Az Ideológia fogságában.

Az orosz német frontvonal határán húzódó kiserdő ritkás faállományú bozótosán vágott keresztül.

Az életterét jelentő két falut ez az erdősáv kötötte össze. A családfő az oroszországi frontvonal háborús veteránjaként még messze járt, a gyermek 9 évével érzései szűrőjén át a körülötte zajló eseményeket desztillálta, s ezzel későbbi élete ideológiai látásmódját alapozta meg.  

A levegő-részecskékbe beleégett a  jellegzetes puskaporszag. A lét kereke megolvadt de értelmetlen lett volna a jelenben még megélhető pillanatokat vakfélelemre pazarolni. Az erdő tele volt töltényhüvellyel, s a becsapódni készülő gránátlövedékek süvítő füttyjele élesítette éberré a kíváncsibb bátrakat.

A fiú lelke ebben az időhasadékban téblábolva acélosodott szigorúvá. Csak egyetlen igazság létezhetett az ember kényszerű, az objektív történésektől determinált létezésén túl, és ez az értelmes lét megteremtésének létfontosságú elve, melyből senkinek nem nőhet magasabbra az érdeke annyival, hogy a másik embert eltaposni induljon általa. Az ifjú embert később csak a szegénység foka tartotta vissza attól hogy zseniális elméje a politizálásnál  békésebb utakon törjön magasabb rendű ideák felé.

A háború befejeződött, s az apa testében súlyos betegséggel, vérző idegekkel s haldokló vágyakkal hazaérkezett. A családfő még 8 évig harcolt a kórral hogy gyermekeit az élet útján tisztességgel tudja elindítani, s ha alapjaiban is de kenyeret adjon a kezükbe. A család 4x költözött. A gyermek 2 lánytestvérével együtt 4x illeszkedett be más-más környezetbe és szívta magába iskolai alapjain túl a tanítók más-más lélek utakon transzformálódott  intellektusát.

A gyermek ifjúvá érésében  a háború után épülő szocialista eszmerendszer mint anyatej szolgáltatta a választási lehetőséget nem hagyó „választott életformát”.

Meggyőződése az egyenlőségre való törekvés ideájából táplálkozott, s abban valóban nem tévedett hogy az egyenlő jogok, és lehetőségek  megléte  elengedhetetlen feltétele az  emberi méltóságot megőrzendő egzisztenciális kizsákmányolás elkerülésének.

- Mert ahol az ember egzisztenciális biztonsága megteremtésének lehetősége is veszélybe kerül, ott veszélybe kerül a nemzet értékeit őrizni, illetve élőn tartani hivatott értelmiségi, „kultúrréteg” felszínen maradása, megújulása egyaránt. A társadalmi- politikai elit lezüllik, és a hagyományos értelembe vett ideák átrendeződnek és eltolódnak az anyagiakkal mérhető, vagy az által megvásárolható ideák felé.

Elkerülhetetlen az erkölcsi, és morális elértéktelenedés. Ennek folytán az emberi szubjektum, az egyén, aki mikro szinten sem tudja már betölteni a neki szánt szerepet, nem fogja tudni betölteni társadalmi szinten elvárt szerepét sem.

A politikusok felelőssége, hogy a kiáltó anyagi különbségek ne züllesszék le a társadalmi morált, és az anyagi, egzisztenciális alap megteremtésére szánt időt az egyén ne növelje meg túlzottan a tudati, kulturális és morális értékek megszerzésére és művelésére szánt idő terhére.

 A szellemi építkezésre szánandó időt a mai társadalom embere, a társadalmi elithez történő csatlakozás reményében az anyagi javak megszerzése idejének szenteli, így akaratlanul is a társadalmi elkorcsosulás mellett teszi le voksát.  

A társadalom először legyöngül, majd észrevehetetlen betegség támadja meg. Az egzisztenciális elöregedés.

Minden társadalmi formátumnak meg van a maga társadalmi szinten mérhető betegsége, és mindig a politikai elit felelőssége hogy ezt orvosolja függetlenül attól hogy Ő maga a társadalmi élet legnemesebb értelemben vett  krémje-e vagy sem. - Ezért választják -

A rendszerváltás Hazánkban lezajló módja és a társadalmi rétegeinek átstruktúrálódása iszonyú mértékben felgyorsította az egzisztenciális elöregedés folyamatát.

Ennek a folyamatnak a tünet együttese, kísérője:

- a késői időpontra tolódó gyermekvállalás, vagy csak 1 gyermek vállalása.

- a szerelmi viszonyok- érdekviszonyokká történő alakulása - gyermek vállalása kizárva!

