…azért jöttek, hogy higgyenek a jelekben és a csodákban és a tettekben. A lehetőség miatt, hogy mindez megtörténik, követték őt, ám szemrehányások és megalázások érték őket, míg megértették a látomást, megfutamodtak, mielőtt hallották volna, hogy Krisztust megfeszítették. Ám a mi generációnk is szerte szét van, hiszen még azt sem hiszik el, hogy Krisztus életben van. Azért, hogy hűségünk szent legyen (és) tiszta, nem bízván cselekvően önmagában, viszont fenntartva ezt és ő belé plántálva, ne mondd: „Honnan van a türelem, hogy a hűséget mérjük vele?” Mivel minden egyes ember aszerint van meggyőződve (a dolgokról), amint hisz...

Az út megnyilvánulásává vált. Mivel ugyancsak beszéltek a képmásról, mely ennek az útnak segítségével érthető meg. A szerkezetet a hasonlóság révén lehet megérteni, az Isten azonban a tagjai által jut a megértéshez. Ismerte még nemzésük előtt őket, és ők megfogják ismerni őt. És az, aki mindegyiket nemzette az elsőtől fogva, bennük lakozik. Irányítja őket. ezért szükséges mindannyiuk számára… [25 sor hiányzik]… a Megváltó elköltöztette önmagát, mivel (így) helyes. Valójában nem a tudatlanság, hanem az érzékiség, az az adott szó, mely férjül vette őt. És ő az, aki képmásként létezik, mivel az az egy is (férfi) létezik, miként az is (nő), aki létrehozott minket. És ő (nő) megismertette vele (férfi), hogy ő a Méh. Ez az egyik csodája, hiszen ő kelt bennünk felülmúlhatatlan türelmet. Ám ez a csoda: ő (férfi) szereti azt, akinek elsőként állt szándékában engedélyezni egy szüzet […].

Azonban üldözésnek volt kitéve azon a helyen a Megváltó által bemutatott út miatt. És keresztre feszítették és meghalt – nem a saját maga okán halt meg, hiszen egyáltalán nem érdemelt halált, hanem a halandók egyháza miatt. És felszögelték őt, hogy az Egyházban tartsák őt. Lealacsonyító választ adott neki (az egyháznak), hiszen, ezért született, hogy ilyen módon szenvedje el a halált, ahogy elszenvedte.

Nos, ez az ő tanítása: Ne hívjatok apának senkit a földön. A ti Atyátok aki a mennyben van, az egyetlen. Ti vagytok a világ világossága. Ők az én felebarátaim és a társaim, akik teljesítik az Atya kívánságát. Így hát, mit értek el vele, ha összegyűjtitek a világot, de elvesztitek a lelketek? Így hát amikor sötétben voltunk, sok-sok „atyát” hívtunk, mert tudatlanok voltunk az igazi Atyát illetően. És ez a hatalmas felismerés az összes bűnt illetően … [8 sor hiányzik]… elégedettség. Mi valamennyien hasonlítunk… […] őt, hogy […] lélek […] férfiak, akik […] a lakóhely.

Mi is hát akkor a hitvallás, melyet a mester fektetett le, aki megszabadította magát a hatalmas tudatlanságból és a tudatlan szem sötétjéből? Emlékeztette őt az Atya jó dolgaira és a fajtájára. Ezt mondta neki: „Nos, a világ nem a tied, ne is tiszteld hát a formáját, melyben létezik mint előnyöst; inkább, (mint) hátrányost és (mint) büntetést.” Fogadd most el az egynek a tanítását, akit megvádoltak – előny és haszon a lélek számára – és fogadd el az ő alakját. Ez az az alak, mely létezik az Atya jelenlétében, a szó és a magasság, mely lehetővé teszi számodra, hogy megismerd őt, mielőtt eltévednél (a) hús marasztalása által.

Hasonlóképp, nagyon kicsivé váltam, így alázatosságom révén, fel tudtalak téged emelni nagy magasságba, amikor csak elbuktál. Ebbe a csapdába löktek téged. Ha most hiszel bennem, én vagyok az, aki felemel téged, ezen alak segítségével, amit látsz. Én vagyok az, aki elbírlak téged a vállaimon. Lépj be a bordázaton keresztül és amikor csak megjössz, rejtsd el magad a vadállat elöl. A teher, ami most rád nehezedik, nem a tied.

A beteljesülés a következő: az, akit ő (a nő) megjelöl tökéletessé válik azáltal, aki megjelölte. És a megmaradt magok addig tartanak ki, amíg a Mindenség el nem különül és alakot nem ölt.

És ekképpen a rendeleteket végrehajtják, mivel miként a halálágig tisztelt nő birtokolja az idő előnyeit, ezért életet is ad. És az utód megkapja a számára kijelölt testet, és tökéletessé válik. Nagylelkű természete van, mivel az Isten Fia benne lakozik. És amikor csak kéri a Mindenséget, bármit birtokol is <elporlad> a tűzben, mert megvetett és gyalázatos az Atya számára.

Továbbá, amikor a hatalmas Fiút elküldték a kis felebarátai után, elterjesztette az Atya rendeletét és kihirdette azt, szembeszegülve a Mindenséggel. És eltávolította a régi adósság kötelékét, a megbélyegzéshez tartozót. És ez az a rendelet, mely (akkor) volt: Azok, akik rabszolgává teszik magukat, halálra ítéltekké válnak Ádámban. Fel lesznek emelve a halálból, bocsánatot nyernek bűneik, és megváltja őket …

Miként a felebarát, aki figyel minket, merthogy ő is az, az ember dicsőíti azt, aki nekünk kegyelmet ad. Továbbá, mindannyiunk számára jó, ha élvezhetjük azt az ajándékot, amit ő kapott az Istentől, és hogy ne legyünk féltékenyek, hiszen tudjuk, hogy aki féltékeny az gátat jelent a (saját) útjában, mivel csak önmagát pusztítja el az ajándék által, merthogy figyelmen kívül hagyja az Istent. Örvendeznie kell és boldognak lenni, hogy részese lehet a kegyelemnek és az adománynak. Van valakinek prófétálási adománya? Ossza meg tétovázás nélkül.

Ám tud-e valaki előre haladni a szavakban? Nem gátolják-e ilyesmik; ne mondjátok: „Miért beszél ő, ha én nem?”, mivel amit mond, az (is) a tiétek, és aki pedig meglátja a Szót és aki beszél róla, az ugyanaz a hatalom.

A maradék közül mindenki a saját gyökere révén tart ki. Gyümölcsöt teremnek, mely őrá hasonlít, hiszen a gyökerek egymáshoz kapcsolódnak, és a gyümölcseik oszthatatlanok, mind közül a legjobb. Ők birtokolják őket, értük vannak és egymásért. Tehát legyünk olyanok, mint a gyökerek, hiszen egyenlőek vagyunk […]

Most pedig, mit gondoltok a szellemről? Vagy miért üldözik az ebből a fajtából való embereket halálra? Nem elégedettek azzal, hogy együtt vannak a lélekkel és kereshetik? Mivel minden hely el van zárva előlük az Isten emberei által, ameddig csak testben léteznek. És amikor nem láthatják őket, mivel (az Isten emberei) a szellem által élnek, széttépik ami feltűnik, mintha megtalálhatnák őket. és mi a hasznuk ebből? Esztelenül őrültek! Szétszaggatják környezetüket! Ássák a földet! […] őt […] elrejtette […] létezik […]megtisztít […] azonban […] utána Isten […] megragadott minket […]de mi elsétáltunk […]. Mivel a bűn tengernyi, mennyivel nagyobb a féltékenység ...