Ez a cikk a boldogság megtalálásáról szól. A kérdés az, hogy az elme megismerése segíthet-e megtalálni a boldogságot. 

A pénz lehet jó és megveheti neked az élvezeteket, de a boldogságot nem. Az élvezet nem boldogság. Az élvezet és a fájdalom ugyanannak az éremnek a két oldala.

A betegség fájdalmas. Azok, akik mentálisan betegek, ugyanúgy szenvedhetnek, mint azok, akik fizikailag betegek.

Az egészség jó, de szintén nem elég a boldogsághoz. Sokan eléggé egészségesek, mégis ürességet éreznek, valaminek a hiányát; beteljesületlennek találják magukat, tűnődve, hogy esetleg valami másról is szólhatna az élet.

Ez az előadás a személyes fejlődésről és a spiritualitásról szól. Az önaktualizálásról, illetve az önmegvalósításról, azaz emberi létünk lehetőségének teljes kifejlesztésről. 

A hiedelmek az elme eszközei, de most nem a hiedelmek érdekelnek. Néhány ember megelégedhet egy hiedelemmel, de nekem ez nem fontos.

A hit nem igazi tudás; a hit egyszerűen egy érzelmi kötődés egy gondolathoz. A hit adhat önöknek némi korlátozott kényelmet, de könnyedén megtörhet az ellentmondó tapasztalatok miatt, és akkor szkeptikussá válhatnak.

A szkeptikus hasztalan és reménytelen, egy lelki nyomorék, képtelen a fejlődésre. A szkeptikusok soha nem fogják túllépni tudatlanságukat; érzelmileg ragaszkodnak saját tévhiteikhez, és ez alkotja a komfortzónájukat.

Engem az érdekel, hogy közvetlen, személyes tapasztalatokon keresztül és a gyakorlatban fedezzem fel, mi a valóság. Azaz, a gnózis érdekel, vagy a Gnosztikus tudás.

És a gyakorláshoz meg kell tenni egy kezdeti ugrást a hitben, mielőtt tapasztalatot szerezhetnek. De a szkeptikus nem tudja megtenni ezt az ugrást, soha nem fog gyakorolni, soha nem fog tapasztalatot szerezni, soha nem fog tudni.

Ez a különbség a hívő, a szkeptikus és a Gnosztikus között. A hívő ember hisz, a szkeptikus nem hisz; a Gnosztikus a közvetlen személyes tapasztalatot keresi.

A Gnózisban nem vagyunk hívői egyik vallásnak sem, de mindegyikben kutatjuk az egyetemes bölcsességet, a közvetlen misztikus megtapasztalásokon keresztül. Ahogy felfedezzük a belső igazságaikat, fel tudjuk ismerni az egyetemes bölcsesség részeit a különböző ezoterikus hagyományokban és az alapvető vallásokban. 

Az egyetemes bölcsesség darabkái a modern tudományos felfedezésekben is megtalálhatóak. A probléma azonban a tapasztalati tudományos módszerrel az, hogy nagyon lassan kerekedik ki belőle az igazság minden kis darabja. Ezért, ha tartózkodnak a saját józan eszük szerint cselekedni, csak azért, mert még nem igazolta azt a tapasztalati tudomány, akkor azt saját felelősségükre teszik.

A Pszichológia az elme tudománya. Ha ismerni akarják önmagukat, válasszák a rövidebb utat a saját elméjükhöz,és ismerjék meg saját maguk, közvetlenül!

Mit értünk azon, amikor azt mondjuk, „az elme”. Hétköznapi nyelvben ezt a szót tágabb értelemben használjuk és a pszichét értjük alatta, azaz egy személy pszichológiai szféráját, beleértve annak a spirituális megközelítését is.

De ahogy kezdjük megismerni önmagunkat, azt találjuk, hogy sok egyéb is van a pszichénkben, és ezért az „elme” kifejezést szívesebben használjuk szűkebb értelemben.

Különösen akkor nem használjuk a „elme” szót, ha a tudatról, mint a tudatosság erejéről beszélünk.

A gondolkodás, a gondolatok és a szellemi munka az elméhez tartozik, de a tudat az valami más. Amikor az emberek tudatosak, akkor tudatában lehetnek saját gondolataiknak.

Ezzel ellentétben, lehet nagyon erősen gondolkodni, annyira belemerülve, hogy közben a gondolatmeneten kívül semminek sem vagyunk tudatában. Ekkor álmodozunk, és valójában tudattalanok vagyunk más tekintetben.

Tehát vannak különböző tudatszintek. Néha fizikailag ébren vagyunk, mégis nagyon tudatlanul viselkedünk.

Ez azért fontos, mert néha összekeverjük az intellektust az intelligenciával. Néha azt feltételezzük valakiről, aki nagyon intellektuális, hogy nagyon intelligens.

Van aki ragyogó eszmefuttatásokra képes, és ezt csekély tudatosság mellett teszi. Akár nagy tekintélyű tudományos dolgozatot is lehet írni, anélkül, hogy különösebben tudatosak lennénk. Valójában a tudósok és értelmiségiek általában nagyon szórakozottak tudnak lenni.

A tudat az intelligencia hatalma. A tudatban van az erő, hogy intelligens életet éljünk és hogy valójában az igazi boldogságot megtaláljuk.

Voltak már fellelkesült, igazán boldog pillanataik, még ha csak egy pillanatra is? Gondolkodtak közben, vagy egyszerűen csak egy felfokozott tudatállapotban voltak?

