február 15.

AZ ELVESZETT

"Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett." Lukács 19,10

Egyetlen szó hangsúlyos ebben az Igében: "elveszett". Volt-e úgy, hogy nagyon kerestünk valamit vagy valakit, ami-aki elveszett? Olvastuk-e már ezt a szót úgy az Igében, hogy micsoda komoly dolog az, hogy "elveszett"? Ha valami elveszett, annyit jelent, hogy nincs a helyén. Annak számára veszett el, akinek a tulajdona. Isten számára kibírhatatlan volt, hogy az ember, akit teremtett, akit mindennél jobban szeretett, elveszett. A Biblia világosan megmondja, hogy kik az Õ gyermekei. "Valakik pedig befogadák Õt, hatalmat adott azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek" (Jn 1,12). Ez az elsõ állapot, ami legközelebb van Istenhez. Voltál-e már ebben az állapotban? Ezen a földön a teremtés jogán mindenki az Õ tulajdona. De lehet olyan messze kerülni Tõle, hogy nem tudok egy szót sem szólni, egy mozdulatot sem tenni. Az elveszett drahma sem tudott mozdulni, de mivel tulajdonosa számára érték volt, elindult megkeresni. Minden ember benne van a bûnben, szeretet, öröm, világosság nélkül. De I sten gyertyát gyújtott. Leküldte Fiát a mennybõl, meggyújtotta itt a földön az elsõ világosságot a bûn rövidzárlata után. Az a szeretet, amely karácsonykor testet öltött, megvilágosít mindent. Engedd, hogy téged is megvilágítson, lásd meg az elveszett állapotodat. Ilyen akarsz lenni, amilyen vagy? Ez volt a terved magad felõl, hogy ilyen férfi vagy nõ szeretnél lenni? Tudod már, hogy tökéletesen tehetetlen vagy? Úgy szeretem ezt az éneket: "Bûnnel borított arcom felemelni, szent tisztaságodhoz, ha nem tudom, odaborulhatok a lábaidhoz, vétkesen és szegényen, Jézusom."