Felsőrendű üzenetet lehozni és megosztani csak a szív szintjén lehet. A magyarság jelenlegi agóniájának is az az oka, hogy nem akarjuk, nem tudjuk a nép szintjén lehozni a nekünk szóló üzenetet. A magyar feladat a földi lét segítése – felmutatni a világnak a jelen káoszából kivezető utat. Az e feladathoz szükségeset, a szív tudományát, a sokszínű magyar hagyaték megannyi alkotása – a népművészet, a népdal, a festészet, a zenemű és az irodalom örök darabjai – adják tudtára a világnak.

E rövid írás keretei között nem lehet célunk a sugallatos művek átfogó elemzése. Egyetlen tömör példa bemutatására vállalkozunk a magyar vers szárnyalásából, Csokonai Vitéz Mihály egyik beavató műve, a Tartózkodó kérelem meghívásával.

"A hatalmas szerelemnek
Megemésztő tüze bánt."

A Földön csak az embernek van joga megélni a szeretetet és a szerelmet. Ez azonban nem csak lehetőség, de kötelezettség is: ha az ember nem képes azt nap mint nap megélni, az hűtlenség. A szeretetnek szeretetté, azaz tetté kell válnia –, hogy a hűségben nem létezik a kiszolgáltatottság, az ad erre lehetőséget. Az emésztő tűz az életet a szeretet tüzével melegítő hasnyálmirigy szervintelligenciájáig árad, és onnan tovább, minden sejtig. Ez a "tűzpróba", ez a manapság keveseknek megadatott minőség: a hit. A hit belső tűz, amely az egy-ént saját szellemi magassága felé viszi. Csak a tűz angyala képes megszentelni a lelket és a szellemet, hogy örömteli bizakodással éljünk. Enélkül az élet félelemmel teli szorongás. A hit azonban ítélőképesség nélkül életveszélyes – éppen az ítélőképesség a gyógyírja a "gyönyörű ki tulipánt":

"Te lehetsz írja sebemnek
Gyönyörű kis tulipánt!"

A tulipán – amit a nyugati világ csak az utóbbi négyszáz évben ismert meg – a magyar hagyatékban valós tudásunk előhívásának és értékrendbe állításának egyik legtüzesebb segítője. Segítség ahhoz, hogy a szellemi térből kiválasszuk a személyiség fejlődéséhez valóban fontos dolgokat. A tulipán török neve – tulbend, turbán – utalás a tobozmirigyre. Arra a szervre, amelynek magasrendű státusza, magas rezgésállapota hozzájárul a bölcsesség eléréséhez. E bölcsesség Salamon király szavaival: Isten Szent Lelke, amely megmutatkozik azoknak, akiknek vágyódása van utána. A tobozmirigy magasrendű tevékenysége részt vesz azokban a jelenségekben, amelyeket ma "paranormális" tudásként vagy helyzetekként ismerünk.

A tulipán elixírjével segít megszerezni azt a valós tudást, amely nélkülözhetetlen a személyiség küldetésének végrehajtásához. A valós tudás növénye, a lélek tudásának szakértője. Egyben a logika virága is, amely segít elválasztani a logikust attól, ami nem az. De az etika virága is, segít a tudásra vágyó, törekvő embernek, hogy kutakodásának határt tudjon szabni. Hiszen minden tudás esetében kötelező a kérdés, hogy minden élő javára válik-e a tudás palackból kiszabadított szelleme?

A tulipán a bölcsesség virágaként tökéletes kehely, amely zárva a benső, meghitt tudást őrzi, míg kinyitva, kitárva belső szépségét, átadja ezt kedvelőinek. Egészen beszédes az, hogy amíg a nyugati világ a zárt, addig a keleti a nyitott tulipánt, illetve tulipánábrázolást kedveli. A kereső embert, aki a belső alkímia kitartó útját járja, az úton ott fogja várni saját fénylően fekete tulipánja.

"Szemeid szép ragyogása
Eleven hajnali tűz,

A szemek fényén át mindenkor a személyiség belső biztonságának és tisztaságának ragyogása jelenik meg. Akinek nincs elég hite, az önmagát égeti fel belülről – de a valódi belső tűz nem feléget, hanem eszmélteti az embert, és bevilágítja a világot. A hajnali tűz a napfelkelte pillanatában a lélek tükrén, a szemeken át szerves aranyat ad a kisagynak ahhoz, hogy az egy-én azt ne kívül keresse.

A szemek ragyogásához a magyarság a búzavirágot, annak kékségét rendeli. A búzavirág és a tulipán kettőse elixírként igen magas rezgésállapotot (rezonanciaképletet) képes elérni. A búzavirág lehetővé teszi, megengedi, hogy világosan láthassuk, mi válik a földi lét javára, míg a tulipán ehhez a vágyat és az eleganciát adja.

Ajkaid harmatozása
Sok ezer gondot elűz"

A teremtő szó az ajkakon jelenik meg, úgy, mint a harmat, mely már azelőtt is létezett, mielőtt megjelent. A harmat az élet vize, amelynek tévedhetetlen polaritása naponta új éltető örömhírt hoz – maga az égi lényegiség kvintesszenciája. A test és a lélek legsötétebb bugyrait is segít megoldani az útját járó alkimista számára ahhoz, hogy felérjen a kérdésig: mit tudok változtatni magamon ahhoz, hogy holnaptól szebb legyen a világ?

