaikat fantasztikus ostobaságoknak, híveit gonosz világcsalóknak tartották. A legtöbb gnosztikus vezető saját szellemi fölényét érezve még csak nem is válaszolt a mérges kirohanásokra, és akik mégis megtették, azok írásaiból inkább sajnálkozó lenézést lehet kiolvasni, mint haragos mérget. A fentebb említett Héraklion a dogmák tanításáról írja többek között, hogy azok „ táplálni képtelen állott víz, szemben élő vízzel “ – ami egyenlő – „a gnózis által választott Krisztusi felajánlással.”
A ‘Nagy Szét Második Értekezése' című gnosztikus iratban már kissé
erősebb az odaszólás. Úgy írja szerzője, a szövegekhez szigorúan
ragaszkodó ortodoxokról, hogy azok: „tudatlanul üresek, nem tudják, hogy
kicsodák, és csak úgy léteznek mint a balga jószágok.”

Válasz

Más, Jézus Misztériumát követő őskeresztény csoportosulásokat ostorozó
durva támadásokkal egy időben az ortodox gyülekezetek vezetői egyre
nagyobb hatalmat követeltek maguknak. A kezdetben szerényen
megalázkodva szolgáló pátriárkák utódai az új püspökök, egyházi méltóságok egyre több hatalommal ruházták fel saját magukat, korlátlan hatalmat, és feltétel nélküli engedelmességet követelve. A legelső ilyen irányú törekvések korai szószolója volt Ignatius, aki világosan látta, hogy egy korlátlan parancsuralmi rendszer nélkül a keresztény vallást képtelenség kiépíteni. Ignatius atyának, [aki, kb. i.u. 120 körül tevékenykedett ] tulajdonított levelek bőven elvannak látva idevonatkozó útmutatásokkal és figyelmeztetésekkel;
„A püspök az Úristen földi helyén székel… őt tisztelni és becsülni kell, és
engedelmeskedni néki mindenki köteles, mint engedelmeskedni magának az
Úrnak.” Máshol így ír: „Püspökök, papok nélkül nem létezik a Keresztény
Egyház! “ … „Csatlakozni a püspökökhöz annyi, mint az Egyházzal egyesülni, elkülönülni a püspöktől; az nem csak az Egyháztól, de magától az Istentől történő elszakadás is.”

Válasz

Ha képesek lennénk visszamenni időben az új időszámításunk második
évszázadába, akkor pl. Rómában, az első látszatra sokfelé töredezett Jézus
hitet követő keresztény szektákat találnánk, akik csupán jelentéktelen
százalékát képviselik a lakosságnak. Közelebbről megvizsgálva őket, két
egymástól elkülönülő vonalat fedeznénk fel. Elaine Pagels így magyarázza:
„Mind kettő irányzat követői ugyanazon egyházhoz tartoztak, ugyanúgy
megvoltak keresztelve, Istentiszteleteiken ugyanúgy imádkoztak, és
egyformán gyónták meg bűneiket. Ami őket mégis megkülönböztette az a
különböző szinten fennálló megértés volt. Beavatásban nem részesült
keresztények Krisztust istenként imádták, hitték hogy vérével tényleg elmosta bűneiket és, hogy a halálból testileg igazából feltámadt. Tiszta hittel elfogadták ezt a tanítást, anélkül, hogy megértették volna annak misztikus lényegét, és a saját szerepüket a misztériumban. De azok akik megkapták a gnózist felismerték, az Atya azért küldte el Krisztust, hogy ők rájöhessenek az igazságra; miszerint ők pontosan egyek Krisztussal, és az Atyával.”

Válasz

„ Még a pogányok is jobbak az eretnekeknél! “ – Hirdeti Irenaeus atya
miközben híveit arra ösztökéli, hogy a gnosztikusokat a Sátán ügynökeikként kezeljék, mert ha nem úgy cselekszenek, akkor őket is eléri a rettenetes végzet : „ahol az Isten a kárhozat örök tüzével sújtja az összes eretneket.”
Jusztinosz atya a vak gyűlöletében odáig megy, hogy kannibalizmussal
vádolva a gnosztikusokat, a földig próbálja őket alázni.

