A piramist Kr. u. 820-ban Al Mamud kalifa, Harun al Rasid fia, bontatta meg. Az északi oldalon, 26 m-re a talaj felett és 7 m-re keletre a piramis középvonalától, aknát hajtott a piramis belsejébe. A piramis főbejárata még soha nem volt kibontva! Belülről egy gigantikus (65 tonnás) kőtömb zárja el, és senki sem tudja, mi van e mögött a kőtömb mögött! (És azt hogyan emelték a helyére).

Jól látható az eredeti, még meg nem bontott bejárat, alatta a turisták által használt, Al Mamud parancsára bontott alagút...

Belül is találunk hajmeresztő tényeket!
A hangok egyébként is külön vizsgálatot érdemelnek. A döbbenetes akusztika mellett egy nem magyarázható jelenséget is tapasztalhatunk. (ha nincs még ötven másik ordítozó turista is benn). A piramis belsejében, bármilyen távol is vannak egymástól a beszélők, normál hangerő mellett is tökéletesen értenek minden szót!

A királynő Kamrájában álló gránit szarkofág. Soha nem temettek bele senkit. Jól látható, hogy a rendkívül kemény (és díszítetlen) gránitfalak tömbjei közt hajszálnyi rés sincs!

A piramis pszihikai hatása is nagy. Bent megváltozik a világhoz való viszonyunk! Az első kézből származó beszámolók közül a leginkább elérhető dr. Paul Brunton leírása a Kutatás a titkok Egyiptomában című könyvében. Ebben saját élményéről számol be, amikor egy éjszakát egyedül tölthetett a Nagy Piramis Királykamrájában.

Miután átverekedte magát a hivatalok útvesztőin, végre a kezében tartotta az engedélyt: eltölthet egy éjszakát a Nagy Piramis belsejében. Említettük, hogy a Fáraó Kamrája a piramis közepén helyezkedik el. A lokáción kívül a kamra atmoszférája és hőmérséklete is misztikus jelentőséggel bír. Mint dr. Brunton mondja: Valami halálos, dermesztő hideg van itt, ami az ember csontja velejéig hatol. Hozzáfűzi: Ha az ember megütögeti a szarkofágot, az olyan szokatlan hangot ad ki, amit lehetetlen reprodukálni bármilyen zenei hangszeren!
Dr. Brunton elbeszélése szerint, amikor a Fáraó Kamrájába belépett, a szarkofág mellett egy márványlapot pillantott meg, ami pontosan észak-déli tájolású volt. Erre ült le. Valamelyest jártas lévén az egyiptomi vallásban és ismervén a parapszichológia legtöbb felfedezését is, a piramisban eltöltendő éjszaka előtt három napig böjtölt. Magyarázata szerint ez olyan befogadó szellemi állapotba hozta, hogy képesnek érezte magát mindazon jelenségeknek az átélésére, amiket Hall, Merry és mások leírtak.

Miután leült, háttal a szarkofágnak, úgy döntött: ideje, hogy leoltsa az elemlámpáját. A kamra atmoszférája, mint mondja, kifejezetten szellemi volt. Volt valami a levegőben! Ismeretlen negatív jelenlét vált érezhetővé. Brunton hirtelen erős késztetést érzett a kamra elhagyására és a visszavonulásra. O azonban kényszerítette magát, hogy kitartson, bár a kamrában groteszk és alaktalan lények keringtek, próbára téve Brunton érzékenységét és józan eszét. Szüksége volt minden idegszálára, hogy úrrá legyen elhatalmasodó félelmén! A sötétség és a negatív jelenlét meggyőzte arról, hogy nem akar több éjszakát eltölteni a Nagy Piramisban!

Ekkor ugyanolyan hirtelen, ahogyan jött, a negatív atmoszféra megszűnt! Először azt érezte, hogy barátságos levegő tölti meg a kamrát. Aztán két alakot érzéke t, akik- főpapoknak látszottak. Egyszer csak a fejében kezd te hallani az egyiküket.
A pap megkérdezte Bruntontól, hogy miért jött, nem elég-e neki a halandók világa. Brunton azt felelte: Nem, az nem elég! A pap így válaszolt: Az álom útja messze visz téged az elmével felfoghatótól. Volt, aki követte - és elméje megháborodottt, mire visszatért. Fordulj vissza, míg időd engedi, s kövesd a halandó láb számára kijelölt ösvényt!

Brunton kitartott amellett, hogy marad. A pap, aki szólt hozzá, megfordult és eltűnt. A másik pap arra kérte, feküdjön végig a szarkofágon, mint annak idején a beavatandók. Brunton elhelyezkedett rajta. Hirtelen valami erő kerítette hatalmába. Kilépett a testéből. Egy másik dimenzióba került, ahol teljes nyugalom és béke uralkodott! Egy hosszú ezüstfonalat látott, ami új testét összekötötte azzal a testével, ami még mindig a szarkofágon feküdt. Elöntötte a szabadság érzése!

Egyszer csak szemközt találta magát a másik pappal, aki közölte vele, vissza kell térnie egy üzenettel:
- Tudd meg, fiam, ebben a templomban találhatók az emberi faj hajnalának letűnt emlékei, és a Frigyé, melyet a legelső emberek kötöttek a Teremtővel az Ő első nagy prófétáinak közvetítésével. Tudd meg azt is, hogy a régiek közül csak a kivá1asztottakat hozták ide, hogy megmutassák nekik a Frigyet, majd ezután visszatérhessenek társaikhoz, és elevenen tarthassák a nagy titkot.
Vidd magaddal intelmünket: amikor az emberek Teremtőjük után kutatnak, és közben gyűlölettel tekintenek saját társaikra, miként Atlantisz hercegei - akiknek az idejében ez a piramis épült -, önnön gonoszságuk erejétől pusztíttandatnak el, miként Atlantisz népe is elpusztíttatott...

Amikor a pap bevégezte mondókáját, Brunton hirtelen visszazökkent saját testébe. Kényelmetlennek érezte ahhoz képest, amit előtte átélt. Felkelt, felvette a kabátját, és megnézte az óráját. Pontosan éjfél volt. Az az óra, amit különös eseményekkel szokás társítani! Amikor megvirradt, visszament a bejárathoz. Kilépett a fénybe, felnézett a napra, az ősi Egyiptom Rá istenére, és hálaimát rebegett magában a fényért…
részlet: Max Toth, Gregg Nielsen- Gyógyító piramis című könyvéből

Nem csak dr. Brunton volt egyedül a piramisban, A krónikák szerint Napóleon örökre, hatása alatt maradt a nagy Kheopsz piramisban tett látogatásának. A császár egy éjszakát a piramis belsejében töltött, egyedül. Mivel nem jött ki másnap reggel sem, bementek érte az emberei, és ott teljesen összezavarodva, önkívületi állapotban találtak rá. Később sem volt hajlandó elárulni, mit látott, és milyen hatások érték. – Ne akarjátok megtudni soha! – mondta tábornokainak. Napóleon a száműzetése alatt, közvetlenül a halála előtt egyik barátjának próbálta elmesélni a piramis mélyén szerzett élményét, de annyira hihetetlennek tartotta azt, hogy inkább nem mesélt róla részletesen.

A hely, ahol Napóleon éjszakázott.

Biztos, hogy Napóleon a piramisban megérezte az időtlenséget. Mintha csak kint telnének a percek, itt bent pedig nincs más, csak az örökkévalóság. A végtelen érzetét egyrészt a hatalmas gúlaszerkezet nyújtja, másrészt az, hogy a piramis belsejében meg áll az idő…

****