Magyar Adorján

         A Csodaszarvas

A Csodaszarvasra vonatkozó összes regősének-maradványok, ezek népköltésünkben egyebütt meglévő töredékei, valamint csodaszarvasregénk más népeknél föltalálható és nálunk különfélekép eltorzított maradványai közül azonban egy sem enged arra következtetni, hogy valamikor maga a Csodaszarvas képzeltetett volna fényesnek vagy ragyogónak, hanem mindig csak arra, hogy rajta volt valami ami fényes, ragyogó volt.  A görög mondák kerinai szarvasának agancsai voltak aranyból, patái ezüstből valók.  Az Eusztakiusz- és Hubertusz féle elkeresztényesített mondákban pedig az állat szarvai között van fényes, ragyogó feszület.  A magyar változatok összességéből, beleszámítva a „Júlia szép leány” éneket is, valamint a magyarokkal egyező bolgár változatokból is, pedig az tűnik ki, hogy a csodaállat szarvai között, azaz a homloka fölött, a piros, fölkelő Napot hozza, hogy szarvai hegyein, valamint szőrén, azaz teste két oldalán is Csillagok ragyognak, de a magyar változatok szerint ezen Csillagok, kivéve talán a testen levőket, gyújtatlan gyulladó és oltatlan elalvó gyertyákat mondatnak.  Hogypedig a Csillagok valóban az Ég minden este gyújtatlan kigyulladó és minden reggel oltatlan kialvó mécsesei, ahhoz magyarázat fölösleges; eltekintve attól, hogy hiszen a bolgár koleda-ének, amely a magyar énekekhez annyira hasonlít, a szarvakon nem gyertyákat hanem tényleg Csillagokat említ.  A Csodaszarvas homlokán van a Hajnalcsillag, amely a többinél nagyobb, szügyén pedig a Hold ezüstös vagy gyöngyházkorongja.  Sebestyén Gy. „A regősök” című könyvében (Budapest 1902. 210. old.) írja :  „A bolgár koleda-énekek vizsgálatánál bennünket leginkább az lephet meg, hogy a bennük előforduló Csodaszarvas szakasztott mása a vasvármegyei teljesebb énekek Csodaszarvasának.  A Nap mindig ott van a homlokán, a Hold a szügyén, a Csillagok pedig agancsán”.  Ez egyezés valóban sehol másutt ennyire nincsen meg;  bennünket azonban nagyon mégsem lep meg, mert hiszen a bolgárok fajrokonaink és csak a kereszténység fölvételével szlávosodtak nyelvileg el.  Romlás a bolgár ének Csodaszarvasa külseje leírásában csak annyiban van, hogy a Hajnalcsillag hiányozik és ehelyett homlokán a Nap áll, holott homlokán a Hajnalcsillag kellene hogy legyen, a Nap pedig két szarva között.  Így látjuk a Napot számtalan egyiptomi ábrázolaton is, csakhogy itt az állat bika vagy kos;  ami természetes, mert Afrikában szarvas nem lévén, az ott feledésbe ment.  Hogy azonban a Csodaszarvas homlokán mennyire kétségtelenül a Hajnalcsillag kellene álljon, bebizonyíthatjuk a következőkkel :

A német Stern = csillag szó teljesen egyezik a német Stirncsillag, tájszólásos csellag, szó meg ugyanígy egyezik a szerb-horvát cselo = homlok szóval;  márpedig hogy az átvevők csakis ezen szlávok lehettek, kétségtelenné teszi az, hogy a magyar csillog szó csillagcsillog igénk mily ősrégi szavunk, bizonyítják a következők :  A kelet-belső-afrikai oromo vagy galla nyelvben csialinku, csalinku = csillog, ragyog, fénylik, villog, az olasz-oromo szótárban splendere, risplendere, brillare, lampeggiare olasz szavakkal fordítva, míg magát az oromo szót a szótár olaszos helyesírással így írja le:  cialiaku. (Ettora Viterbo: Grammatica e dizionario della lingua oromonica [galla] I. kötet (galla-olasz) 27. oldal Milano, 1892. Manuali Hoepli.)  A galla nép ugyanis saját hagyományai szerint ősrégi időkben, valószínűleg még az ismert egyiptomi műveltség kora előtt, vándorolt Ázsiából Afrikába.  Ma fajilag erősen el van szerecsenesedve, de nyelve tisztán ragozó voltát és szókincsét annyira megőrizte, hogy ma is közelebb áll a magyarhoz mint a török nyelv.  Ma a kamita nyelvek közé sorolják, amelyek tudvalevőleg nem afrikai eredetűek és utóvető (suffigáló) azaz ragozó szerkezetűek, vagyis tulajdonképen a turáni nyelvcsaládba tartoznak. = homlok szóval.  Hogy ez nem véletlen, kitűnik abból, hogy a magyar igénkből képződött.  

