Szeretettel köszöntelek a Ébredő Szívek oldalán!
Csatlakozz te is Közösségünkhöz "Amit szeretünk, az szomorúságot, fájdalmat, szenvedést, bánatot, gyötrelmet okoz azáltal, hogy szeretjük." - Gótama
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Ébredő Szívek vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Ébredő Szívek oldalán!
Csatlakozz te is Közösségünkhöz "Amit szeretünk, az szomorúságot, fájdalmat, szenvedést, bánatot, gyötrelmet okoz azáltal, hogy szeretjük." - Gótama
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Ébredő Szívek vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Ébredő Szívek oldalán!
Csatlakozz te is Közösségünkhöz "Amit szeretünk, az szomorúságot, fájdalmat, szenvedést, bánatot, gyötrelmet okoz azáltal, hogy szeretjük." - Gótama
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Ébredő Szívek vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Ébredő Szívek oldalán!
Csatlakozz te is Közösségünkhöz "Amit szeretünk, az szomorúságot, fájdalmat, szenvedést, bánatot, gyötrelmet okoz azáltal, hogy szeretjük." - Gótama
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Ébredő Szívek vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
14 éve | [Törölt felhasználó] | 1 hozzászólás
A hierarchia szerintem szent rend, tudás és tevékenység,
mely a lehetőségekhez mérten hasonul az istenképiséghez, és az Istentől
neki adott megvilágításnak megfelelően, erejének arányában fölemelkedik
Isten utánzására. Az a szépség pedig, mely az Isten sajátja, egyszerű,
jó és minden tökéletesség forrása; teljesen mentes minden
különbözőségtől, de mindegyiket rangja szerint részesíti a saját
fényéből, és a legistenibb beavatás által tökéletessé teszi a
beavatottaknak a hozzá való harmonikusan pontos hasonlósága szerint. A
hierarchia célja tehát a lehető legtökéletesebb hasonulás Istenhez, és
a vele való egyesülés, mert maga Isten vezérli minden szent tudásban és
tevékenységben. Az Ő legistenibb szépségére tekint rendületlenül, és
-amennyire lehetséges - magára ölti az ő képmását, s tagjait is Isten
képévé teszi, tökéletesen tiszta és hibátlan tükörré, mely képes
felfogni a fény ősforrásából áradó ősisteni sugárzást, mely a rá
sugárzó ragyogástól szentül eltelve nagylelkűen továbbsugározza ezt a
fényt az utána következő rendekre, az ősistenség rendelkezése szerint.
Mert sem a szent titkokba beavatóknak, sem azoknak, akiket szentül
beavattak, semmiképpen nem szabad semmi olyat tenniük, ami beavatásuk
szent rendjével ellenkezik. De nem is létezhetnek ettől a rendtől
eltérő módon, ha egyszer az ősistenség megistenítő fényességére
vágynak, illő, szent tisztelettel tekintenek fel Rá, és átalakulnak
hasonlóságára a szent szellemek egyes fokozatainak megfelelően.
Eszerint, mikor hierarchiáról beszélünk, általában egy bizonyos szent
rendet értünk rajta, az ősisteni szépség képmását, amely hierarchikus
fokozatokban és tudás-szintekben éri el saját megvilágosításának
misztériumait, és olyan mértékben, ahogy megengedett, hasonlóvá válik
saját létének eredetében. Mert a tökéletesség a hierarchiában részes
minden rend számára abban áll, hogy a saját fokozatának megfelelően
fölemelkedik Isten utánzására, és abban - ami mindennél istenibb -,
hogy az igék szerint “Isten munkatársává" válik, és amennyire képes,
bemutatja a benne megnyilvánuló isteni működést. A hierarchia rangsora
feltételezi, hogy egyesek megtisztulnak, mások megtisztítanak; egyesek
megvilágosulnak, mások megvilágosítanak; egyesek tökéletessé válnak,
mások pedig a tökéletessé tevő beavatkozást végzik, így mindegyik rend
a maga szerepének megfelelően válik Istenhez hasonlóvá. Az isteni
boldogság pedig - emberileg szólva - mentes minden másságtól, örök
világossággal teljes, tökéletes, és nem szenved hiányt semmi
tökéletességben. Megtisztít, megvilágosít és tökéletessé tesz, vagy
inkább ő maga a tisztaság, a megvilágosulás és a tökéletesség. Túl a
megtisztuláson és túl a fényen, a beavatásnak mindent megelőzően
tökéletes és önmagától lévő ősforrása, és az egész hierarchia oka, de
transzcendenciája révén minden szent dologtól elkülönül.
