Az emberi elme csatornaként, szűrőként, információ begyűjtőként és felosztóként működik. Ugyanakkor elme szinten teremtő, ezáltal befolyásoló hatású. Másrészről a legnagyobb csapda, amit magunknak állítottunk.

Tudatunk isteni, elménk emberi szinteken gondolkodik.

A szerveződési szintek rezgéseinek megfelelően, a létszint energiamezejéhez igazodva szerezhetünk olyan tanulási tapasztalatokat, melyek energia-tereinkbe bekódolva a teljes egész részinformációiként szolgálnak.

Tehát megfelelő frekvencia beállítással, melyet tudati „szintezéssel” érünk el, megalkotunk, teremtünk Önmagunkból egy identitást.

Jelen esetben a földi ember szintjére… ami az isteni Esszencia szellemi, majd lelki terein(dimenzióin) át, eredendően az Etalon mintát követve, mint megnyilvánult fizikai ember születik meg.

Ehhez ugye tudatbeállítások sorozata és a kapcsolódási pontok tökéletes beállítása szükséges (hacsak nem akarjuk elveszteni Tudatunkat). „Lefelé” haladva a tudati minták szűkülnek és az energiarezgések frekvenciája bizonyos határok között mozog. A rálátás (megértés) korlátozottsága az elme tapasztalatainak és választásainak, tanulásának útját szolgálja, melynek az eredménye remélhetőleg az, hogy „kinőjük” elménket! Hiszen nem férnek meg benne olyan információk, melyeknek határai szélesebbek az ő „sávjánál”.

Tehát ott tartunk, hogy szerveződünk lefelé, és eközben folyamatosan beállítjuk tudati energiáinkat. A tudati rezgéseknek megfelelően megjelenésünk, létformánk is módosul (tudjuk: energia-ráhatás!). Közben megteremtjük a folyamatos Fény-összeköttetést, mely oda-vissza alapon működő információ-csatorna. Kezdete a megnyilvánulatlan Egy, a Forrás, vége pedig mi magunk vagyunk, de mindegyik létezésünk! (Tessék kicsit multidimenzionálisabban gondolkodni.)

Minden megnyilvánult és megnyilvánulatlan részünkben rendelkezünk ezzel az „on-line” kapcsolattal. A kapcsolat minősége természetesen attól függ, milyen rezgésszinten „telefonálunk”. Hiába próbálunk csak helyi kapcsolattal rendelkező telefonról vidékre csörögni. Ahhoz előbb be kell állítanunk rezgésünket olyan „üzemmódba”, ahonnan ez a szint már elérhető.

Ha emberi rezgésszinten van valaki, azaz tudatfókusza az emberi létdimenzióra van beállítva, hiába mondja, hogy angyalok sutyorognak a fülébe (ami egyébként igaz), hiszen azon a rezgésen nem képes meghallani az ő általuk képviselt energiát, csak az ego-t, ami mint tudjuk a fizikai emberi rezgésforma elme-tudatszintje. Ez az első csapda.

Ha képesek vagyunk tudatunkat kiterjeszteni, megnyitni, akkor elérhetjük az összekapcsolódás tudatos megnyilvánulását és kapcsolatba léphetünk azon rezgésszintek létezőivel, tudatos lakóival, és Önmagunk magasabban rezgő megnyilvánulásaival, azaz Tudatosságunkkal. Innen, magasabb tudatossággal rezgő információkat kaphatunk, melyek tágítják határainkat a kívánatos „túllépésig”.

Sokan megkérdezhetitek, minek akkor az ego, ha túl akarjuk lépni?

Önmagunk tudatos felismerése céljából. Ismerjük magunkat isteni mivoltunkkal, szellemi nagyságunkkal, lelki létezésünkkel, de vajon felismerjük-e magunkat elme szinten?

