forrás: http://www.urgyen.eoldal.hu/cikkek/tiszta-feny/a-tiszta-feny.html

2011.05.21

Az eddigi tapasztalataim alapján, arra a következtetésre jutottam, hogy a Tiszta Fényen kívül nem érdemes és nem is lehet semmiről beszélni. Lehet különböző „spirituális” utakat járni, de nem hiszem, hogy a Tiszta Fény ne tartalmazná az összeset. Az olvasótól ezért elnézést kérek, ha a fokozatos utak elméleteivel pillanatnyilag félrevezettem. Minden fény: a forma, az alak, a hang, az íz, az illat, a testérzet, a gondolatok, az érzelmek, a gyönyör, a szenvedés, a buddhaság, a létforgatag, a megvilágosodás, az energia, az isten, az angyal, a meditációs istenség (jidám), az égtáncos (dákini), a védelmező, az ultraszuper-nano-titkos szimbólumok, az összes szörnyűség és a legnagyobb szerelem is.

            A Tiszta Fényről nem kell korlátoznunk elképzelésünket egy fényre, mint a nap vagy a lámpa fénye. A Tiszta Fényben a tiszta a világegyetem határtalanságát és eredendő tisztaságát jelenti. Ez az eredendő tisztaság olyan, mint a tükör. Nem érdekes ki jelenik meg benne, a buddha vagy a döglött kutya, a tükör ugyanolyan marad. Nem lehet a gyakorlással, a tudatlansággal és az összes spirituális úttal sem befolyásolni. Keith Mester egyik mondása, hogy: "az út meghatározza az autó pályáját". A vezető azt gondolja, hogy arra vezeti az autót, amerre akarja: Vezesse arra, ne az útnak megfelelően, mi történik? Az élet is ilyen. A világegyetem örök energiaáramlásán semmit sem tudunk változtatni. A változtatás csak a káprázat. Sokan hisznek is benne, és ezt különböző mágiáikkal, életmódjukkal, varázslataikkal próbálják is igazolni. Ez minden kultúra sajátossága, csak az a kérdés, hogy változik-e lényegileg valami, vagy nem? Visszatérve a tiszta fényre, a tisztaság a tudat határtalansága, mely eredendően tiszta, és a fény a minden megnyilvánulás, mely önkéntelenül tökéletesen betölti ezt a teret.

            A becsapás a „spirituális út”. Csögyam Trungpa Rinpocse mondta: a meditáció gyakorlása nem azon alapul, milyennek szeretnénk, hogy legyenek a dolgok, hanem, hogy milyenek. Tehát nem lehet útról szó. A világegyetem állandó működésén nem lehet változtatni, és ezért minden olyan tevékenység, amikor az ember az egójából, "mesterként" úgy gondolja, hogy bármin változtatni tud, az önmaga és más ember becsapása. Ezek a megtévesztések nagyon szépek lehetnek, és ideig-óráig működhetnek is, míg az ember nem eszmél fel, és nem látja be, hogy egy szerepet játszik, mely értéktelen.

            Azt lehetne kérdezni: „Akkor nem kell tennünk semmit? Meg van határozva a nagykönyvben, hogy mi történik?” Ez a másik szélsőség. Az ember igazából cselekedni csak "semmittevéssel" tud. A semmittevés itt a világegyetem mozgásával való összhangot jelenti, és nem a kiagyalt tevékenységek működtetését. Nem akarjuk a mozgó vonatban tartózkodva még tolni a vonatot, hogy gyorsabban haladjon. A semmittevés folyamata nagyon egyszerű, ez is az öt energiáról szól.

            A tantrából általában az emberek ismerik az „öt buddhacsaládot", melyek az öt energia jelképei. Ezt sokan  nagyon elvont dologként fogják fel (ez a tapasztalatom), melyhez semmi közük. De mi az öt buddhacsalád? A dzogcsen ismeretében ez nagyon egyszerű. Az öt buddhacsalád a tudat természete. A tudat természete a fentebb említett példában a változatlan tükör, a tudat pedig a jelenségek, melyek benne megnyilvánulnak. A kettő elválaszthatatlan egység.

