A Hegyi Beszédet eredetileg görögül jegyezték le, amit természetesen más nyelvekre is le kellett fordítani. Mind a mai napig a régi fordítások a legjobbak, mert ezek őrzik meg legérzékelhetőbben a beszéd dallamát és a kijelentés atmoszféráját. Egy ilyen szöveg azért is nehéz, mert kétezer éves, és bizonyos korhoz kötött dolgok ismeretét előfeltételezi. Sok ember azért nem képes a Biblia tanításait megérteni, mert annak nyelvezete távol esik a ma használatos nyelvezettől. Most megkísérlem a Hegyi Beszédet a ma emberének saját nyelvére fordítani. Vajon mi jut el belőle a szívükig, ha ma így hallják ezt a beszédet?

       „Amikor Jézus látta az összegyűlt embereket, egy kicsit feljebb ment a hegyen, majd leült. A benne bízók köréje telepedtek. Ekkor megszólalt és így tanította őket:

       Értelmesen él az, akiben nincs semmi arrogancia, sem gőg; övé Isten teljes odaadása.

       Értelmesen él az, aki kitart a szenvedésben és a bánatban; mert azok vigasztalást fognak kapni.        

       Értelmesen él az, aki szelíden él; mert azok közé tartozik, akik a világot megőrzik.

       Értelmesen él az, akinek célját úgy nevezik: igazság; mert az megvalósul számára.

       Értelmesen él az, akinek szíve nyitott és szeretetteljes; mert ő maga is nyitottságot és szeretetet fog tapasztalni.

       Értelmesen él az, aki nem a maga hasznát lesi, hanem élni hagyja a másikat is; az ilyen ember meg fogja ismerni az Istent.

       Értelmesen él az, aki tud a békéről, és békét szerez; az ilyen emberben Isten megbízik.

       Értelmesen él az, aki üldözések idején is megáll hitvallásában; Isten teljes áldása rajta van.

       Értelmesen éltek, ha miattam titeket gúnyolnak, mocskolnak, ha valótlant állítanak rólatok, és ti ezeket felvállaljátok.

       Legyetek azért optimisták és öntudatosak; az ég tárva-nyitva áll előttetek; mert hasonlóképpen történt ez igazságom hirdetőivel az előttetek járó sok-sok nemzedéken át.

       Legyetek a földi élet ízesítői. Ha viszont az ízesítő elveszíti hatását, mire való? Haszontalan, s csak arra jó, hogy kidobják.

       Legyetek a világ világossága: világítson az életetek. Ahogyan a templomtorony csúcsát sem lehet eltéveszteni, úgy gyertyát sem azért gyújt az ember, hogy azonnal eloltsa azt. Gyertyatartóba állítják, hogy mindenkinek, akinek szüksége van rá, világítson. Ezért úgy sugározzatok az emberek között, hogy felismerjék ők is, mi a jó, és mögöttetek meglássák a fény forrását, Istent.

       Nem azért jöttem, hogy a régi törvényeket és hagyományokat eltöröljem, hanem azért, hogy azokat élettel megtöltsem. Ezért mondom nektek teljes komolysággal: amíg el nem jön egyszer minden idők vége, a régi bölcsességnek egyetlen apró részlete sem vész el. Minden a beteljesülésre vár.

       Aki azonban a régi parancsolatok mozaikjából csak egyetlen darabot is összetör, az a beteljesülésből is csak egy töredéket fog megtapasztalni. De aki Isten régtől ismert bölcsességét élettel tölti meg, teljességében megtapasztalja a nyitott mennyet.

       Hozzáteszem: a ti igazságotoknak ragyogónak és meggyőzőnek kell lennie, nem úgy, mint akik álszent-módon a paragrafusokon lovagolnak. Különben semmi helyetek nem lesz a mennyben.

       Tudjátok, hogy a régi parancsolat ez: Ne ölj! Aki mégis öl, azt meg kell büntetni. De én tovább megyek: aki testvérével összevész, már tettes. És aki testvére ellen bosszút forral, annak ítéletre kell mennie; és aki testvérét semminek nézi és kigúnyolja, az a saját életét vakvágányra állította.

       Ezért: ha te az istentiszteletet ünnepled, és eszedbe jut, hogy te, és testvéred között viszály van, akkor ne a templomi adományodat tartsd fontosnak. Ehelyett menj el testvéredhez, békülj ki vele, majd menj vissza, s úgy ünnepelj tovább. Ha együtt élsz valakivel, akinek valami baja van veled, maradj vele jó viszonyban. Különben csak felszítod a konfliktust, s a vége per és börtön is lehet. Az embernek tudnia kell: Csak akkor jut valakivel békére, ha a számlát teljes egészében rendezte.

