:(()):

Válasz

most mosolygott a lelkem !!!miért is ? ...de hát ezt minek is magyarázzam !!!

Válasz

a legéberebb tudatállapotban felragyogó boldogságforrásának időtartama felfoghatatlanul hosszú - a szeretet ereje repít ide -, ám sugarai áldásként folynak mindenik szívnek szeretetéért a "Nagy Felvillanást" megelőzvén

Előzmény

Válasz

Buddha látomásában bizonyosan megjelent a Tiszta Fény Boldogságos Asszonya, Anita, aki a boldogság erejével magasabb rezgésű tudatállapotba keltette fel, itt már a fényerősség csak ragyogóbb és tágabb világteret tár elénk a szív-tudat forrásából...

Válasz

van egy lámpa, amely az éjszaka első felében világít, van egy másik, amely a másik felében , s egy harmadik, amelyik később?- nem, ugyanaz a lámpa világít egész éjjel - az újjászületés is éppen ilyen jelenség

Válasz

újjászületés

A legtöbb ember úgy fogadja el a reinkarnációt, hogy van "valami", ami újjászületik, ami az egyik életből utazik a másikba. A buddhizmus nem hisz valami függetlenül létező, változatlan tényezőben, mint például a lélek vagy az egó, amely túléli a test halálát. Ami az egyes testek közötti folytonosságot biztosítja, az nem valami változatlan tényező, hanem a tudatosság végső, legrejtettebb lényege. A dalai láma így magyarázza ezt: "A buddhista magyarázat szerint a legvégső teremtő elv a tudatosság. A tudatosságnak különböző szintjei vannak. Amit a legbelsőbb rejtett tudatosságnak nevezünk, az örökké létezik. A tudatosság folyamatossága csaknem olyan, mint valami állandóság, mint a térelemek. Az anyag vonatkozásában ezek a térelemek: a tudatosság vonatkozásában a Tiszta Fény leírhatatlan energiája kapcsolja össze magát a tudatosság folyamatát éberebb léttudattal ...

Válasz

A természet biztosítja a látványt az élmény, tapasztalás, megismerés megszerzésére törekvő lélek számára. A lélek csak addig sóvárog a természet után, míg rá nem ébred arra, hogy az éhség (aszmitá, ld.:lejjebb) vágyait, kettősségen alapuló ismereteit tévedésből önmagára vonatkoztatta. Amikor felismeri igazi mivoltát (a ragyogó, önmagába létező öröklétet) az összekötözöttség és az ebből fakadó szenvedés (dukkha) megszűnik. Mielőtt az univerzum kifejlődött (parináma) volna, a lélek (purusa) és természet (prakriti) egymástól elkülönülten létezett. A természet megnyilvánulatlan (avjakta) állapotban honolt kimondhatatlan harmóniában. Valamilyen ok miatt (amit a bölcsek nem fejtettek ki) a természet mozgásba lendült, s megszületett e kettősségen alapuló világ. Olyan elképzelés is van , hogy a lélek látni vágyott, ezért született meg a természet (látvány). A lélek (purusa a látó) örök és változatlan, míg a természet (prakriti) múlandó és állandó átalakulás (parináma) jellemzi. A természet mindaddig „valós” látványnak tűnik, amíg a lélek azonosítja magát a természet tulajdonságaival. A természetnek három alaptulajdonsága (guna) van: világos (szatva), ragaszkodó (radzsasz), homályos (tamasz). A természet világos (szatva) tulajdonsága a fényesség, értelem ( buddhi) állapota, ami önmaga értelmének (a látvány biztosítása) feltárására irányul. A világos tulajdonság képes feltárni a természet igazi mivoltát, a megvilágosult tudat (csitta) előtt. A természet ragaszkodó (radzsasz) tulajdonsága biztosítja az állandó mozgást, átalakulást, amire a tudatlan lélek vágyik. Itt nem külső, hanem elsősorban belső gondolati mozgásról van szó. A homályos (tamasz) tulajdonsággal rendelkező természet önmagát állandónak, mozdulatlannak mutatja, s ezzel elhomályosítja a tiszta (világos) értelmet (buddhi). - itt van a mindenkiben rejlő megvilágosodottság tiszta tudatának természete, melynek felébredése és világossága van

Válasz

Sok lélek van, minden ember létezik lélekkel. Van azonban egy abszolút lélek, első számú, egy pulzáló lélek ( ádi-purusa), aki a legmagasabb szellem: Isten ( Isvara). Az Úr nem egy teremtő Isten, bár egyesül a másik szellemi alapelvvel ( prakritivel), de ezt nem tudatlanságból, vágyaktól vezérelve teszi. Önmagát azért alkotja meg, hogy segíthesse a szenvedő lények megszabadulását. Az Úr mentes a szenvedésektől ( dukkha), múlandóságtól ( anitja), nem tudástól ( avidja) az ujjászületések láncolatától (szamszára), és az ok - okozatiság törvényétől ( karma). Az Úr szeretete révén támogatja a létkörfogatagból ( szamszára) kitörni kívánkozót, de szükség van személyes erőfeszítésre. Isten ( Isvara) nem egy aktív alapelv, jelenléte addig áll fenn, amíg tévedésen alapuló egyéni tapasztaló létezik. Ha az utolsó lélek ( purusa) is megszabadul a természet játékától, akkor az Úr is felszámolja magát s a természettel együtt visszatér az eredeti, megnyilvánulatlan ősalapba ( avjakta).

Válasz