            Az öt buddhacsaládból az első a gyémánt család. Milyen a gyémánt? Kemény. Ilyen a gyémánt család, a tudat természetének lerombolhatatlanságát jelképezve, mely kezdettelen idők óta bennünk van, és nem tűnik el, a pillanat örök változatlansága. Minden egyes pillanat azonos alapminőséggel bír, ezért változatlannak mondjuk. Ne gondoljunk valami mindig létezőre, mint az atman, vagy az isten, hanem mivel minden pillanat alapja azonos minőséggel bír, ezért változatlannak, lerombolhatatlannak mondjuk.

            A második a drágakő család. Ez mit jelent? A tudat természetében tartózkodva, ott bármi megjelenhet, ezért olyan, mint a kívánság-beteljesítő drágakő.

            A harmadik a lótusz család. A lótusz a világegyetem eredendő tisztaságának jelképe is, melyben minden önkéntelenül megnyilvánulhat. A tudat természete a határtalan tér, ezért ezzel azonosulva, mindent hatalmunk alatt tudunk tartani, mindent be tudunk vonzani.

            A negyedik a karma család. A karma ok-okozatot vagy pedig cselekvést jelent. Általában a kettős hozzáállásból adódó létforgatagbeli dolgokat jelképezi, de ugyanakkor a buddhák cselekedetét is, gondoljunk a Karmapára, aki az összes buddhacselekedet ura. Hogyan működik ez a buddhacselekedet? Térjünk vissza az előzőekre. A lerombolhatatlan tudat természetével azonosulva (gyémánt), melyben minden megjelenhet (drágakő), és mely mindent betölt, hatalma alatt tart (lótusz), hogyan lehetne olyan dolog, melyet ne tudnánk megvalósítani (karma). Nagyon egyszerű logika. Ez maga a határtalan együttérzés, mely nem korlátozódik rokonunkra, szerelmünkre, ismerősünkre, hanem minden lény felé egyformán működik. Azonban, ha így van, miért nem a tudat természetére támaszkodunk a gyógyítóink, mágusaink, tanáraink, szellemi vezetőink helyett, akik csak viszonylagos módon, időlegesen segíthetnek. Szeretnék azzal az emberrel találkozni, aki azt állítja, hogy folyamatosan a tudat természetében tartózkodik, beteljesítve az első három család minőségeit, és nem jön össze a negyedik minőség, nem tud bármit beteljesíteni.

            Az ötödik maga a buddha család, mely az összes előző tulajdonság egysége, különben is mindegyikben benne van az összes többi.

            Az öt energiával történő gyakorlás, mely életünk minden pillanatát betöltheti, maga a buddhaság állapotának folyamatos tapasztalása. A Tiszta Fény Jógája ennek állandóvá tételéről szól.

         Ezt a nagyon egyszerű levezetést még kiegészítenénk az öt bölcsesség tapasztalásával.

            Az öt bölcsesség az öt buddhacsaládhoz kapcsolódik. Az első bölcsességet, amelyik a gyémánt családhoz tartozik, tükör bölcsességnek nevezik. Miért? Mert a tükröt sem befolyásolják a benne megjelenő megnyilvánulások, tehát változatlan, mint a gyémánt. A tudat természetének megnyilvánulásai nem befolyásolják a tudat természetét.

            A második az egyenlőség bölcsessége. Miért? Az előbbi tükör példánkhoz visszatérve - a tükör a tudatunk határtalan természetét jelképezi -, a tükörben bármi megjelenhet, a buddha is, és a döglött kutya is (hogy ne hozzak durvább példát), és egyáltalán nem befolyásolja a tükröt. Ugyanígy a tudat természetét sem befolyásolhatják a jó vagy rossz gondolatok, cselekedetek. Ezért az egyenlőség bölcsessége.