       Emlékezzetek: a régi parancsolatokban ez volt: Ne paráználkodj! Én ezt sokkal mélyebben és radikálisabban értelmezem: aki azért néz rá egy nőre, hogy megszerezze őt és lefeküdjön vele, mástól elvegye, vagy hogy a sajátját cserélje le vele, már házasságtörést követett el.

       E két régi közmondásban nagyon nagy bölcsesség rejlik: Ha a te jobb szemed bosszúságot szerez neked, akkor vájd ki és dobd el. Ha a te jobb kezed bajt okoz neked, vágd le és dobd el. Mert inkább vesszen el csak egyetlen szerved vagy végtagod, minthogy teljes valódban az örökhalál veszedelmébe kerülj.

       Az is meg van írva a régi törvényekben: Aki elválik feleségétől, az adjon neki olyan igazolást, ami az ő ellátását garantálja. Ám én ettől tovább megyek: Aki feleségétől elválik, a házasságtörést kivéve, házasságtörővé teszi őt. Aki viszont olyan asszonyt vesz feleségül, aki házasságtörőként vált el, maga is házasságtörővé válik.

       Ezen kívül azt is tanultátok: Ne tégy hamis esküt, és az Istennek tett esküdet tartsd meg. Én viszont ennél tovább megyek: Egyáltalán ne esküdjetek: se az égre, se a földre, mert az, az Isten felségterülete. Semmire ne engedjétek magatokat megesketni, saját fejetekre sem; mert semmiféle hatalmatok nincs életetek felett. Ellenben rövid és világos legyen a ti beszédetek és válaszotok: amire igent mondotok, azt teljesítsétek, amire pedig nemet, ahhoz tartsátok magatokat. Minden, ami ezen túl megy, gonoszság.

       Emlékezzetek a régi parancsra: Szemet szemért, fogat fogért. Én azt mondom nektek: Ha valaki arcul üt, ne üsd vissza, hanem fordítsd arcodat egy másik pofonért. És ha valaki el akarja lopni a mellényedet, hogy bepereld őt, kínáld fel neki kabátodat is. S ha valaki ragaszkodik ahhoz, hogy elkísérd egy kilométerre, menj el vele legalább kettőre. Tanulj meg adni annak, aki kér tőled. Ne fordíts hátat annak, aki tőled kölcsön akar kérni.

       A régi időben még egy további parancsolat is érvényben volt: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet. Én ezzel szemben azt mondom: Szeressétek ellenségeiteket úgy, hogy korlátlan megbékélési szándékkal legyetek irántuk; tegyetek jót azokkal, akik titeket gyűlölettel elutasítanak, imádkozzatok és könyörögjetek azokért, akik titeket bántanak, akadályozzák útjaitokat, vagy még ennél is rosszabb szándékkal vannak irántatok. Akkor ugyanis Istent tükrözitek; az Ő napja mindenkire ragyog, gonoszokra és jókra; az eső is esik mindenkire, igazakra és gonosztevőkre. Könnyű dolog csak azokat szeretni, akik titeket szeretnek. Erre mindenki képes; ezt még pénzért is megkaphatjuk. Aki tehát csak azokat szereti, és azokhoz barátságos, akik vele egyetértenek, mi különöset tesz? Ehhez nem kell keresztyénnek lenni. Amit itt nektek elmondok, abban rejlik a teljes élet titka, amely Istent és az Ő hatalmának teljes dicsőségét tükrözi a földön. Ti is tükrözzétek az emberek felé Isten szeretetét.

       Vigyázzatok, ha valakinek bármivel segítetek! Ügyeljetek arra, hogy ezt ne a nyilvánosság előtt tegyétek! Mert akkor Isten előtt azonnal eltávozik a jótettből a jó. Ha valóban segíteni akarsz, ne reklámozd, ahogyan azt sokan szeretik tenni, hogy mások szemében jobbnak tüntessék fel magukat. Nem, mert aki ilyen módon segít, valójában saját maga ellen cselekszik. Tehát, ha segíteni akarsz, a bal kezed ne tudja, mit tesz a jobb: nem beszélni, semmit nem írni, semmiféle nyugtát elfogadni, hanem úgy, hogy az a ti titkotok maradjon. Bizonyos lehetsz benne: Isten lát téged. És ez elég.

       Ha pedig Istennel akartok beszélni, ne színleljetek. Van elég sok olyan ember, aki szívesen imádkozik nyilvánosan, szaporítja a szót, szívesen veszi, ha mások látják, amikor meditál, s mindezzel csupán vallásos színben kívánja magát feltüntetni. Megmondom nektek egyértelműen: az ilyen imádság értelmetlen.