Úgy
vélem tehát, hogy azoknak, akik a megtisztuláson mennek keresztül,
teljesen mentessé kell válniuk minden keveredéstől, és meg kell
szabadulniuk minden rájuk tapadt idegen elemtől. A megvilágosulóknak el
kell telniük az isteni fénnyel, és szellemük tökéletesen szent
tekintetével a szemlélődéshez szükséges magatartás és képesség
magaslatára kell emelkedniük. Azoknak pedig, akik tökéletesednek, ki
kell emelkedniük a tökéletlenségből, és részesülniük kell a szemlélt
szent titkok tökéletessé tévő tudásában.
Másrészről azoknak,
akik a megtisztítást végzik, túláradó tisztaságukban másokkal is
közölniük kell a maguk szeplőtelenségét. A megvilágosítóknak, mint
áttetsző szellemeknek, akik a fény befogadására és továbbadására is
képesek, a szent ragyogással boldogan eltelve kell árasztaniuk az egész
lényüket elborító fényt azokra, akik méltók a világosságra. Azoknak
pedig, akik a tökéletessé tevő beavatást végzik, mivel jártasak a
tökéletesítő közlés tudományában, szent szertartással be kell avatniuk
a tökéletessé válókat a látott szent titkok tudásába.
Így hát a
hierarchikus rendszer minden fokozata a saját rangjának megfelelően
emelkedik fel az Istennel való együttműködésre, amikor a kegyelem és
Istentől kapott erő segítségével megvalósítja azt, ami természet
szerint és természetfeletti módon benne van az ősistenségben, amit
lényegfeletti módon ő végez, és amit hierarchikus módon kinyilatkoztat,
hogy az istenszerető szellemek a lehető legjobban utánozzák Őt.
... Most tehát dicsőítsük az angyali
hierarchiát, és szemléljük világfölötti tekintettel azokat a szent,
érzékletes képeket, melyeket a Szentírásban találunk róla. így
emelkedjünk fel a misztikus képek által egyszerűségükhöz, mely Istenhez
teszi hasonlóvá az angyali rendeket, és ünnepeljük minden hierarchikus
tudás forrását Istennek kijáró tisztelettel és olyan hálaadással, mely
illik minden beavatás szerzőjéhez.
Mindenekelőtt meg kell
állapítanunk azt az igazságot, hogy a lényegfeletti ősistenség jóságból
adott minden létezőnek lényeget, és hívta létre őket. Mert annak, aki
minden dolog oka és mindenek felett álló jóság, az a sajátsága, hogy a
létezőket önmagával való közösségre hívja abban a sajátos mértékben,
ahogyan az egyes létezők képesek rá. Minden létező részesül tehát a
gondviselésben, mely a lényegfeletti Istenségből, mindenek okozójából
árad, hisz nem is létezne, ha nem volna része a létezők Lényegében és
Őselvében. Minden élettelen tehát azáltal részesedik Benne, hogy van,
mert a lét fölött álló Istenség az összes dolgok léte; az élők az élet
fölött álló, életet teremtő hatalmából részesülnek; az értelmes és
szellemi lények pedig bölcsességében részesednek, mely maga a
tökéletesség, és megelőz minden tökéletességet, fölülhalad minden
értelmet és szellemet. Az pedig világos, hogy a létezők közül azok
foglalnak helyet közelebb az Istenséghez, akik többszörösen részesednek
Benne.
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!