Lehet különböző „spirituális” utakat járni, de nem hiszem, hogy a Tiszta Fény ne tartalmazná az összeset.

Minden fény: a forma, az alak, a hang, az íz, az illat, a testérzet, a gondolatok, az érzelmek, a gyönyör, a szenvedés, a buddhaság, a létforgatag, a megvilágosodás, az energia, az isten, az angyal, a meditációs istenség (jidám), az égtáncos (dákini), a védelmező, az ultraszuper-nano-titkos szimbólumok, az összes szörnyűség és a legnagyobb szerelem is.

A Tiszta Fényről nem kell korlátoznunk elképzelésünket egy fényre, mint a nap vagy a lámpa fénye. A Tiszta Fényben a tiszta a világegyetem határtalanságát és eredendő tisztaságát jelenti. Ez az eredendő tisztaság olyan, mint a tükör. Nem érdekes ki jelenik meg benne, a buddha vagy a döglött kutya, a tükör ugyanolyan marad. Nem lehet a gyakorlással, a tudatlansággal és az összes spirituális úttal sem befolyásolni. Keith Mester egyik mondása, hogy: "az út meghatározza az autó pályáját". A vezető azt gondolja, hogy arra vezeti az autót, amerre akarja: Vezesse arra, ne az útnak megfelelően, mi történik? Az élet is ilyen. A világegyetem örök energiaáramlásán semmit sem tudunk változtatni. A változtatás csak a káprázat. Sokan hisznek is benne, és ezt különböző mágiáikkal, életmódjukkal, varázslataikkal próbálják is igazolni. Ez minden kultúra sajátossága, csak az a kérdés, hogy változik-e lényegileg valami, vagy nem? Visszatérve a tiszta fényre, a tisztaság a tudat határtalansága, mely eredendően tiszta, és a fény a minden megnyilvánulás, mely önkéntelenül tökéletesen betölti ezt a teret.

A becsapás a „spirituális út”. Csögyam Trungpa Rinpocse mondta: a meditáció gyakorlása nem azon alapul, milyennek szeretnénk, hogy legyenek a dolgok, hanem, hogy milyenek. Tehát nem lehet útról szó. A világegyetem állandó működésén nem lehet változtatni, és ezért minden olyan tevékenység, amikor az ember az egójából, "mesterként" úgy gondolja, hogy bármin változtatni tud, az önmaga és más ember becsapása. Ezek a megtévesztések nagyon szépek lehetnek, és ideig-óráig működhetnek is, míg az ember nem eszmél fel, és nem látja be, hogy egy szerepet játszik, mely értéktelen.

Azt lehetne kérdezni: „Akkor nem kell tennünk semmit? Meg van határozva a nagykönyvben, hogy mi történik?” Ez a másik szélsőség. Az ember igazából cselekedni csak "semmittevéssel" tud. A semmittevés itt a világegyetem mozgásával való összhangot jelenti, és nem a kiagyalt tevékenységek működtetését. Nem akarjuk a mozgó vonatban tartózkodva még tolni a vonatot, hogy gyorsabban haladjon.

forrás: http://www.urgyen.eoldal.hu/cikkek/tiszta-feny/a-tiszta-feny.html