            A harmadik a megkülönböztetés bölcsessége. Miért? Határtalan tudatunkban megjelenik bármi, de nem állandó. Egy pillanatnyi csillámlás, fény. Ezeket a megnyilvánulásokat meg tudjuk élesen különböztetni egymástól, és a megnyilvánulás minden pillanatban új, friss, üde, mivel egy folyamatos újjászületés, de nem téveszthető össze semmi mással.  Minden pillanatában érezzük. Egyedi. Nem általánosítható. Ezért a megkülönböztetés bölcsessége.

            A negyedik az akadálytalan cselekvés bölcsessége. Fentebb már tárgyaltuk az akadálytalan cselekvés működését, de még hozzáfűzném, hogy az akadálytalan cselekvés önkéntelen, nem kigondolt, ezért tud mindent beteljesíteni, és ezért bölcsesség. Ebben a viszonylatban a kigondolt dolgokat nem nevezem bölcsességnek. Az akadálytalan cselekvés állapotában a jógi olyan, mint a csengő. Ha megcsengetik, cseng, ha nem, nem. Ez mit jelent? Együttérző cselekvése a válaszkészségből önkéntelenül adódik. Nem kigondolja a dolgot, hogy most nagy bölcsességeket mondok nektek, ha akarjátok, ha nem - mint ahogy én most teszem -, hanem mindig a lény szükségleteinek megfelelően reagál, és mivel a lények végtelen módon léteznek, módszere is a válaszkészsége folytán végtelen. Itt érdemes megjegyeznünk, hogy a kettősség spirituális útjai mindig szabályokat hoznak, hogy mit hogyan kell tenni, gondolni. A buddhacselekedet a mi esetünkben önkéntelen, a tudat természetének természetes válaszkészsége.

            Az ötödik a tudat terének bölcsessége. Mivel az előbbi bölcsességek itt jelennek meg, ez az, amelyik tartalmazza a többit. A dzogcsen hagyományban ezért sokszor nem is foglalkoznak a többivel, csak az ötödik buddhacsaláddal, vagyis az ötödik bölcsességgel, ha már a többit úgyis tartalmazza.

            A tudat természete szempontjából a tükör bölcsessége a tudat terének eredendő tisztasága, az egyenlőség bölcsessége a tudat terének megnyilvánuló energiája, mely a megkülönböztetés bölcsességénél éri el teljességét, és az akadálytalan cselekvés bölcsessége az ebben a térben működés, a folyamatos, akadálytalan együttérzés. Mindez együtt a tudat terének bölcsessége. Van valami rajtunk kívül, amit meg kell kapnunk?

            A tibeti bön és buddhista hagyományok mind megegyeznek abban, hogy a gyakorlás végső célja a tudat természete tiszta fényének teljes átélése, melynek legmagasabb megvalósításával - a dzogcsen Nagy Teljesség hagyományban - elérhető a Szivárványtest, és azon belül is a Nagy Áthelyezés. A Nagy Áthelyezés megvalósításával a gyakorló még életében fénnyé változhat. Miért? Mert a "durva anyagtest" valójában az öt energiából álló fénytest, és ennek teljes tapasztalásával ez meg is nyilvánul. A dzogcsen más gyakorlói a haláluk folyamatában valósítják meg a Szivárványtestet, amikor a halott után nem marad egyéb, mint a haj és a köröm. A dzogcsen gyengébb képességű gyakorlója, ha nem is valósítja meg a Szivárványtestet, legalább a tiszta fénnyel azonosulva, irányítani tudja, hatalma alatt tartja újraszületését. A Szivárványtestet megvalósított gyakorlók nem olyan ritkák Tibetben, nem egy múltbéli mendemonda, manapság is vannak megvalósítottjai, és ezeknek a „csodáknak” szemtanúi.

