(67. o.) "És egy asszony szólott, ezt mondván: Beszélj nekünk a Fájdalomról.És ő ezt mondá:
Fájdalmatok a megértést magába záró héj megtörése.Miként a gyümölcs magvának meg kell törnie, hogy szíve a nap elé állhasson, meg kell ismerjétek a fájdalmat.És ha szívetek képes volna életeteket mindennapi rejtelmeit csodálni, fájdalmatokat nem kevésbé látnátok gyönyörűségesnek, mint örömeteket;
És elfogadnátok szívetek évszakait, amiként mindig is elfogadnátok a földjeitek fölött átvonuló évszakokat.
És figyelmetek derűvel kísérné a bánat telét.Fájdalmatokat gyakorta magatok választjátok.
Ez az a keserű ital, amellyel a bennetek lakozó orvos gyógyítja beteg éneteket.Bízzatok tehát az orvosban és csöndes nyugalommal igyátok orvosságát;Mert az ő kezét, amely bár súlyos és kemény, mégis a Láthatatlan gyengéd keze vezeti.És a pohár, amelyet ő hoz, égeti ugyan ajkatokat, de abból az agyagból való, amelyet az örök Fazekas a saját szent könnyeivel lágyított meg.
(71. o.) És egy férfi azt mondta: beszélj nekünk az Önismeretről.És ő válaszolt és ezt mondta:Szívetek némán ismeri a nappalok és éjszakák titkait.De fületek hallani vágyik azt, amit szívetek tud.Szavakban vágytok tudni azt, amit gondolatban mindig is tudtatok.Ujjaitokkal érinteni vágytok álmaitok meztelen testét.És ez így van jól.Lelketek rejtett kútforrásának fel kell fakadnia, és mormolva a tengerbe kell futnia;
És végtelen mélységeitek kincsei feltárulnak szemeitek előtt.De ne legyen kezetekben mérleg, melyen ismeretlen kincseteket megmérnétek;És tudásotok mélységét ne fürkésszétek mérőléccel, se függőónnal.
Mert az egyén tenger: határtalan és mérhetetlen.Ne mondjátok: „Megtaláltam az igazságot”; mondjátok azt: Találtam egy igazságot”.Ne mondjátok: Megtaláltam a léleknek útját”. Mondjátok: „Találkoztam a lélekkel, mely az én utamon jár”.Mert a lélek minden úton jár.Mert a lélek nem egyenes vonalon jár, sem úgy nem nő, mint a nádszál.A lélek kibomlik, mint a megszámlálhatatlan szirmú lótuszvirág."Ölelek mindenkit szeretettel. Tibor.

Válasz

(50. o.) És egy kalmár szólott: Beszélj nekünk az Eladásról, és a Vásárlásról.És ő válaszolt és ezt mondotta:A föld átengedi néktek gyümölcseit, és szükséget nem szenvedtek, ha tudjátok, kezeteket miként töltsétek meg.A föld adományainak cseréjével lelitek meg a bőséget és a megelégedést.
Hanem ha a cserében nem szeretet és testvéri igazságosság van, akkor egyeseket kapzsiságba, másokat éhezésbe hajt.Amikor ti, a tengerek, földek, szőlőskertek munkásai, a piacon találkoztok a takácsokkal, a fazekasokkal, és azokkal, akik a fűszerszámokat összegyűjtik.Idézzétek meg a föld uralkodó szellemét, hogy jelenjék meg közöttetek, és szentelje meg mérlegeiteket, és a mércét, amely értéket értékkel összevet.És ne tűrjétek el, hogy kereskedésetekben részt vegyenek az üres kezűek, akik munkátokért csupán szavakkal fizetnek.Az ilyen embernek mondjátok azt:- Jöjj velünk a földekre, vagy menj ki testvéreinkkel a tengerre, és vesd ki hálódat;- Mert a föld és s tenger hozzád ugyanoly bőkezű lesz, mint mihozzánk.És ha eljönnek az énekesek, a táncosok és a fuvolajátékosok, az ő portékájukból is vásároljatok.Mert ők is gyümölcsöket és fűszerszámokat gyűjtenek, és amit elébetek hoznak, habár álmokból formáltatott is, öltözteti és táplálja lelketeket.És mielőtt eltávoztok a piacról, gondoskodjatok arról, hogy senki se induljon útjára üres kézzel.Mert a föld uralkodó szelleme nem alhat békén a szél hátán, míg közületek a legutolsónak szüksége is ki nem elégíttetik.