A „Júlia szép leány” című székely énekben a Csodaszarvas helyett szereplő bárány, azaz kos (oroszul ma is baran = kos), amelynek szőrén a Csillagok, két szarva között a Nap van, szintén a fényös Csillagot a homlokán hozza.

A fönti homlok-csillag szóegyezések tehát már nyomra vezetnek, de e dolog közelebbi magyarázata, megfejtése az, hogy úgy a szarvasoknak, mint a szarvasmarhaféléknek, valamint a lovaknak is, homlokán mindig van egy csillagra emlékeztető szőrörvény, amely a sötétebb színű állatoknál gyakran még fehér színű is, és amelyet népünk valóban nevez is „csillag”-nak, vagy ha a fehér folt nagyobb, akkor „hold”-nak is.  Népmeséink pedig szintén tudnak olyan lovakról, amelyek homlokán fényes csillag vagy hold van.

A német Stern = csillag szóval azonosítanunk kell az angol Star, latin-olasz stella és görög aszter = csillag szavakat is.  De honnan származnak hát mindezek ?  Ha tudjuk, hogy a Csodaszarvas homlokán ragyogó Csillag :  a Hajnalcsillag, akkor e kérdésre is könnyen megfelelhetünk.  Hiszen tudjuk hogy a Hajnalcsillag, az Ég legragyogóbb Csillaga :  a Vénusz bolygó, vagyis hogy Vénusz Istennő Csillaga a Hajnalcsillag volt, valamint tudjuk azt is hogy Vénusz a szerelem és a nőiség istennőjeként tiszteltetett.  Márpedig Vénusz Istennő neve a mi elő-ázsiai ős-rokonnépeinknél Istár és Asztarte volt;  vagyis e név adja meg az árja Stern, star, aszter, Stella szavak magyarázatát, illetve így látjuk meg, hogy ezek nem árja eredetűek;  azt pedig, hogy Istár Istennő Elő-Ázsiában szintén a nőiség és a szerelem istennője volt, azt a történelemtudósok és mitológusok amúgy is tudják.  Ezek után még csak ez Istennő neve értelmét kell megmagyaráznunk :  Az is, ise, asz szavaknak a régi magyarban és a rokonnyelvekben ős értelmük van, viszont a tár, ter, szónak több rokonnépünk nyelvében meg, nő az értelme.  Úgyszintén oroszországi rokonnépeink nyelvében meg nő az értelme.  Úgyszintén oroszországi rokonnépeink nyelvében ma is tugater és tehter = lány;  ami egyúttal a német Tochter = lány és Schwester, szerb-horvát sestra = nővér szavak ősnyelvünkbőli származását is kétségtelenné teszi.  (Vessed össze: finn Ilmatár: a Legistenno, Ilpotár: északi Istennő, Kalevatár: Kaleva családjából való nő, Szineter: a vászon kékfestését megszemélyesítő nő, Szüöjeter: rosszindulatú tündér.)  Az elmondottak nagyobb igazolása kedvéért fölhozzuk még, hogy ezen Is-tár Istennővel szemben állott az Is-ten név, amely pedig a hímistenség neve volt.  Ősnyelvünkben ugyanis az űrlap nőnemű dolgoknak fogattak föl, aminthogy a tár, tárul ige űrt, kitárulást, befogadni képes valamit jelentett, míg tér, terül szavaink lapos valamit, térséget.  Ezekkel szemben viszont a teszten alakja is volt (innen a turáni nyelvekben tenno, tanju, tana = fejedelem, hatalmas férfi), aktív, hímségi cselekedetet jelentett, vagyis a tárul, tart, terül passzív értelmű igék értelembeli ellentétét fejezte ki. 