       Ha valóban Istennel akarsz beszélni, keress egy csöndes helyet, s beszélj vele, mint egy apával, halkan, szinte titokban, és Ő, aki ismeri a szívedet, gondoskodni fog arról, hogy imádságaid valósággá váljanak az Ő szándéka szerint. Még egyszer mondom: ha imádkoztok, ne tegyétek sok szóval, ahogyan olyan emberek szokták, akik számára az imádság már csak rutin. Ne utánozzátok őket. Isten úgy is tud mindent, mielőtt még megszólalnátok. De ha már imádkoztok, vegyétek ezt példának:

       Isten, Atyánk, aki jósággal és szeretettel vagy tele irántunk;

       Minden ember tartsa szentnek a te neved,

       Legyen velünk mindenkor a te szereteted,

       Legyen meg a te akaratod úgy nálad, mint itt a földön is.

       A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma is.

       És bocsásd meg az ellened elkövetett vétkeinket,

       s mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeznek.

       Adj nekünk erőt, hogy ki ne hulljunk a kezeidből,

       és szabadíts meg minket minden gonosz önzésünktől és büszkeségeinktől.

       Mert minden a te kezedben van, és minden élet a te örökkévalóságod része.

       Ahogyan a Te neved világít a világban, úgy ragyogjon a mi életünk is.

       Ámen. (Úgy legyen).

       Mert amikor ti mások gyengeségeit és vétkeit elnézitek, megbocsátjátok, olyan lesz az, mint amit ti is megtapasztaltok, amikor Isten a ti hibáitokat bocsátja meg.

       Vagy amikor lemondotok valamiről azért, hogy magatokat ellenőrizzétek, tegyétek azt panasz és jajgatás nélkül; máskülönben csupán színészek vagytok, akik eljátszanak egy szerepet, hogy a közönség tapsoljon. Bizony mindig újra elmondom: az ilyen magatartás semmit nem ér. Ha azonban igazán a lemondást akarod gyakorolni saját magadért, készülj fel jól, testileg és lelkileg, hogy ne másokra akarj hatni, hanem Isten előtt és Istennek légy nyitva; mert ezt a belső magatartást Isten, a te Atyád el fogja fogadni.

       Sok kincset se gyűjtsetek, ne halmozzatok fel vagyont. Ez ugyanis mind mulandó, s csak a tolvajokat meg az irigyeket csábítja. Hanem inkább gyűjtsetek belső gazdagságot hitben. Ahhoz nem fér hozzá a moly, rozsda sem rongálhatja, s ellopni sem tudja tőletek senki. Fontos tudnotok azt, hogy: A ti legkedveltebb kincseteken csügg állandóan a ti szívetek, figyelmetek.

       Ez mind látszik az ember szemén; mert a szem a lélek tükre. Ha ragyogó szemeket látunk: tudhatjuk, hogy az, az ember belülről is világít. Ám ha a szem hamisan csillog, bizonyosan az egész ember is az. Ott nincs belső világosság, és a sötétség rémisztő.

       Senki nem táncolhat egyszerre két esküvőn. Senki nem hozhat egyszerre kétféle döntést. Az ember egyiket szereti, a másikat elveti. Az ember nem szeretheti egyszerre Istent és a világi gazdagságot.

       Ezért mondom nektek: ne reszkessetek életetek miatt: Mit fogunk enni? Mit fogunk inni? Ne csináljatok testetekből főszereplőt: Mit vegyek föl? Hogy nézek ki? Hiszen az élet több mint a táplálkozás! A test több mint a dekoráció! Vegyetek egyszer példát a madarakról: nem vetnek, nem aratnak, nem raktároznak el semmit, Teremtőjük mégis életben tartja őket. Ti, emberek, pedig sokkal többek vagytok, mint ezek a madarak! Alapvetően nem tudtok változtatni külsőtökön és alakotokon. Vagy gondoljatok a ruházkodásra és a divatra! Miért kell azt állandóan lesni a miatt aggódni, és költekezni? Vessetek csak egy pillantást a tavaszi rét pompás virágaira, amelyek csak úgy nőnek, és semmit nem tesznek e pompáért, nem dolgoznak meg érte. A leggazdagabb király és a leghíresebb milliomos sem volt olyan elegáns, mint egyetlenegy e virágok közül. Ha a Teremtő e növényeket is oly pompásan gondozza, bár azok csak rövid életűek, nem gondoskodik-e az Ő embereiről annál inkább, ti kishitű szkeptikusok?