            A félreértések elkerülése végett megismétlem, hogy az öt buddhacsalád és az öt bölcsesség a tudat természetének tiszta fénye. Ez a tiszta fény, amikor még csírájában van lehetőségként, a lerombolhatatlan fényenergia, a gyémánt család; amikor növekszik, a drágakő család; amikor eléri a teljességet, a lótusz család; és amikor újra visszatér az eredendő lehetősége állapotába, a karma család; és e folyamat  a maga teljességében a buddha család. Az energia e működése minden pillanatban megtörténik, minden egyes pillanat tartalmazza a teljes ciklust, és e működés az együttérzés állandó, akadálytalan áramlása: alap fényesség, növekedés, teljesség és visszaolvadás. Ezért a pillanattal azonosulva látható, hogy önkéntelenül megvalósítjuk az "öt buddhacsaládot", sőt nem is tudjuk ezt elkerülni.

            A tiszta fény azonos az energiával. Az érző lények az energiák három fajtájával rendelkeznek: dang, rolpa és cel.

            Az egyén energiája a dang szinten lényegileg végtelen és alaktalan. Ez tehát az igazságtest energiája, a tükör bölcsességének és a tudat tere bölcsességének energiája.

            A rolpa energiaalak a "tudatszemmel" történő látás által jelenik meg. A tögal és jangtik sok gyakorlata az egyén energiaműködésének rolpa alakjával foglalkozik. Ez az energia a tantrikus buddhizmusban elképzelt gyönyörtest istenségek eredeti forrása is, melyeket az átalakító gyakorlatokhoz végeznek, valamint a bardo és sitro gyakorlatok száz békés és haragos istenségéé is. Ez a gyönyörtest energiája, vagyis az egyenlősség bölcsességének és a megkülönböztetés bölcsességének energiája.

            A cel az egyén energia-megnyilvánulása, ahogy a "külső" világban megjelenik. Az érző lények tudata is a cel energiához tartozik, amikor "karmikus szelek" által "szennyezett". Bizonyos gyakorlatok megállítják a karmikus szeleket, így lehetővé téve, hogy a cel energia önmagában, szennyeződésektől mentesen megnyilvánuljon. Ez a varázstest energiája, vagyis az akadálytalan cselekvés bölcsességének energiája.

            E három energia kölcsönös játéka a buddhizmusból ismert Három Test: az igazságtest, gyönyörtest és varázstest. A Három Test e folyamatos kölcsönösségben történő működését jelképezi a gakjil, vagyis a gyönyörkerék (lásd a könyvborítón).

A tibeti tantrikus hagyomány végső célja is e tiszta fény megvalósítása, és a dzogcsen hagyományé is. A tantrikus hagyományok fokozatosan próbálnak e tapasztaláshoz érni, egyre finomabb energiákkal, a dzogcsen hagyományban ez az azonnali átvágással történik. Tudnunk kell azonban, hogy akár a fokozatos tantrikus utat járjuk, akár közvetlen dzogcsen megközelítésünk van, a tiszta fény tapasztalásához meg kell tennünk az "ugrást". Ez nem megy fokozatosan. Gondoljuk el, hogy fokozatosan nagyobbítgatom a tér-tapasztalásomat. Lehet, hogy egy idő után hatalmas terességet tapasztalok, de a dzogcsenben hangsúlyozott határtalanság a fokozatos nagyobbítgatás által sosem jön létre. Ehhez átvágás kell,urgrás.

A dzogcsen szemlélettel rendelkező gyakorló bármilyen spirituális utat járhat, bármit használhat viszonylagos szinten az életében, de mindig meg kell tartania a kettősségmentes szemléletet. A Tiszta Fény jógája másodlagos gyakorlatai is pusztán csak azért vannak, hogy a bennünk már meglévő buddhatermészetet átéléséhez támaszként szolgáljanak, azonban e lényegiségünkön nem tudnak semmit változtatni. Minden változtatási kényszer csak önbecsapás, káprázat. Ezért a fő gyakorlat nem lehet más, mint a meditációmentesség, vagyis a minden formát, kigondolást, felépítettséget meghaladó meditáció.