A TANÚ!

Prológus!

Elmondok nektek egy történetet arról, hogy a vádló, hogyan, milyen kapukon át férkőzik be az életedbe, hogy  Isten odaadó szeretetét kétségbe vonja , és eltávolítson attól az Isten tudattól amivel születésedkor még bőven rendelkezel !

Helyes kislány volt. Pöttömke . Az osztályában a legkisebb. A bölcsődében, és az óvodában is szerették . Nagy, kerek csodálkozó szemeit rámeresztette az EMBER fiaira, s Földablak nyílt Világ szemére. Krisztus szemével látott, és Isten szívével érzett. Gyönyörködött, fülelt, ölelt, és zümmögött. Mindig. Folyton folyvást énekelt.

Aztán Iskolásan elkezdte gyakorolni Isten természetét. - Genetikai kódjával az  értelmesek módján próbált környezetében helyet találni.

Egy napon, az Édesanyja krupli cukorkát vásárolt neki. A gyermek szerette az édességet, jobban mint az ételt. A pajtásai körbeállták, és Ő lelkesen osztogatta. A végére 1 rudacska maradt, de még mindig maradtak rá 3-an akik vágyakozó szemmel meredtek a cukorkára magát is beleértve. A gyermek hogy kedvezzen barátainak is 3 felé törte .A cukor azonban kemény volt, így az apró kezek nem tudták teljesen egyformára törni. Egy pillanatig gondolkodott, majd a két kisebbiket odaadta a 2 barátjának, a harmadik ici -picit nagyobbat bekapta.  Ekkor lépet először életébe a vádló. Barátai Igazságtalannak nevezték, és a gyermek elhitte nekik. Mély apátia ,és elfordulás követte a történteket. A baj megtörtént.

Ahogy Isten megszólít szeretteiddel, úgy szólít meg a vádló is valaki más szájából.

Most pedig beszéljünk a BÁRÁNYRÓL.

A kisfiú csendes volt, apró szeplők borították az orrát. Lányos arcát szemüveg takarta, és mosolyában végtelen béke honolt. Segített  a testvérének nevetni, játszani, megbocsátani, élni.

Egy nap 2 darab cukorkát nyomot a kishúga kezébe. Az öröm és a hála ölelte kettőjüket eggyé. – Neked is van?- Kérdezte a kislény. Vagy Te már megetted? Vagy .. Kérdezte bátyját óvatosan. –Nem. Felelte a fiú zavartan. Ezt a kettőt kaptam. De mind a kettőt elhoztam Neked. De akkor te nem is ettél? Kérdezte a kislány botránkozás színtű csodálattal. –Nem. Felelte a fiú, és örömmel nézte ahogy a kislány a szájába gyömöszölte a cukrot.

A bárány felnőtt fejjel is a botránkozás köve maradt. Ezért sokan megalázták. De Ő nem változott semmit. Most nem cukorkát osztogat. Most életet.

Sok sok szeretettel a Testvéremnek!

Évi!