Elõször is tisztában kell lennünk azzal, hogy miért halandóak a fizikai testben élõ lények. Mert maga az élet, mint transzcendens jelenség örök és elpusztíthatatlan, de anyagi megnyilvánulásai mind, kivétel nélkül mulandóak és igen sérülékenyek. Csak a formák változnak, a tartalom ugyanaz.
   Az emberi test anyagi és szubanyagi részecskékbõl, valamint az ezekben halmozódó fénybõl áll. Élõvé a belé költözõ lélek komplex információs hullámtere, ereje teszi, ami szervezettséget és tartást, irányítást ad a bonyolult struktúrájú sejteknek, és az ezekbõl összeálló szöveteknek, szerveknek. Az emberi lény szerves része egy nagyobb, bolygószintû élõlénynek, Gaia biológiai rendszerének. Ez védi és táplálja õt, s maga is csak része azon még hatalmasabb organizmusnak, mely a legmagasabb szinten univerzumként nyilvánul meg.

1. A fizikai testre korlátozott élet meghosszabításának elsõ, legegyszerûbb és legfontosabb módja az egészséges életkörülmények biztosítása. Ezek a tiszta táplálék, levegõ és ivóvíz, a megfelelõ hõmérséklet és légnyomás, valamint a veszélyes kórokozók távoltartása a testtõl. A test egészsége nagyban függ a fizikai tréningtõl, edzettségtõl, valamint a benne élõ lélek állapotától, harmóniájától is. Ezért fontos a lélek belsõ igényeinek kielégítése, az állandó szellemi fejlõdés és önmegvalósítás egy szeretõ és harmónikus környezetben, ahol jó és építõ jellegû az ember kapcsolata a társaival.
   Mindez arra jó, hogy általa egészségben megélhetõ legyen a test által lehetõvé tett maximális élettartam. Betegen, alultápláltan, boldogtalanul nyomorogva nincs értelme annak, hogy meghosszabbítsuk az életünket, vagyis a tartós jólét az, ami felveti a folytatás igényét az emberben.

2. Ha a test megöregedett, akkor jöhet a génállomány felfrissítése, lehetõleg még az öregség kezdetén, a sejtosztódást számláló génszakasz manipulációjával. Minden osztódáskor a testi sejtek egyik kromoszómájában megfelezõdik egy olyan génszakasz, amelyiknek a teljes elfogyása leállítja a további osztódást. Ha ezt a rövidülést megállítjuk vagy állandóan visszatoldjuk valahogy (minden sejtben), akkor a test addig fog fiatalon élni, amíg a környezeti sugárterhelés és elzajosodás, lemérgezõdés tönkre nem teszi a struktúráját. Vagy utól nem éri egy baleset az illetõt.

3. A visszafiatalítás történhet a holografikus kép felfrissítésével, a fiatalkori kép visszaírásával is a lélek megfelelõ tárterületére. A testet vezérlõ hologramot a lélek vetíti. Ha ezt teljes pontossággal beolvassuk egy számítógépbe és eltároljuk, késõbb pedig újra elõvesszük és kivetítjük a testre, visszaállítható az eredeti állapot. Megfelelõ számítástechnikai, szkennelési és vetítési technológia nélkül ez megoldható úgy is, ha a lélekben tárolódó fiatalkori állapotot idézzük fel és írjuk vissza a megfelelõ helyre, viszont ehhez nagyon pontosan ismerni kell a lélek programozását és mûködését.

4. Megoldás lehet az öregedés elkerülésére a megfelelõ tudatállapot fenntartása. Vannak olyan tudati állapotok (szidhik), amelyekben megállnak az öregedési és leromlási folyamatok. Ezeket speciális meditáció és légzéstechnika segítségével lehet elérni, vagyis jógázással. Ilyenkor persze tovább zajlik a sejtosztódás egy optimális ütemben, ezért ennek lejártakor meghal az illetõ, viszont az öregséggel együtt járó gondok, betegségek és tünetek az utolsó pár hétig nem jelentkeznek.

5. A fizikai test lecserélhetõ egy klónozással vagy normális megtermékenyítéssel létrehozott új testre is, a lélekátültetés eljárásával. Ha a test elöregedett, el kell dobni, mint egy szakadt ruhát és át kell költözni egy új, fiatal testbe. Lényegében errõl szól a reinkarnáció is, de ott a lélek feltudati törléssel kezd új életet, új környezetben és ráadásul kiszolgáltatott csecsemõként. Ha viszont klónozással vagy normális megtermékenyítéssel létrehozunk egy zigótát, majd ezt megfelelõ holografikus térben felnõtt testté növesztjük, akkor a lélek átültethetõ ebbe. A növesztéshez természetesen a legegyszerûbb szintén egy lélek (a leendõ tulajdonos) által kisugárzott tanácsadó teret felhasználni. Materializációs vagy transzmutációs technikával a fiatalkori test teljes egészében lemásolható, a benne lévõ lelket kivéve, majd ez raktáron tartható (pl. fagyasztással), amíg szükség lesz rá.

