A helyes/ helyesen végzett meditáció jelei: A meditációt helyesen gyakorolni azt jelenti, hogy a dolgokat kevésbé ragadjuk meg, és a tisztaságunk növekszik. Nincs jellegzetes útja a tisztaság vagy az üresség (vagy mindkettő) megértésének. Csak folytassuk (a meditációt) ellazult állapotban, megragadás (a dolgok megragadása) nélkül. De a tudatosságunk (rig-pa : tib. - A tudat tiszta fénye, ragyogása.) nagyon is jelen van és ragyogó, s mi maradunk „ezen az úton”. A gondolatok spontán módon (maguktól) merülnek fel, és spontán módon (maguktól) szabadulnak meg (oldódnak fel). Egyre kevesebb és kevesebb gondolat jön, és a tudatosságunk stabilabb és tisztább. Amikor „gyakorlunk”, nincs speciális érzés, amit meg kellene magyrázni. De a jelenlétnek ezt az azonnali és nagyon fényes (ragyogó) érzékelését úgy hívjuk, hogy vipassana (belátás). Ezek mind jelei annak, hogy helyesen gyakoroljuk a meditációt. A lények nem képesek megérteni, hogy ez egy jel, hogy ez a helyes meditáció jele. Amikor a meditációt gyakoroljuk, és az álmosságunk eltűnik, az is egy jel. Ha, amikor meditálunk, hirtelen azt gondoljuk: „A mesterem olyan kedves; Nagyon jól gyakorlok, elégedett vagyok”, az is egy jó jel. Ha a nap folyamán gyakoroltuk a meditációt, és aztán éjszaka azt álmodjuk hogy (álmunkban!) meditálunk, az is egy pozitív jel. Ha a(z álombéli) megjelenésünk fiatal marad, az is egy jó jel. Nincsenek erős  gondolataink, amikor a rokonaink látogatóba jönnek, az is egy jó jel. Ezek mind jó jelei annak, hogy a meditációnk jól halad. Amikor mások rágalmaznak vagy magasztalnak minket, és mi nem törődünk vele, ez szintén egy jó jel. Még ha magától a Buddhától kapunk is tanításokat, akkor sincs semmi elvárásunk. Nem vagyunk csalódottak, ha nincs semmi eredmény. Ezek jó jelek. Beleláthatunk a testünkbe, láthatunk ómeneket vagy gyakorolhatjuk a telepátiát; ezek az erők „természetesen jönnek”, mintegy mellékhatásként, hiszen ezek nem céljai a meditációnak, nem ezért ülünk le meditálni. Láthatjuk az újraszületések hat létbirodalmát és a benne lévő lények szenvedését. Éjszaka nincs többé sötét számunkra és tisztán (világosan) látunk. Ez egy jel. Ezek mind jó jelek és nincs semmi, ami jobb lenne. Meditálunk, és spontán módon és erőfeszítés nélkül (maguktól) jönnek ezek a jelek. Kényelmesen és összeszedettnek érezzük magunkat. Mindig az egyhegyűség ugyanazon szintjén maradunk. Sem a boldogság, sem a szomorúság nem oszt meg minket. Amikor folyamatosan a kényelem és az öröm állapotában vagyunk, ez egy jele annak, hogy a testünk föld eleme kontroll alá került. Ha gyakoroljuk a meditációt és úgy érezzük, mintha vízbe süllyednénk, ez jele annak, hogy meditációnk irányítása alá vonta a víz elemet. Néha a meditációnk tiszta és erős, és meleget érzünk; ez jele annak, hogy meditációnk uralja a tűz elemet. Néha könnyűnek érezzük magunkat és a lebegés érzetét tapasztaljuk, ez jele annak, hogy meditációnk uralja a levegő elemet. Néha a tapasztalatunk nagyon fényes (ragyogó), és az érzékszervi szétszóródások (észlelések) nem zavarnak minket, és tisztább és még üresebb (teresebb) érzésünk van, ez jele annak, hogy meditációnk uralja a tér elemet. Amikor ezek a jelek felmerülnek, nem kell aggódnunk, vagy spekulálnunk róluk. Semmit sem kell tennünk velük (értük). Csak hagyj mindent úgy, ahogy az van. Az általános illúzióink fokozatosan elveszítik ridegségüket és eltűnnek (feloldódnak).