A kíváncsiság ezért emberi tulajdonság…

Tehát azt szeretnénk saját magunktól, hogy a tapasztalatok révén és az elme megértésén keresztül, majd azon felülemelkedve kapcsolódjunk össze Tudatosságunk egyre magasabban rezgő részeivel, így ismerve meg a Teljességet és Önmagunkat.

Tehát az elme agyunkon keresztül működik. Hogy is van ez?

Tudatosságunk a Fénycsatornákon, az agyi fényenergia-pályákon kötődik be energia-tereinkbe. Ezen isteni Tudatunk rezgései érkeznek leképeződve tudati szinteken át. Ez a minket átszövő fényenergia-háló alkotja meg a fizikai emberi testet, melyet a Magasabb Tudatosság hozott létre. Az agyban a fény-bekötődés akkor aktiválódik energetikai szinten, ha az elme szinten odatett gát feloldódik. Ez az elfogadás, a hit!

Egyébként az agyi aktivitás bizonyos formái mérhetők és folynak a laboratóriumi kutatások az emberek közötti agyi aktivitás különbségek felderítésére. Megjegyzem ez nem a földi intelligencián vagy tanultságon múlik, sokkal inkább a Tudatosságon!

Ez a fajta Tudatosság, ha teret nyer életünkben az elme elkezd nagyon tiltakozni, az ego kifogásokat ellenérveket keres, mert attól fél megszűnik. (Felébredéskor az ego egyébként eggyéolvad a Tudatossággal és azon át működik, mert fizikai szinten ez a kapcsolat a többi elme között.)

Mivel az ego nem tudja felfogni a határtalanság és az örök létezés fogalmát, csak a látható, érzékszervekkel felfogható és megismert világot tartja valóságnak. Ezt óvja olyan nagyon akár mindenféle áligazságok gyártásával és félrevezetéssel.

Az ego én-tudatossága elme szintű, de a Felsőbb Én Vagyok Tudatossága isteni szintű.

Mint láttuk, agyunk csatorna minden tudatosság számára. Behangolásától függ, milyen tudatossági szintekkel képes együttrezegni. Az elmetudat (az agy egy bizonyos rezgésszintű tudata) fizikai szintű rezgéstartománya az ego.

A hangolódás a mindenkori kollektív tudatszint mintájára történik, mert az rezgi át az elméket. Az ego által felállított korlátok szabják meg, hogy az emberfia ebből a tudatszintből milyen gondolatokat és érzéseket vonatkoztat magára, természetesen az egyéni fejlődés és szocializálódás szerint. Van aki összekapcsolódva a kollektív tudattal, képes információkat magába rezegtetni, ezáltal „tud dolgokat”. Mások csak pakolják bele elme szintű gondolataikat, de fogalmuk sincs a tudatok összekapcsolódásáról.

Ha az emberek többsége képes lenne megérteni, milyen nagy befolyása van a saját gondolati energiáinak a kollektív tudatra, azt hiszem cenzúrázná azokat, mielőtt megteremtené.

Tehát az agy behangolódik és elme szinten kialakul a tudatrezgés, az ego. Természetesen a Fénycsatornák is mind benne vannak agyunkban, aktiválásra várva, de ezek a fizikai szint feletti tartományok rezgéseire kódoltak. Érdekes, hogy agyunk eddig ismert területeinek hány %-át használjuk… Akkor mire képes a többi rész, ha azt is tudatosan aktiváljuk…

Ha egy gyermeket bátorítunk Tudatossága használatában, és azért mert nem értjük, nem gátoljuk a magasabb tudatrezgésről jövő információvételben, azzal javára tehetünk fejlődése érdekében.

Az ego nagyon „éhes”, hiszen nincs információja, éntudatát ki kell alakítsa, hogy legyen mihez ragaszkodnia. Ezért mindent magába szív válogatás nélkül. 

Mindent elraktároz. Van amit azonnal felhasznál, de van amit csak később vesz elő, amikor mi már nem is „emlékszünk” rá. Mivel nem tudjuk mikor, hol tettünk szert erre az információra, ezért sokszor ezzel csap be minket. Elhisszük, hogy „égi sugallatra” cselekszünk, holott csak elménk kitalációinak dőlünk be.