 - a válási arány növekedése, a házasságkötések csökkenése – a család, mely a társadalom agyagcseréjéért felelős egység – felhígul,s társadalomtörténeti szerepét veszti .  

- más irányból minél több gyermek vállalása az állam által elnyerhető anyagi támogatás reményében.

Az ilyen családoknál alapjaiban deformált társadalomtudat kerül továbbadásra. - „a minimál szemlélet” háború előtti visszagyűrődése.”

 Nem a munkára és a tanulásra nevelés kerül a szemléletmód középpontjába, hanem a „nekünk ez megjár „ - szemlélet, mert  a társadalom mint össznépi társadalomi formátum funkcionálisan ugyan az maradt. -

Az ifjú férfivá ért, és családot alapított. Szigorú, következetes látásmódja meghatározta társválasztása mikéntjét is. Egy pedagógus, a gyermeknevelés ... módszertanával jó alapot nyújthat az értelmes utódnevelés későbbi lépcsőfokához. Az elképzelés jogos és életképes. A megvalósulás már sok minden előre nem látható lét elemtől függ, hisz a család már nem egyetlen ember szubjektív látásmódjától predesztinált, hanem két ember „logoszának” más –más benső értékeit tükrözteti át a személyiségükön keresztül.  Nem beszélve a környezetből érkező történések figyelmet érdemlő mozzanataira.  Az elmék szellemi párbaja pedig nem fog soha létrejönni ott, ahol az egyik fél a másik szellemi értékeit megkérdőjelezve azt megalázva a saját látásmódját próbálja minden lehetséges módon érvényre juttatni. 

A társadalmi változások paradoxona hogy bár a férfi az egész életét a  társadalomban elfoglalt helyének, anyagi, egzisztenciális helyzetének megszilárdítására fordította, és vajmi kevés energiát fordított  áltála jónak ítélt életszemlélet továbbadására, gyermekeitől mégis azt várta  hogy ugyan azzal a fejjel gondolkodva, ugyan azzal az életérzéssel építsék tovább az általa helyesnek ítélt jövőt.

A férfinak 2 gyermeke született. Az élet színpadára korán léptek ki, mert szüleik egymáshoz való viszonyából hiányzott a szeretet minden nehézséget kezelni tudó, - a puszta morálon- túlmutató lélekereje. Ezt alapjaiban rengette meg a családfő becsvágya és hiúsága. Ez felül írta minden a családjáért tett anyagi erőfeszítését. Mint a teremtés koronája a tiszteletet úgy követelte meg társától, szeretteitől, közeli és távolabbi környezetétől egyaránt hogy vajmi keveset juttatott vissza belőle nekik. Egyetlen módon tudott csak szeretetet adni, ha azt a környezete kiérdemelte. A lélek rabszolgasága egyenes arányban áll annak lassú kivéreztetésével, így vajmi kevés esélye volt rá hogy család eszménye ne sérüljön meg nagyon korán.. Mivel azonban az ember, mint önálló személyiséggel bíró , érző és gondolkodó megismételhetetlen létező, nem képezheti le magát senki más személyiségével, kizárólag a sajátjával.. Végtelen botorságra vallana ha bárki , bárki- másnak a  kritikai realizmusával kritika nélkül kívánna azonosulni. Az apa azonban nem tűrt semmiféle más életfilozófiából fakadó életideát, sem az élet nehézségeit a maga helyén, és idejében kezelt életigenlést. Az általa emészthetetlennek ítélt megmagyarázhatatlan szellemi egyensúlyra törekvés alantas szellemi tevékenység mely életképtelen és megvetendő.  Az idealisták filozófiáját elvetette, pedig roppant értékes, intuitív elemekkel gazdagítja a kötelezettségein túllépni vágyó ember lelki létezésének síkjait! Ami elementáris erőt tudott kölcsönözni az emberi létezés különböző társadalmi formátumain át az mindig az ember szubjektív látásmódjának különbözőségéből fakadt, s amennyiben ezt a társadalom a  művészein keresztűl képes volt  kamatoztatni ,az mindig a társadalom  javát szolgálta, s szolgálja ma is. Ez a dialektikus materialista eszméken messze túl mutat. Ez az ami fel tudja emelni az összes társadalmi formációt a tudatosan létező a matéria és annak elosztási viszonyain túlmutató „kultúrtársadalommá”.

A matéra , és az idea kölcsönhatásban hozhat csak egyensúlyt . A társadalompolitikának mindig mentesnek kell lennie  erőszakos ideológiáktól, és az egyén lehetőségeit mikro szinten kell magasba emelnie! Ennek hiányában az egyén, saját társadalma biológiai robotjává silányul!