Érdekes adat szempontunkból még az is, hogy ezen bolgár énekekben, amint Sebestyén említi, még az is mondatik, hogy „szőke szarvas”, ami látszólag értelmetlenség, de amit azonnal megértünk ha eszünkbe jut, hogy a délszláv nyelvekben a plavo szó egyaránt jelent szőkétkéket is.  Itt tehát a mi kék vagy kékesfekete, az Eget jelképező Csodaszarvasunkról volt szó;  vagyis a „szőke” értelmezés csak későbbi félreértésen alapszik, amikor a szarvas kék volta okát már feledték volt.  Sőt nem lehetetlen az sem, hogy a félreértés csak az ének lejegyzője, vagy épen csak a fordító hibája.  Említettük pedig, hogy népmeséinkben is van szó „kék juhról”.  

Világosan látjuk mármost mindezek után, hogy a Csodaszarvas az Ég, a Mindenség jelképe s hogy ezért kék és ezért viseli magán a Napot, a Holdat, a Csillagokat.  Miután pedig őseink fölfogása szerint az Ég és az Ég Nagy Istene egymással azonosak, eszerint a Csodaszarvas tehát a főistenség jelképe is volt.

Eszünkbe kell jusson az is, hogy a delejtű feltalálása előtt a Nap, Hold, de főkép a Csillagok állása szerint való tájékozódás minden népnél általános volt és hogy éjszaka a legbiztosabb tájékoztató az északi Sarkcsillag volt.  Ha tehát a Csodaszarvas az Ég jelképe volt úgy ő ezért is volt vezető.

De hogy a Csodaszarvas az Ég jelképe, ez ma sehol máshol a világon olyan tisztán kifejezve már nincsen mint a magyar és a bolgár énekekben.  Másutt az égitesteket, amelyek rajta kellene hogy legyenek, már mindenütt fénylő keresztek, feszületek helyettesítik.  Ilyen elkeresztényesítés nálunk is előfordul ugyan például abban is, hogy a Csillagokat jelentő gyújtatlan gyulladó és oltatlan elalvó ezer gyertya helyett „gyújtatva gyulladó és oltatva elalvó ezer misegyertya” mondatik;  aminek azonban értelmetlensége és erőltetett hamisítás volta kirívó, mert hiszen mi köze a Csodaszarvasnak és a Csodaszarvas ezer ágabogának a keresztény miséhez ?!  Avagy mi értelme van azt emlegetni, hogy a misegyertyák gyújtatva gyulladnak, oltatva alusznak, mikor hiszen ez máskép úgysem történhet !  Holott a még ma is általánosabb ősi szöveg szerint a „gyújtatlan gyulladó és oltatlan elalvó gyertyák”-nak gyönyörű költői, jelképes értelmük van.  Sőt még az sem az egykori regősök mondvacsinált kitalálása, hogy a csillagok, azaz a gyertyák a szarvas agancsai hegyein égnek, mivel a szarvasagancsokat régen, vagy nekik állványt készítve és asztalra téve, vagypedig a mennyezetről aláfüggően gyertyatartóul, azaz népünk nyelvén „gyertyaágasul”, ősrégi idők óta használták.  Az ilyen ágasokon pedig a gyertyák mindig az egyes agancságak hegyein voltak, amelyekre rézből való tartók voltak alkalmazva.  Múzeumokban, régi kastélyokban ilyen, szarvasagancspárból való csillárokat ma is akárhányat láthatunk még.

Forrás, és ahol a folytatást megtalálhatják: http://yamaguchy.netfirms.com/magyar