Válasz

(32. o.)"Akkor így szól egy gazdag ember:Beszélj nekünk az Adakozásról.És ő így válaszolt:
Keveset adsz,amikor a te tulajdonodból adsz. Amikor önmagadból adsz, igazán akkor adakozol.
Mert mi a tulajdon:tárgyak, amelyeket megőrizel, attól való féltedben, hogy hátha holnap szükséged lesz reá.És a holnap – ugyan, mit hoz a holnap a túlontúl elővigyázatos ebnek,mely csontokat kapar el a nyomtalan homokban,míg a szent városba tartó zarándokokat követi?És mi a szükségtől való félelem,ha nem maga a szükség?Hát a szomjúságtól való félelem,ha kutad tele van,nem maga az olthatatlan szomjúság?Vannak, akik keveset adakoznak a sokból,amijük van,s ezt az elismerés reményében teszik – e rejtett vágyuktól adományuk egészségtelenné válik.És vannak,akiknek kevesük van,s mind odaadják azt.Vannak,akik hisznek az életben,és az élet gazdagságában,és az ő ládájuk sohasem üres.Vannak, akik örömmel adakoznak, és ez az öröm az ő jutalmuk.És vannak,akik kínnal adakoznak,és ez a kín az ő megkereszteltetésük.És vannak,akik adakoznak, és nem éreznek fájdalmat,sem örömöt nem keresnek, sem erényességet nem gyakorolnak ezáltal;Ők úgy adakoznak,miként amott a völgyben a mirtusz a levegőbe leheli illatát.Az ilyenek keze által Isten szava szól, és szemükből Ő mosolyog a földre.Jó adakozni,ha kérnek,de jobb kéretlenül,a megértéstől vezettetve;És akinek keze nyitva,annak számára nagyobb öröm megkeresni az elfogadót,mint adakozni.Van – e,amit meg kell tartanod?Minden,amid van, egyszer átadatik.Tehát adakozz ma,hogy az adakozás ideje a te időd legyen,ne örököseidé.Gyakorta mondjátok:„Adnék én,de csak annak,aki megérdemli.”Gyümölcsöskertetekben a fák,legelődön a jószágok nem mondják ezt.Ők azért adnak,hogy élhessenek,mert megtartani annyi,mint elveszni.Hiszen aki méltó arra,hogy nappala és éjjele legyen,az minden egyebet is megérdemel tőled.És aki megérdemli,hogy igyék az élet örök óceánjából, az megérdemli,hogy megtöltse kelyhét a te kis csermelyedből is.És mi lehet nagyobb jutalom,mint a bátorság,a bizalom, a kegyelem,ami az elfogadással jár?Hát ki vagy te,hogy az emberek felfedjék keblüket,leleplezzék büszkeségüket,s mezítelen méltósággal,megszégyenült büszkeséggel álljanak előtted?Nézd meg elébb, magad méltó vagy–e adni,az adakozás eszközévé lenni.
Mert az igazság az,hogy az élet adakozik az élet számára–te pedig,ki adakozónak véled magad,nem vagy egyéb,mint tanú.Ti pedig elfogadók–és valamennyien elfogadók vagytok–ne vegyétek fel a hála terhét, mert igát raktok ezzel önmagatokra,és arra is,aki adakozik.Inkább emelkedjetek fel együtt az adakozóval az adományon, mintha szárnyakon;Mert számon tartani adósságodat egyet jelent azzal,hogy kételkedsz a nagylelkűségében annak,kinek anyja a szabad szívű Föld,s atyja maga az Isten."