"Teljesítsd angyali szókkal
Szeretőd amire kért;"

A boldogságot csak önmagunkban lelhetjük fel, nem vetíthetjük a világra, mert nem onnan ered – de ha szeretettel gondolunk valakire, annak energiaszintje megemelkedik.

Ha az érdek nélküli imádság minden szavának súlya van, akkor az emberhez legközelebb álló szellemi lét, az angyali létminőség szavainak teremtő erejéhez hasonló. Mert az emberre hulló áldás valójában visszahulló, visszajutó – mert az csak önmagunkból indulhat ki. Ha imában megszólítjuk a Teremtőt, figyeljünk a pillanatra és a szavakra, amit mondunk, mert csak a most pillanatában fejlődhetünk, a múltban és a jövőben nem! Hiszen az egyik már, a másik még nincs itt. A luciferi erők legnagyobb fegyverténye éppen ezért a most pillanatának elrablása. Ősi magyar kérés: "Én Istenem, Teremtő Atyám, vedd el tőlem mindazt, ami gátol abban, hogy hozzád menjek."

Aki le tudja egyszerűsíteni az életét, előbbre lép. A ma emberének azonban az előrelépés már csak befelé lehetséges. Önerőből akar visszatalálni a teremtőjéhez, ehhez kellenek a földi színpadok. Ember embert beavatni nem tud, így a kötelező hármas beavatáson túl – születés, élet és halál – minden beavatás az isteni terv része, és teljesen személyre szabott. Az ehhez vezető élő szimbolika legszebb ereje: a nő. A férfi nőre irányuló kérő tekintete mindig az anyag vágyakozása a szellemire, a beavatódásra. A beavatás, így a sugallatos mű létrehozásának is, akadálya lehet, ha valaki tagadja a női elvet.

A beavatás egyes grádicsain megtett lépéseket – ha jól tesszük a dolgunkat – saját életörömünk tükrözi. Ha léleklángocskánk parazsára kérésünkkel isteni fényt engedünk, az felizzik – és megváltozik körülöttünk a világ. Ehhez minden áldott nap el kell ismerni minden földi békesség és szépség eredőjét – ujjong ettől a felső világ, mivel az a mi örömérzetünkből táplálkozik. Ez a rezonancia törvénye. Ha naponta fordulunk nagy tisztelettel, csodálattal, és köszönettel a teremtés minden alkotása felé, az már komoly lépés. De a dolgok csak akkor kezdenek körülöttünk igazán megváltozni, ha ennek során eljutunk a teremtett világ alkotójáig. Amikor ez az elismerés újra és újra elhagyja elménket és szívünket, azzal "beállítjuk a megfelelő hullámhosszt", hogy egy húron rezeghessünk a világgal: "egy húron pendülünk". És ekkor áradni kezd felénk a világosság és az egyszerűség, a nagy művek két nagy erénye.

Még akkor is a napi elismerésre, köszönetre és imára kell szoktatni magunkat, ha eleinte azt érezzük, semmi sem történik, semmi sem árad felénk. Rá kell szoktatni magunkat az imádságra. Keressük fel önmagunkat napi negyed- vagy félórára, mert e nélkül nem jut el hozzánk a segítség, és a számunkra érkező üzeneteket nem érthetjük meg. Ha elfogadjuk a felső világ vezetését, és biztonsággal követjük, akkor ez áttetszik a személyiség derűjén, és kisugárzik a környezetre. Ez a legnagyobb ajándék, amit a Föld nevű planétán és a planétának adhatunk.

"Ezer ambrózia csókkal
Fizetek válaszodért."

Az ima, a Tartózkodó kérelem minden eredményvárástól mentes kell, hogy legyen, maga a "szeretett" a lényeg – amikor a szív szintjén megtapasztalható a melegség. Megfigyeljük a szív kelyhében, a befogadás helyén, hogy miként emelkedik a csodálatos illatú és állagú mennyei folyadék, az ambrózia, amely a szív melegségét adja. A szív kelyhét feltöltő ambrózia egyetlen napra elég. Ezért kell naponta felkeresnünk önmagunkat, hogy újratöltsük e kelyhet ambróziával. Ennek az imaállapotnak a gyakorlásával megérezzük az isteni lényeget – hiányában pedig megjelenik kívül az ambróziahiány üzenete: a parlagfű (amelynek latin neve Ambrosia). Napjainkban ugyanis mindinkább megnyilatkozik az élővilág az ember számára – és mindig az adott ember vagy közösség tudatosságára adott válaszként. Az élővilág azok számára hozza az üzenetet, akik észreveszik (illetve manapság már sokkal inkább úgy igaz, hogy akik kénytelenek észre venni).

Felsőrendű és nagyszerű mű felsőbb sugallatra csak a szabad akaratról való önkéntes lemondással jöhet létre. Csak akkor, ha a teremtés és a Teremtő szolgálatába állunk: "Legyen meg a Te akaratod."

A Teremtő dicsérete itt a Földön a bölcsesség és a szeretet által lehetséges. Mindenhol és mindenkor lehetőség van rá, hogy ahol ez hiányt szenved – sőt gyalázatot, tagadást és megvetést –, saját elhatározásunkból az örömteli ébredést válasszuk az isteni akarat beteljesítésének szolgálatában. És ettől kezdve minden kimondott igenünk és elhatározásunk nagyban segíti a teremtés édenkertjének helyreállítását.