Ki-ki válaszolja meg magának…

Nincs ezzel semmi baj, ha tanulunk belőle. Ha mindezeken elgondolkodva nagyon figyeljük önmagunkat és mint jó mesterek terelgetjük magunkat Tudatosságunk ösvényén.

Az ego több dologról felismerhető:

-       Nagyon ragaszkodik mindenhez és mindenkihez. Vélt veszteségeket kreál, irigységre sarkall, ezáltal leblokkolja az energiaáramlás kiegyenlítő törvényszerűségeit és másoktól lop energiát ahelyett, hogy rácsatlakozna az Univerzum végtelen Fényére. Tulajdonokban és tulajdonosokban gondolkodik, elveti az egyetemlegesség elvét, mert számára értelmezhetetlen, azaz veszélyes! Éppen a ragaszkodással oszt meg. Enyém, én vagyok! Tiéd, te vagy! Semmi közünk egymáshoz! De azért majd megmondom, mit-hogyan csinálj! Ez az energia megkötöző. Energiacsápokat növeszt és hozzákötődik ahhoz, akit éppen kiszemel magának. Ha kijelentjük, hogy nem engedjük az összekapcsolódást, visszahúzódik.

-       Harsány. Mindig mindenkinél hangosabb akar lenni, ez gondolatok és érzések szintjén is igaz. Az önzetlen szeretet érzése lágy, békével teli Létöröm. Az egos „szeretet” mutogatja magát. Ad valamit, de rögtön ellenszolgáltatást vár. Úgy ad, hogy annak tanúi legyenek, ezáltal „magasztaltatja” fel önmagát: látod, milyen szeretetteljes vagyok? (Inkább ego-s.) Kell neki az elismerés, hogy megelégedettség töltse el. De ez a fajta elégedettség érzés, csak ideig-óráig áll fenn, utána újabb után kell nézni, mert a kívülről fakadó energiaforrás megszűnik. (Csak a belső állandó!) Ez a harsány energia szétterülő és minden mást „lenyomni” akaró, szinte fojtogató. Ha megemelkedett tudatszintünkkel energiarezgésünket is felemeljük, az ego keltette energia nem képes beteríteni, átfogni minket, és kikerül.

-       Minden ami gát, félelem, kétség, indulat, az az ego kreálmánya. Ezzel teremti meg kereteit, saját kis világát, amiben otthonosan mozog. Minden változás és számára ismeretlen terület neki veszélyt jelent, ezért elmés gondolatok és azok által gerjesztett érzések útján akar befolyásolni minket. Maradjunk csak a mi jó kis langyos pocsolyánkban, hiszen milyen jó is dagonyázni… Nagyon vékony a határ, amit átlépve Tudatosságunkba helyezkedhetünk. De éppen ezért, mert ilyen vékony, sokszor nem vesszük észre. Átlépünk felette, és ezáltal újra az ego-s területre kerülünk. Ezek az energiák hirtelen, mint villám hasítanak belénk. Ezzel szemben a Tudatosság mindig egy állandó rezgésszinten, egy belső nyugalmi állapotban, szeretetteljes érzésben tart minket, nincs szüksége hirtelen megnyilvánuló kitörésekre. Ha észrevesszük magunkon vagy máson ezeket a kitörő megnyilvánulásokat, először is ismerjük fel, tudatosítsuk, mint az ego eszközeit és jelentsük ki, nem adunk teret neki, nem veszünk részt a játékban. Azzal, hogy így tudatosítva „elhatároljuk” magunkat, nem képes hozzánk férni, mert felülemelkedünk az ő energiaszintjén. Ez nem azt jelenti, hogy minősíteni vagy megítélni kellene mindezt, csak csendes szemlélőként nem engedjük energiáit ránk telepedni.