Indiai tartózkodásom alatt nagyon lebilincselt a hindu vallás és komolyan hozzáfogtam tanulmányozásához. Mivel nem keresztényként nevelkedtem, maga a kereszténység sem jelentett semmi fontosat számomra. A buddhizmus jónéhány tétele vonzott, de egészében véve a buddhizmus egy kicsit elméletinek tűnt. A hindu vallás mítoszai, szimbólumai és istenei valahogy mélyebben hatottak lelkemre. Nagyon komplex vallás ez, és bár még csak nem is színlelhettem, hogy megértettem, néhány dolgot felfogtam belőle.

A hindu vallásnak az életet szimbolizáló három főistene, (Szent)háromsága van. Brahma a teremtő, Vishnu a megőrző és Shíva a romboló. Shíva reprezentálja az univerzum állandó változását, az élet folyamatát, és azt a tényt, hogy mindennek el kell pusztulni, de azzal a céllal, hogy újjászülessen. Ő arra emlékeztet bennünket, hogy mindent, amihez ragaszkodunk, mindig hagynunk kell előrehaladásában, fejlődésében, azzal a céllal, hogy az élet folyását ne zavarjuk.

Shakti Shívának női változata. Maga a "Shakti" szó "energia" jelentésű. Ez az az energia, amelyből az univerzum teremtődött. Ez az élet energiája, amely testünkön keresztül áramlik. Azt is jelenti a szó, hogy "női energia".

Akkor még nem tudtam, hogy a névnek mekkora az ereje, de azóta már teljes bizonyossággal tudom, érzem, hogy a név vibrálása női erőm kiteljesülésében segít.
 Gawain a másik, mondhatni családi nevem. Ez ugyanaz a név, mint Sir Gawain-é az Arthur Király legendákban. A gawain szótári értelmezés szerint "harcoló héja", s ez a metafora szerintem nagyszerű. Így az én értelmezésem, belső érzésem szerint a Shakti jelenti a női, a Gawain férfiúi tulajdonságaimat, s a kettő együtt engem.

Amikor elmélyedtem az alkotó vizualizáció technikáiban, és azt tapasztaltam, hogy ezek valóban működnek, eredményt hoznak, csodálat lett úrrá rajtam, mivel azonnal éreztem, hogy ezeknek a technikáknak a segítségével bármit, amit életemben óhajtok, meg tudok valósítani. Mámorossá váltam az érzéstől, hogy mindent elérhetek, amit óhajtok! Igen nagy lépés volt ez a felismerés számomra, mivel megszüntette korábbi, gyakorlatilag erőtlen magatartásomat, mármint azt, hogy az élet olyan folyamat, amelybe beleszülettem, és hogy annak folyamán minden történésben csak annyi szerepem van, hogy a tőlem telhető legjobban cselekedjek. Mint látható, ez alapvetően az áldozat felfogása, másként szólva, kötelességemnek éreztem, hogy erőmet mások megsegítésére, illetve a rajtam kívül álló dolgok megvalósítására fordítsam. Mihelyt az alkotó vizualizációval gyakorlatban és sikeresen megismerkedtem, rájöttem, hogy az  e r ő  önmagamban tárható fel, és hogy ezzel az erővel olyanná alakíthatom az életemet, amilyenné akarom. Ez hatalmas energiát kölcsönzött, és szabadságérzetet keltett bennem.
  
  Amint megismertem saját reális valóm feltárásának útját, fokozatosan azt is realizáltam, hogy ez az alkotó erő - amelyet határozottan éreztem - valahonnan máshonnan származik, mint saját egyéniségemből/egómból. Valamilyen oknál fogva néhány dolog, amit végre akartam hajtani, nem valósult meg, és akármennyire is igyekeztem, sehogy sem sikerült. Egyéb dolgok viszont csodálatosan, erőlködés nélkül a helyükre kerültek, mintha valami láthatatlan erő, hatalom rendelte volna úgy azokat. Néha a jövendőnek ismerete világosodott meg bennem, ezeket a jövendő vízióinak fogom fel, s ezek a víziók rendkívül helytállóak és fontosak voltak, és úgy tűnt, hogy ezek valahonnan egy, a bennem rejtőző forrásból származnak. Egyre jobban kezdett izgatni, hogy felfedezzem: mi ez a belső forrás egyáltalán, és hogyan működik? Ráébredtem, hogy "az" (magasabbrendű önmagam) úgy látszik, sokkal többet tud egy sor dologról, mint saját magam. Meg kellett értenem, hogy bölcs dolog lesz belső "vezérlés"-emre odafigyelni és megpróbálni ezt a vezérlést követni... Valahányszor ezt tettem, ma már úgy látom, nem tettem rosszul.
Végül is teljesen értelmetlennek találtam életem saját magam által való irányítását. Azt, hogy az ügyek úgy történjenek, ahogyan azt én előre kigondolom. Elkezdtem rábízni magam az univerzumra és "azt kitalálni", hogy az miként akarja irányítani tetteimet. Rájöttem, hogy - legalábbis hosszú távon - ez nem is túl nehéz feladat. Az univerzum, úgy látszik, mindig azt akarja, hogy tegyem, amit magam is akarok, de ismeri annak a módját, hogy az éppen adott kérdést jobban oldjam meg, mint a magam tudása szerint tenném, s erre vezérel. A hangsúlyt a gondolkodás különbségére kell helyezni. Ahelyett, hogy eltervezzem előre, amit tenni kívánok, mi azzal a célom, és megpróbáljam irányítani az ügyeim folytatását, bevezettem azt a gyakorlatot, hogy ráhangolódjak, de igazán fogékonyan az intuícióra, s úgy cselekedjem, amit az utóbbi "mondott", még akkor is, ha nem értettem mindig az okát, amiért eredeti elképzelésemhez képest másként kellett valamit megtennem. Olyan ez az érzés, hogy az ember félreteszi saját akaratát, behódol, és hagyja, hogy a magasabbrendű legyen a felelős.
Az időtájt jöttem össze egy Shirley Luthman nevű asszonnyal, aki azután a legfontosabb tanárommá vált. Shirley egy hetenként nála gyülekező csoportot vezetett. A foglalkozásokra magam is öt éven keresztül nagyon hűségesen eljártam. Rengeteget tanultam tőle az önakarat kiiktatása és a "behódolás" tárgyköréből, s végül az univerzum tudatos csatornájává váltam. Az Élj a fényben című könyvem több ötletét is ő inspirálta: például azt, hogy egy személyben mint nő és férfi létezzek együtt. Nagyon hálás vagyok neki mindenért, amit tőle tanultam. Ő is írt egy könyvet, a "Collection"-t (Gyűjtemény), amelyet a Mehitabel cég adott ki, címük: Tiburon, P.O. Box 151. California 94920. Azért jegyeztem ezt ide, mert lehetnek olvasóim között olyanok, akik szeretnének problémáikkal hozzá fordulni, vagy a könyvet elolvasni.