Őszentsége Dudzsom Rinpócse tanítása

Teljes megszabadulásunkig a test létezik, a szenvedés létezik és a „három drágaság” létezik, hogy menedéket tudjunk bennük venni.
    Tehát külsőleg mondva, odaadással menedéket kell vennünk a Buddhában, a Dharmában és a Szanghában. De belülről nézve a Buddha, a Dharma és a Szangha szimbolikus, mély és ügyes mód hogy kijussunk a létforgatagból. Az abszolút igazság szempontjából, még a Buddha, Dharma, Szangha is bennünk van. Abszolút szinten az üres, sugárzóan önmagától fénylő, Rigpa-tudatosság tudatunk a Buddha. Külsőleg a Dharma hangok és jelentések formájában nyilvánul meg, hogy meghalld és gyakorold, de belső szempontból üresség. Lényegileg az eredendő tudat, a Rigpa szüntelen, akadálytalan, önmagától fénylő játéka. Külsőleg a Szangha azokat jelenti, kik tudatukat a Dharma irányába fordították, de belsőleg a Szangha a tudat mindent-átható, mindent-átölelő aspektusa.

 Buddha mondta a Dodé Kalpa Zangpo-ban, „Én álomszerűen nyilvánulok meg álomszerű lényeknek és álomszerű dharmát adok, de valójában sosem tanítottam és sosem jöttem el.” Ebből a szempontból Buddha sosem jött el és a Dharma sosem jött el. Mindez csupán érzékelés, csupán a dolgok megnyilvánuló szférájában létezik.

A bodhicsitta vagyis megvilágosodás szellemének kifejlesztése azt jelenti, ha csupán magunkért cselekszünk, nem követjük Buddha mindentudó útját, a megvilágosodás útja eltorlaszolódott. Ezért minden lény megszabadulásáért, akik apáink és anyáink voltak, kifejlesztjük a megvilágosodás szellemét, ami Buddha szelleme.

A lények határtalanok, mint a tér, és mind voltak apáink és anyáink, és a létforgatagban szenvednek, az ő szenvedéstől való megszabadításuk gondolata a megvilágosodás igaz szelleme. A Bodhiszattva Fogadalom szavaival: „Mostantól, a létforgatag kiüresedéséig, minden lény javára fogok munkálkodni, akik apáim és anyáim voltak.” Tehát a viszonylagos szempontból itt vannak a megszabadítandó érző lények, és együttérzést kell fejleszteni, és itt van az „Én”, az együttérzés kifejlesztője. Az együttérzés kifejlesztésének és felmutatásának módját maga Buddha magyarázta. Ez a viszonylagos bodhicsitta.

Tehát a megvilágosodás szelleme viszonylagos aspektusának ezen gyakorlásakor vizualizálod az összes lényt, kifejleszted a megvilágosodás szellemét és igyekszel megszabadítani őket a szenvedéstől a megvilágosodás eléréséig, és sokszor recitálod a bodhicsitta kifejlesztését, ahogy a gyakorlatod kéri. Az az útmutatás is adott, hogy el kell cserélned a boldogságod mások szenvedésével. Kilégzéskor az összes boldogságodat, gyönyörűségedet, érdemed, és ezek okait is az érző lényeknek adod, és belélegzed az összes fájdalmukat, szenvedésüket, hogy megszabaduljanak azoktól. Ez szintén nagyon fontos gyakorlat. A megvilágosodás szellemének kifejlesztése és élethez való ragaszkodásunk megszüntetése nélkül nem érjük el a megvilágosodást. Ha képtelenek vagyunk mások iránti együttérzést mutatni és magunkhoz és ehhez az élethez ragaszkodunk, nem szabadulunk meg. Mindezek a dolgok a megvilágosodás szellemének viszonylagos aspektusai.

A Nagy Anya, Sunyata imája mondja: „Gondolati kifejezésekkel a meghaladó bölcsességet nem tudjuk szavakba ültetni.” A kifejezésen, gondolatokon, fogalmakon teljesen túl van. Sosem született, sosem hal meg. Ha megkérded mihez hasonlít, olyan mint a tér. Sosem találod a tér határát, sosem találod a tér közepét. Tehát ez a térszerű természet az üresség szimbóluma: teres, határtalan, szabad, végtelen mélységekkel és kiterjedéssel.

Aztán mondhatod, „Tehát a Rigpánk, a tudatunk természete, térhez hasonló, minden korlátozástól mentes.” De nem csupán üresség. Ha ránézel látsz valamit – és a „látás” csak egy szó, melyet a közléshez használunk. Láthatod, meditálhatsz rajta, benne tartózkodhatsz. Ha valóságában meglátod az üresség igaz természetét, ez „minden buddha anyja”. Mindez az abszolút megvilágosodás szellemének kifejtése volt.