Válasz

(40. o.) Akkor egy szántóvető mondá:Beszélj nekünk a Munkáról. És ő válaszolt,mondván:Dolgoztok, hogy lépést tartsatok a földdel, és a föld lelkével.Mert dologtalannak lenni annyi,mint elidegenedni az évszakoktól,és kilépni az élet menetéből,mely méltósággal és büszke alázattal halad a végtelenség felé.Amikor dolgozol,fuvola vagy,melynek szívén áthaladva a múló percek susogása zenévé változik. Melyikőtök maradna süket és néma nádszál,mikor minden egyéb összhangzóan együtt énekel?Mindig azt hallottátok, hogy a munka átok, a robot szerencsétlenség.De én mondom néktek,ha dolgoztok, beteljesíttek egy darabkát a föld legmesszibb álmaiból,azt a darabkát,melyet rátok szabtak,amikor az álom megszületett.És amíg munkálkodtok,igazán szeretitek az életet.És az életet munkálkodással szeretni azt jelenti, hogy meghitt ismerősötök az élet legbensőbb titka.Hanem ha fájdalmatokban a születést csapásnak,a test fenntartását a homlokotokra írt átoknak nevezitek,akkor én azt válaszolom, hogy semmi egyéb,mint homlokotok verítéke moshatja el onnan azt,ami oda íratott.Hallottátok azt is, hogy az élet sötétség,és ti fáradalmatokban visszhangozzátok,amit a megfáradtak mondottak.És én azt mondom, az élet valóban sötétség, ha nincsen akarat,És minden akarat vak,ha nincsen tudás,És minden tudás hiábavaló,ha nincsen munka, és minden munka üres,ha nincsen szeretet;Ha pedig szeretettel dolgoztok, önmagatokat összefűzitek önmagatokkal,egymással, és Istennel.És mit jelent az,hogy szeretettel dolgozni?Úgy szőni a gyolcsot,hogy a szálat a szívedből húzod, mintha azt a gyolcsot az viselné,akit szeretsz.Szeretve építeni a házat,mintha az lakna majd benne,akit szeretsz.Gyengédséggel vetni el a magot,és örvendezve aratni,mintha az enné a gyümölcsöt,akit szeretsz.A magad képére alakítani mindent,saját lelked leheletével.És tudni,hogy körülötted állnak mind az áldott halottak,és figyelnek téged.Gyakran hallottalak benneteket,amint ezt mondjátok,mintha álmotokban beszélnétek-Aki a márványt faragja,és saját lelke képmását felleli a kőben,nemesebb,mint aki a földet szántja.-És aki foglyul ejti a szivárványt,és az ember képmására vászonra fekteti,az több,mint aki sarut készít a lábainkra.De én azt mondom,nem is álomban,hanem a délidő túlontúl éber pillanataiban:a szél nem beszél ékesebben a hatalmas tölgyfához,mint a fűszálak legkisebbikéhez.És egyedül az nagyobb,aki a szél szavát a saját szeretete által édesebb dallá teszi.A munka a láthatóvá tett szeretet.És ha nem tudsz szeretettel munkálkodni,hanem csak utálattal, akkor jobb,ha otthagyod munkádat,és leülsz a templom kapuja elé,és alamizsnát kérsz azoktól,akik örömmel munkálkodnak.Mert ha közönnyel sütöd a kenyeret, keserű kenyeret sütsz,amely az ember éhének csak felét mulasztja el.És ha utálattal sajtolod a szőlőt, utálatod mérget párol a borba.És énekelj bár úgy,mint az angyalok,ha nem szeretsz énekelni,dalod süketté teszi az emberek fülét a nappal és az éjszaka hangjaira.

Válasz