6. A test mélyfagyasztása hibernációval. A hibernáció célja az alacsony testhõmérsékleten beálló mûködési szünet elérése az anyagcsere folyamatokban. Ilyenkor nincs sejtosztódás, tehát öregedés sem. Ez nem éber, hanem alvó, kikapcsolt állapot, amely fõként nagyobb idõtartamok áthidalására használható. A legnagyobb gondot a sejtek roncsolásmentes fagyasztása mellett a külsõ sugárzások jelentik, amit minimalizálni kell, mivel a sejtek molekuláit idõvel ezek is szétbomlasztják. A felhalmozódó struktúrális hibákat az élõ szervezet egy bizonyos mértékig ki tudja javítani, a hibernált (tetszhalott) test viszont nem. Mivel pedig az abszolút sugárvédelmet nagyon nehéz megvalósítani, az ilyen terhelés limitálja a mélyfagyasztás idõtartamát, és a sikeres felélesztés esélyét fokozatosan csökkenti. Az alkalmazott technikától függõen 50-100 évig vagy akár 5000-6000 évig is eltarthatók így a testek. A lélek addig megpihenhet a köztes létben vagy leélhet pár életet más testekben, tetszése szerint.

7. A test tartósításának legfurcsább módja az idõmegállásba helyezés. Ez isteni technológia, aminek technikai megvalósításáról szinte semmit sem tudunk. Ilyenkor a test egy olyan idõbuborékban tárolódik, amelyen belül kintrõl nézve áll az idõ. Ilyen módon akár hosszú évezredekig, eonokig is megõrizhetõk a dolgok a legkisebb struktúrális károsodás vagy változás nélkül. Ez tulajdonképpen azonos az idõutazással, a jövõbe történõ elõre ugrással, amit a nemtér-nemidõn keresztül lehet elvégezni.

8. Egy kevésbé drasztikus módszer az alacsony idõsûrûségû helyre költözés. Tény, hogy az idõ sûrûségét nagymértékben befolyásolja a térben található anyag. Egy bolygó felszínén nagyobb az idõ lokális sûrûsége és görbültsége, mint egy aszteroidán vagy holdacskán. Kint a mélyûrben, távol az égitestektõl és legfõképp a Nap gravitációs terétõl pedig még ritkább. Itt valószínûleg hosszabb élettartam élhetõ meg, de csak a sûrûbb idõközegben élõ emberek sajátidejével összehasonlítva.

9. A biológiai lét korlátaitól elrugaszkodva jó eredmények érhetõk el a mesterséges testbe való átköltözéssel, amely lehet pl. szerves és fém rendszer szimbiózisa. Egy olyan kiborg test, amely kívül fémbõl van, de belül szerves szövetekkel összeintegrálva, lényegesen erõsebb a sima biológiai lényeknél. Jobban is védett a káros környezeti hatásoktól és tovább mûködésben tartható. A fordított megoldás, amikor élõ anyaggal burkoljuk be a fém vázat csak a filmeken mutat jól, a gyakorlatban ez igen sebezhetõ és nehéz karbantartani.

10. A teljesen fémépítésû testbe való beköltözés az, ami nagyságrendekkel megnöveli a lélek számára az aktív életszakasz hosszát az anyagi világban. Fémek helyett természetesen alkalmazhatunk különféle mûanyagokat és kompozit anyagokat is, gépszerû vagy emberszerû android testet építve belõlük. Ennek élettartamát csak az alkatrészek cseréjének akadályoztatása limitálhatja vagy a teremtésben bekövetkezõ szünet (lásd: a Létszünet címû írást).

11. A test igény szerinti megteremtése vagy megszûntetése az igazán ideális módszer minden biológiai és technológiai nehézség ellen. Ez a legegyszerûbb technika, amikor a lélek teljesen uralja az anyagot, és akarata, képzelete szerint megteremtheti a számára kívánatos testet akkor és ott, amikor és ahol kívánja. Nem születik, hanem megjelenik, s nem meghal, hanem megszûnik, eltávozik. Erre csak az istenek, istenségek képesek, a teremtõk.

12. A legvégsõ cél (a testi halhatatlanság vágya) megvalósítása természetesen maga után vonja önnön ellentétét, a test nélküli állapotot. Bármilyen testre csak azért van szüksége a tudatnak, hogy általa manipulálhassa a megfoghatóság világát, az anyagot. Amikor az értelem figyelme elfordul a formák világától, s a puszta információ lesz a számára az érték, már nem ölt magára semmiféle testet, burkolatot. Csak van önmagában, s ezzel minden problémától és nehézségtõl megszabadult, amivel a testi lét jár. Innentõl kezdve az életét nem a testiség formájában kell fenntartania és meghosszabbítania, hanem információsan kell védenie az identitását az információs elzajosodástól, ami végül minden lelket beolvaszt a közös létbe, a világéter transzcendens szellemébe, amit szentléleknek is nevezünk.