Válasz

A második évszázad végén már teljesen más képet találunk. Tertullianus atya ‘Eretnekek Elleni Rendeletek' című munkájában ekképp mennydörög: „Nőnek nincs megengedve, hogy a templomban szólaljon, az sincs megengedve; hogy tanítson, hogy kereszteljen, hogy oltárszentséget mutasson fől vagy, hogy magáénak követeljen akármilyen csak férfiaknak járó egyházi méltóságot, - a papi hivatás betöltéséről nem is szólva!“ Az ortodox püspökök minden olyan keresztény gyülekezetet, ahol a nőknek bármilyen szerepet adtak – rögtön eretnekséggel bélyegeztek meg. Egyre inkább elfogadottá vált az a ‘vezéreszme', amit Tertullianus így fogalmazott meg: „A nő nem más mint az ördöghöz vezető kapu.” Irenaeus atya bosszúsan jegyzi meg, hogy a nők különösen vonzódnak a gnosztikus gyülekezetekhez, de az okait ezen vonzódásnak már nem elemzi.

Válasz

Ugyanebben az időben, a gyengébb nem, - a nők – vallási életének
korlátozása, szertartásokon történő részvételük visszaszorítása, és hátrányos helyzetben való elkülönítése elkezdődött. Az ‘új' egyház keretein belül egyre inkább gyakorlatban ültették a nők alacsonyabb rendűségének téves elméletét.
Őskeresztény gyülekezetek nagy része, akárcsak a gnosztikus szekták a
nőket egyenrangú lelki társnak tekintették, akiknek egyenlő esélyük volt
magasabb lelki szinteket elérni, a ‘tudást' megszerezni, Dionüszosszal vagy
Jézussal egyé válni. A pogány vallásokban a nők, ha nem is mindenhol, de a
legtöbb helyen templomi méltóságokat, aktív szerepeket töltöttek be, és nem volt ez másképp az őskeresztény gyülekezetekben sem. Mélyen tisztelt, és nagyra becsült papnőkről, jósnőkről bőven található történelmi feljegyzés, de a nők lehettek ezenkívül gyógyítók, varázslók, tanárok is.

Válasz

A pogányok misztikus felfogásában, - hasonlóan a Buddhizmushoz – az
ember lelke egy megvilágosodott állapot felé törekszik, melyet többszöri élet
‘helyes' leélése által érhet el. Plutarkhosz a fizikai reinkarnációról így ír:
„Tudjuk, hogy a lélek elpusztíthatatlan, és annak létét a testben úgy képzeljük
el, mint egy kismadarat a ketrecében. Ha sokat tartózkodik a testben, akkor
azt megszokva hozzászelídül, életterét így kialakítva újból és újból
visszatér a testi élet hálójába, és sosem hajlandó feladni az e világi
lehetőségeket és szenvedéseket.” [Plutarkhosz, Moral Essays] Bazilidész
gnosztikus keresztény atya úgy tanította, hogy a gnózis megszerzése több
élet folyamán megtörtént törekvés eredménye. Más gnosztikus iratok,
pl. ‘János Titkos Könyve', ‘Pistis Sophia', hasonló elképzeléseket tartalmaz
a reinkarnáció egyetemes felfogásáról.

