Síva-Sútra:

"A Spirituális Tanító, aki beavatja tanítványát, teszi azt a tanítvány tudatának az ő sajátjával való egyesítésével, néki adván a Mátriká-Csakra közvetlen ismeretét, melyen át a „hang" ereje alászáll a megnyilvánult állapotba."

Az igazi Guru az ember Magasabb Énje. Az Átman, vagy „a hüvelykujj nagyságú Purusa", ahogy az Upanisadok gyakran leírják Őt, ki örökké a „szív üregében" lakozik. Mert ahogy a Csend Hangja olyannyira kifejezően és költőien írja:

"Az Egyetlen Mesterből áradó fény, az egyetlen élnem halványuló arany fényű Szellem, sugárzó fénynyalábját a tanítványra lövelli a kezdet-kezdetétől. Ennek sugarai átfúrják az anyag vastag, setét fellegeit. Most itt, most amott, ezek a sugarakmegvilágítják azt, mint ahogy a napsugarak világítják a földet a dzsungel sűrűjénekvastaglombozatán át. De, Ó Tanítvány, ha az élő hús nem passzív, a fej nem hideg, a lélek nem oly szilárd és tiszta, mint a lángfényű gyémánt, a ragyogás nem fogja elérni a kamrát. Annak napfénye nem fogja melengetni a szívet, az Éteri magasságok misztikus hangjai sem fogják elérni a fület, légy bármennyire buzgó is a kezdeti szinten."

A Szamádhi csúcsainak ezt a megmászását gyakran kísérik bizonyos összetéveszthetetlen jelek, melyeknek természete még, időnkét, össze is zavarhatja a még nem-megvilágosodott Szádhakát. G. S. Arundale szavaiban az ember felfedezi:

"Egy misztikus mennydörgés és villámlás, mely teljesen hasonlatos annak fizikai másához... És amennyire saját tapasztalataim bizonyítják, van egy bizonyos Jóga fajta, néhány magasabb hatásszint, mely úgy tűnik, rendelkezik egy félkozmikus mennydörgés és villámlás szabályozásával, úgyhogy a Szt. János által elnyert „Mennydörgés Fia" név mindenkit megillet, aki elért ilyen szinteket, régiókat."

Két misztikus elem kalauzol ezeken a végső szinteken: Fény és Hang. Mert:

"Hogyha nem hallasz, nem láthatsz. Hogyha nem látsz, nem hallhatsz."

E két elem, a Fény és a Hang, befejeződő, végül is abban, amely hangtalan, és amely a Szamádhi legmagasabb szintje. Idézve a Jelenések Könyvéből:

"És mikor felnyitotta a hetedik pecsétet, lőn nagy csendesség a mennyben, mintegy fél óráig."

A Bindu szó  napkorongot, vagy ragyogó pontot jelent.

Ami közismerten a szemöldökök közötti tér, a fénylő Átman misztikus elmélyülésében, az Ísa Upanisad szavaival; "Az Igazság ajtaját egy arany korong fedi. Nyisd ki azt, Ó Tápláló! Mozdítsd el úgy, hogy én, aki régóta imádom az Igazságot, megpillanthassam azt."

Az „ Ó Tápláló" kifejezés a Kundaliní-Saktira utal. És igénybe véve a Gítá inspiráló bölcsességét:

"Kizárva már a külső kapcsolódásokat és a szemöldökök között rögzített tekintettel, egyenlővé téve az orron belül mozgó kimenő és bemenő lélegzetet, végleg-örökre kontrollált érzékekkel, Elmével és Buddhival, kizárólag a megszabadulást hajszolva, a Bölcs, örökre elvetvén vágyait, félelmét és szenvedélyét, valóban megszabadult."

Az egyéni Lélek (Ha) és Síva (Tha) egyesülésével, ahol az „én" az ÉN-nel egyesült egy lángoló ölelésében; a lángoló ölelés a Golgotánál  - a koponya helye - a Krisztusi Központ. Ez egy morajló ölelés, tele „mennydörgéssel és villámlással,", tele Boldogsággal és mennyei hangokkal. Mert, monda a Nagy Törvény: "A végből, hogy a Világ-Lélek ismerőjévé válj, elsőként az Én ismerője kell hogy légy. Hogy elérd annak az Énnek az ismeretét fel kell adnod az Ént a Nem-Énért, a Létet a Nem-Létért és annak utána nyugodhatsz szárnyai között a NAGY MADÁRNAK. Igen, édes a pihenés annak szárnyai között; amely megnem született, meg sem hal, mert ő az AUM örökkévaló korokon át."

Azt nem lehet mondani, hogy a Jóga magasabb megjelenései nincsenek jelen a Keresztény Miszticizmusban - ahogy azt a szellemi élet olyan mestereinek, mint Keresztelő Szent János és Avilai Szent Teréz munkásságának egy egyszerű vizsgálata tisztán jelzi is - ahogy ezt a következő részletek mutatják: "A Mennyei Atya csak egyetlen szót jelentett ki: Ez az ő Fia. Ó ezt örökkön és egy Örök Csendben mondja. A lélek eme Csendjében vala az, amely meghallgattatott."

"Az egyéni elme tevékenységének kontrollálásával és végleges elfojtásával érhető el az emberben lévő Átman, vagy egyéni Lélek ismerete." 

 A Csend Hangjának szavaiba öntve:

"Hallgattasd el a te gondolataidat és rögzítsd teljes figyelmedet a te Mesteredre, akit te még nem látsz, ám kit érezhetél Egyesítsd érzékeidet egyetlen érzékbe, mintha az ellennel szemben védekeznél. Ez egyedül azzal az érzékkel, mely agyad zugán belül rejtezik, azon a meredek ösvényen, amely a te Mesteredhez vezet, tárulhat fel a te lelked homályos szemei előtt."

Mert valóban szélsőséges dolgoknak kell történnie ahhoz, hogy találkozzanak egymással a legmisztikusabb utakon: "Tenmagad és elméd, mint az egypetéjű ikrek, és a csillag, mely a te célodként ragyog fejed felett."

17. Ó Csanda! Eképpen igazítottalak útba a Szamádhiról, mely a megszabaduláshoz vezet:  az Önvalóval (Átman) való egyesülést jelentik.

18. A Mindenütt Jelenvaló Visnu a vízben van; ott van a földben; ott van a hegy csúcsán; ott van a vulkáni tüzek és lángok közepében. Az egész univerzum telve van Visnuval.

19. Minden mi él és mozog, a föld és a lég lényei, fák, bokrok, indák, fű és más növények; óceánok és hegyláncok, tudjad ezek mind Brahman. Lásd őket mind Átmanban.

20. A testben lakozó Átman Csaitanja (Tiszta Öntudat); az EGY, második nélkül; az Örökkévaló, a Legfelsőbb. A testtől elkülönítve megismervén ezt, az ember legyőzi minden vágyát és szenvedélyét.

21. Eképpen a Szamádhi mentes mindenféle vágytól. Saját testéhez, fiához, feleségéhez, barátaihoz, vagy gazdagokhoz való kapcsolódás nélkül érje el a Követő a Szamádhit.

22. Siva felfedett sok rejtett Igazságot (Tattvák), amelyek a megszabaduláshoz vezetnek.

23. Ó, Csanda!  a nagy Szamádhi elérése, aki ezt megvalósítja, nem kell újra-születnie.