A Föld - Hold eredete részben bemutatásra került a két égitest kialakulásának sumer magyarázata, mely ékírásos formában ránk maradt különböző eposzok, istenségek naplói, elbeszélései formájában. Ezek az elbeszélések teljesen egybecsengenek a csillagászati számításokkal, melyek az 1800-as évektől már ki tudták mutatni, hogy kell legyen valami, egy hatalmas bolygó, mely a Naprendszerben észlelt szabálytalanságokat generálja. Érdekes jelenség, hogy a sumer és akkád agyagtáblákon szerepel a teljes naprendszer képe, a távolabbi bolygókkal együtt, melyeket csak az utóbbi kétszáz évben fedeztek fel. Ugyanakkor nagyon sok agyagtáblán szerepel maga a 12. bolygó is.

Tudni kell, hogy a sumerok a napot és a holdat is bolygónak tekintették és az égitesteket a Naprendszerbe, kintről befele számozták, hiszen ők így jöttek be a Naprendszerbe, és nem úgy, ahogy mi, a naptól kezdődően.

A fenti pecséthengeren látható, hogy az égbolton 2 égitest van, az egyik a kereszttel jelölt a 12. bolygó, a másik tőle jobbra a nap. Minden esetben, mikor kézszerű az ábrázolás, kereszttel jelölték. Amennyiben a Naprendszert ábrázolták, akkor a többi bolygóhoz hasonlóan körrel jelölték, de a méretarányt betartották, a 12. bolygó 3-4-szer akkora, mint a Föld.

Látható, hogy a dolgozó emberek áhítattal tekintenek a bolygóra, mely minden eljövetelekor tudást hozott számukra, hisz ilyenkor újra leszálltak az űrhajósak, új ismereteket hoztak. Ez a lökésszerű fejlődés jól kimutatható a történelemben.Miután a sumer agyagtáblák, pecséthengerek hihetetlen mérnöki precizitással készültek, minden vonalnak, körnek és annak a képen elfoglalt helye, megvan a maga precíz jelentése, kiszárt, hogy bármit is csak úgy odarajzoltak volna, azaz ha az égbolton a 12. bolygót ábrázolták, akkor biztosan látták is azt, ugyanúgy ahogy rengeteg ábrázoláson röpködő rakéták láthatók, melyek a maiakhoz hasonló kinézetűek. Tehát az is természetes volt számukra, hogy az égbolton rakéták repülnek.

Hol van a 12. bolygó?

A számítások szerint a bolygó egy ellipszis alakú pályán kering, melynek egyik fókuszpontja a Nap, a másik valahol igen messze található. Ez a bolygó a Naprendszer kialakulása után, még annak fiatal korában tévedt erre, és a tömegvonzás miatt bekerült a Naprendszer vonzásába. Az ütközések után, új pályára állt, gyakorlatilag mindig elhalad a nap körül, a Mars és a Jupiter pályája között. Mivel tömege nagy, a tömegvonzása miatt mindig megbolygatja a Naprendszer egyensúlyát. Földi hatása is van, a sumer leírások szerint földközeli állapota idején éghajlatváltozások, és egyéb természeti jelenségek tapasztalhatók.

A sumer leírások szerint 3.600 évente halad el a Nap körül, ezt igazolják a mai számítások is. Utolsó földközeli elhaladása időszámításunk előtt 200 körül volt. A bibliai könyvek is leírják pályáját, így Ésaiás,  Ámosz, és Jób könyvében pontosan meg van jelölve a földről történő észlelése „elérkezik a Göncölszekérhez, az Orionhoz, a Fiastyúkhoz,s a déli csillagokhoz”. A következő pecséthengeren jól látható, hogy a szántó-vető nép mély áhítattal tekint a bolygóra, melynek jele a kereszt. A képen még a jobb oldalon a Nap is látható.

Élet a 12. bolygón?

A sumer ékírásos történelemkönyvek szerint a bolygó maga hőt termel, ezért tud a világmindenségben vándorolni, és nem szorul egy állandó nap jelenlétére. A leírások vízben bővelkedő bolygónak is nevezik

A sumer leírások megemlítik, hogy az Istenek erről a bolygóról jöttek a Földre, különböző erőforrásokat keresni, mert ottani létük kezdett veszélybe kerülni. .
Megfigyelhető a sumer leírásokban, hogy a földre szállt űrhajósok hosszú életűek az emberi fajhoz képest. Tudósok és szakértők szerint ez a 12. bolygó ciklusával magyarázható,hiszen ott egy év, azaz amíg egy teljes kört tesz pályáján, az a földön 3.600 év. Így 10 év a 12. bolygón igazából 36.000 év a földön. A leírások szerint a bolygó lakói nem voltak halhatatlanok, csupán hosszú életűek, hiszen közöttük is voltak fiatalok, idősebbek. .
Komoly problémát okozott számukra a földi élet, hiszen más volt a gravitáció, a légkör is kicsit különbözött, ami a legnagyobb gond volt, a rövid földi évek, a gyakori éjszakák. Az agyagtáblák és eposzok alapján megállapítható, hogy hosszabb itt tartózkodás alkalmával el kezdtek gyorsabban öregedni. Ennek ellentételezésére kifejlesztettek egy készítményt. Ezt nevezték az emberek az élet vizének. A Gilgames eposzban, Gilgames, a király fellázad a halandóság ellen, és követeli az istenektől az örök életet, azaz az élet vizét.