Válasz

Az összes misztikusnak mondott vallásirányzat könnyedén beleolvadt az ókori vallásáramlatok nagy többségében; pl. Dionüszosz vagy Attisz követői
nyugodtan áldozhattak mondjuk Herkulesnek vagy Apollónak, továbbá kisebb védő-óvó helyi istenségeket is nagy becsben tarthatták, és mindez szépen összesimulhatott a messzi keletről származó Brahmaista, Buddhista hitvilág bölcsességével. Minden dogmát mellékelő misztikus mozgalmak folyamatosan változó szemléletéről Tertullianus atya így panaszkodik: „Akkor változtatják meg a nekik átadott hagyományokat, amikor csak akarják, hangulatuk cserélődése szerint, mert akiktől a hagyományaikat kapták, azok ugyan azt csinálták korábban.” Irenaeus atya gúnyolódva nyilatkozik e témáról: „Minden nap valamelyikük kitalál valami új dolgot, mert nem veszik maguk között komolyan az olyat, aki nem hozakodik elő mindig valamilyen új elmeszüleménnyel.” Talán ezek a korai ortodox atyák nem akartak észrevenni, elfogadni a gnosztikusok magyarázatát, hogy nem az írásokban fellelhető végtelen litániák sokasága a fontos, - mert azok mind másodkézből kapott leírások – hanem a személyes tapasztalat útján elnyert tudás élményének az átélése.

Válasz

Rómában az egyre inkább megerősödő keresztény felekezetek elkezdték a
Jézus Misztérium külső rétegének a dogmatizálását: tanításuk, hitrendszerük
lényege a megvilágosodás folyamata helyett áthelyeződött: a feltétel nélküli
vak hitre. Olyan intézmény kezdett kialakulni a pogány világban, ami eddig
még nem volt. A Római Katolikus Egyház kiépítése elkezdődött. A korai
keresztény gyülekezetek vezetői egyre inkább átvették a parancshatalmon
nyugvó római karaktert, erős központi irányításra törekedve. Megjelentek
köreikben a hivatásos papok, segédpapok, gondnokok, püspökök, akik
korábban nemlétező egyházi hivatalokat teremtettek. A nagy többsége
ezeknek az embereknek elsősorban egyház alapításban volt érdekelt,
pozíciót, vezetőszerepet elnyerni, és onnan irányítgatni az alacsonyabb
szinten állókat

Válasz

Második évszázad közepén a Jézus Misztériumát követő szekták
hittudományi értelmezése, és világi attitűdje alapjaiban elkezdett egymástól
különbözni. Megmaradtak az egyik oldalon a gnosztikusok, mig a másik
oldalon az ortodoxia kezdett egyre erősebbe, hatalmasabbá válni. De ebben
az időben nem csak a gnoszticizmustól kezdett elfordulni a korai ortodoxia,
hanem végbe ment az úgynevezett ‘Páli Fordulat' is: A keresztény
gyülekezetek szakítottak zsidó gyökereikkel, elvetették az aprólékos zsidó
rituális előírásokat, károsnak minősítettek a körülmetélést, és a megigazulás
útját a Jézus Krisztusban való hitben jelölték meg. Mérsékelték, illetve feladták
a hatalommal való kezdeti szembeállásukat, és a gazdagokkal szemben
táplált ellenséges érzületüket, szalonképesebbé alakítva a keresztény
gyülekezeteket.

Válasz

Gnosztikus szekták közösségei elméletben nyitva álltak mindenki számára,
de nem fogadtak be maguk közé durva lelkületű, közönséges, visszataszító,
faragatlan, erőszakos alakokat. Természetesen nem létezett egy általánosan
bevezetett felvételi követelmény, mint ahogy központi irányítás sem létezett.

Válasz

A korai keresztény vallás elterjedését még, nagyban segítette az a gyakorlat,
hogy soraikba befogadták a más vallási áramlatokból kirekesztetteket, és a
velük való közösségvállalás spirituális testvériséget volt képes kiépíteni.
[Voltak felekezetek, ahol a lelki egyesülésnél még tovább lépve a gazdagok,
fanatikus buzgalmi mámorukban megosztották vagyonukat nincstelen
hittársaikkal.] Faragatlan, durva lelkű emberek éppúgy befogadást nyertek,
mint a semmirekellő primitív bűnözők, kikben a spiritualitás leghalványabb
szikráját sem lehetett megtalálni.

Válasz