       Ezért nem kell, hogy gond és aggodalom emésszen benneteket az evés, ivás és öltözködés állítólagos problémái miatt. Önpusztító gondolataik e téren csak a bizalom nélküli embereknek vannak. Holott a helyzet az, hogy Isten tudja, mire van szükségetek. A ti mindenek fölött lévő célotok mindig Isten közelsége és az Ő szándéka szerint való élet legyen. Akkor minden egyebet megkaptok tőle. A mai napot ne tegyétek tönkre olyan problémákkal, amelyek holnap fognak bekövetkezni. Minden új napnak megvan a maga jelentősége és a maga terhe is.

       Ne ítéljetek el másokat, hogy titeket se ítéljenek el. Mert többnyire: amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. Amilyen mércével mértek másokat, olyannal fognak titeket is mérni. Miért kutatod a szálkát testvéred szemében, míg a gerendát a saját szemedben nem veszed észre? Vagy miért zavar téged embertársad életében minden kis furcsaság, amikor pedig észre sem veszed azt, hogy a te viselkedésed mennyire nyomaszt másokat? Hogy jössz te akkor ahhoz, hogy azt mondd a másiknak: hadd segítsek neked, hogy megszabadulj attól, ami kellemetlen benned? Nem, először azzal foglalkozz, hogy előbb magadat ismerd meg. Utána átgondolhatod, hogy tudsz-e a másiknak valóban segíteni.

       Mindazzal, ami számotokra szent, óvatosan bánjatok. Ne vessétek mások elé, és ne engedjétek azokat a világ mocskába. Ennek következménye ugyanis rettenetes lehet: magatok is a mocsokba kerülhettek.

       Most a hitnek három kulcsát nevezem meg számotokra: Kérjetek és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Azonban teljesen nyilvánvaló: Csak a nyitott tenyér tud elfogadni valamit. Csak a nyitott szív tud befogadni valamit. Csak aki keres, az találhat. Csak aki kutat, az fedez fel valamit. Csak aki zörget, az tapasztalhatja meg az ajtó megnyílását. Hasonlatképpen: képesek volnátok-e arra, hogy követ adjatok gyermeketek szájába, amikor kenyeret kér? Vagy képesek volnátok-e mérgező italt adni gyermeketeknek, amikor szomjas? Ti emberek elég sokszor vagytok kemények és rosszak, de ilyesmire még ti sem volnátok képesek. És ti ennél még sokkal jobban bízhattok Istenben. Ő megadja az övéinek azt, amire azoknak szükségük van.

       És végül: viselkedjetek úgy másokkal szemben, ahogyan ti is szeretnétek, hogy ők viselkedjenek veletek szemben. Ebben van az igazi, régóta ismert jámbor bölcsesség és előrelátás.

       Ehhez a teljes élethez vezető út keskeny ugyan, de járjatok ezen az úton! A másik út ugyanis, amely szakadáshoz, hazugsághoz és elszigetelődéshez vezet, széles, és először csábítóan kényelmes, amiért is sokan járják. De az élethez vezető út keskeny, és nem sokan akarnak azon járni.

       Óvakodjatok a hamis misszionáriusoktól, az olyan emberektől, akik azt állítják, hogy ők az igazság nevében lépnek föl. Külsőleg kedvesnek, jónak, nemes lelkűnek látszanak, belsőleg azonban akár ölni is készek. Fel lehet ismerni őket, de csak eredményeikről, más szóval a nyomaikról, melyeket maguk után hagynak. Hasonlóképpen van ez, mint a gyümölcsfákkal: a jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz, pedig rosszat. Erről ismeritek meg őket.

       Nem mindenki fog bemenni Isten szeretetébe, aki csak megszokásból mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi is az én mennyei Atyám akaratát. Ugyanígy áll a dolog a fogadkozásokkal, hitvallásokkal is: Sokan lesznek, akik azt mondják majd nekem: Uram, hát nem úgy prédikáltunk, ahogyan te akartad? Nem átkoztuk-e a gonoszt és nem tettünk-e sok mindent a te nevedben? Ezektől azonban el fogom magam határolni, mintha sohasem ismertem volna őket, ezeket az álszent szószaporítókat.

       Meghallgatni és megcselekedni: e kettő összetartozik, és ez következik az én beszédemből. Aki ebben az egységben él, ahhoz az emberhez hasonlít, aki a házát szilárd alapra építette. Mert amikor jön az élet zápora, árvize vagy vihara, nem tudnak rajta erőt venni, mert élete szilárd alapon áll. Aki pedig az én beszédemet hallja, de nem él a szerint, ahhoz az emberhez hasonlít, aki a házát a homokra építette. Mert amikor jön az élet zápora, árvize vagy vihara, kártyavárként omlik össze az egész élete.”

Nem lenne ildomos mindezt megszívlelni és követni?

http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:gMWhOLaHKbQJ:www.ebredjetek-emberek.hu/Gondolkodj