Talán a csillagos éjszaka látványa egy hegy tetején, vagy egy naplemente, vagy csak az életöröm és az őszinte barátság elevensége volt. Volt már valaha szerelmes? Gondolkodott közben? Tudatos volt közben? Boldog volt közben?

És mi van a szokásos napi életben, vagy éppen most. Mennyire vagyunk tudatosak? Milyen a tudatosságunk ereje?

Megkérnék mindenkit hogy végezze el ezt a kísérletet. Mennyi ideig tudnak tudatosak maradni, tudatában lenni a tudatosságnak anélkül, hogy elkezdenének álmodozni?

És miközben tudatosan figyelnek, mennyire tudatosak, milyen a tudatuk mélysége és lélegzete, minek vannak tudatában?

A meditáció olyan technika, amely arra szolgál, hogy összegyűjtse a tudatos figyelmet és azt befelé irányítsa. A meditáció állapota a fokozott tudatosság állapota.

Az elme egy egész univerzum, egy felfedezésre váró világ, mélyebb és tágabb, mint a külső élet, amit naponta megélünk. Ennek a világnak a tudatos felfedezése gyümölcsözőbb lehet, mint a fogyasztói társadalom üres félrevezetései.

A tévénézéssel töltött órák semmi mást nem hagynak bennünk, csak a benyomások szeméttelepét az elmében. Azonban egy kis önismeretre fordított idő sokkal kifizetődőbb és az évek során szabadabbá tesz bennünket, és természetesen önállóbb, eredetibb, függetlenebb gondolkodóvá.

Az elme olyan, mint egy képernyő, vagy mondhatni, mint egy tükör, ahol a valóság tükröződhet. Az elme a tudat eszköze lehet, lehetővé téve számunkra, hogy közelebb kerüljünk a valósághoz, és egyre több és több igazsághoz jussunk magunkban. 

Miért számít ez? Számít-e, hogy tudatosak vagyunk vagy sem?

Számít, mert ha tudatosak vagyunk, ha ki tudjuk használni tudatosságunk bármilyen erejét, befelé tudjuk fordítani ezt a tudatosságot és meg tudjuk ismerni önmagunkat.

Megfigyelhetjük a saját elménket, és felfedezhetjük a boldogtalanság elemeit.

Tudatosodhatnak bennünk a minket boldogtalanná tevő gondolatfolyamataink és az ezeket alátámasztó indítékok.

Ha egyszer felfedeztük ezeket, akkor egy meditatív állapotban alkalmazhatjuk a tudatos megfigyelést, hogy megértsük őket. 

Aztán, ha széleskörű megértésre tettünk szert, azaz valódi megértésre közvetlen tapasztalati ismereteken keresztül, akkor abban a helyzetben vagyunk, hogy meg tudjuk változtatni azokat az elemeket, amelyek boldogtalanná tesznek bennünket.

Melyek a mélyebb pszichológiai indítékok a gondolataink mögött? Mi magunkat igazoljuk, mentségeket találunk, hiszünk a saját magunknak tett hazugságainkban és így továbbra is maradunk a saját nyomorúságunk csapdájában.

Egyetértenének azzal, hogy amit az elménkben gondolunk, azzal megformáljuk világnézetünket és viselkedésünket? Ha vannak valamilyen gondolataink, azok a gondolatok fogják alakítani az életünket.

Figyeljék a gondolataikat; azokból lesznek a szavaik…
Figyeljék a szavaikat; azokból lesznek a tetteik…
Figyeljék a tetteiket; azokból lesznek a szokásaik…
Figyeljék a szokásaikat; azokból lesz a jellemük…
Figyeljék a jellemüket; mert az lesz a végzetük.

- id. Hillel

Sürgető önmagunk megismerésére törekednünk, az elménk megismerésére, mélyen, komolyan. Az élet túl rövid ahhoz, hogy engedékeny önámításra fordítsuk.

Talán azt gondoljuk, hogy mindent kiválogatva kapunk egy olyan úton, ami vezet valahová, de hirtelen valami történik, és rájövünk, hogy ez a biztonságérzet csak az elme délibábja volt, hogy megvicceltük magunkat egy fantáziával. Meggyőztük magunkat, hogy tudjuk, mit csinálunk, hogy miénk volt az irányítás… És hirtelen a tények kemény valósága a kapukat átszakítva tör ránk.

Biztosabb alapot kell találnunk magunknak, mint az elme. Igen, gondolkodjunk. Igen, használjuk az eszünket. Igen, de ne csapjuk be magunkat.

Alapozzunk a tudatra. Sokkal biztosabb alap, mint az elme.

Meghívom önöket, hogy kövessék a gnózis útját, a tudat útját, az ön-felfedezés, az önismeret és az önmegvalósítás útját.

Azt gondolják, ismerik magukat? Hogy feltételezhetik, hogy ismerik magukat belülről? Tettek már valaha valamilyen erőfeszítést, hogy megismerjék önmagukat? Vagy talán azt feltételezik, hogy nem tudhatnak meg többet önmagukról, mint amennyit már tudnak?

Ha keresnek önmagukban, a saját természetükben rátalálhatnak rejtett erőkre, melyek segítenek több valódi boldogságot elnyerni az elmén felül. Kutatni és kutatni magunkban; nincs az Ön figyelme számára méltóbb törekvés.