A sivatag hajnali sötétjében hirtelen megremegett a föld, majd rettenetes dörgés morajlott fel. Az emberek kétségbeesve rohantak ki a sátrakból és néztek fel a fölöttük terpeszkedő hegyre: csúcsát vakító fehér fény öntötte el, mintha maga a hegy égne.

Hirtelen egy hang szólalt meg a semmiből: „Mózes, jöjj fel énhozzám a hegyre.”

Mindez i.e. 1200-ban történt. Mózes felment a Sínai-hegyre.

A Biblia szövege szerint „látták Izrael Istenét. A lába alatt olyan valami volt, mint a zafírkövezet, és fénylett, mint a tiszta ég.”

A történet szerint erre a „zafírkövezetre” írta Isten a Biblia eredeti szövegét. Bár a zafírkő kemény, mint a gyémánt, fel lehetett tekerni, mint egy papirusztekercset, és noha a kék legmélyebb árnyalatában játszott, egyben áttetsző is volt. A Biblia szerint „fénylett, mint a tiszta ég”.

Egyik este éppen ezt a részt olvastam New York-i tetőtéri lakásomban, amikor először tudatosult bennem, hogy a Biblia szavai először „zafírra” írodtak.

Rögtön azon kezdtem törni a fejem, nem ebben a rejtélyes körülményben rejlik-e a Biblia kódjának titka.

Amennyiben – ahogy minden arra utal – tényleg létezik egy jövőt felfedő kód a Bibliában, gondoltam, akkor önmagát is meg kell jövendölnie, mégpedig abban a történetben, amikor Isten átadja a Biblia zafírba vésett szavait Mózesnek a Sínai-hegyen.

Újra meg újra megvizsgáltam a kérdéses szöveget, és fel is tűnt benne egy kapaszkodó. Héberül a „könyv” szó „szefer”. Ugyanazzal a három betűvel írják, mint a „zafír” szót, vélhetőleg pontosan azért, mert erre a kőre írták az első könyvet, a Bibliát.

Aztán rá kellett jönnöm, hogy a „zafír” azt is jelenti, hogy „megszámlálható”, ami talán éppen azt sugallhatja, hogy már a kezdetektől létezett a Bibliában egy matematikai kód. Valamilyen komplex numerikus mintázat után kezdtem nyomozni, de ilyesmit, sajnos, nem sikerült találnom.

Egyszer csak felfigyeltem egy roppant egyszerű dologra. Héberül – a Biblia eredeti nyelvén – a „zafír” szó visszafelé olvasva a „Rips” szót adja.

Elijahu Ripset, a Biblia-kód felfedezőjét név szerint említi a Biblia, abban a szakaszban, ahol beszámol Isten alászállásáról a Sínai-hegyre.

Elhűltem. Dr. Rips is szerepel az általa felfedezett, a Bibliában rejtőző és a jövőt feltáró kódban!

Ráadásul éppen a „zafír” szó, a mélykék drágakő, amelyre eredetileg írták a Bibliát, emlékezik meg a tudósról, aki háromezer év elteltével rátalál a kódra!

Nyilvánvalóan nem lehet véletlen, hogy a „zafír” szót visszafelé olvasva „Rips” nevéhez jutunk. A tükörírás ősi hagyomány. Maga a Biblia is azt állítja, hogy ezen a módon a jövőbe láthatunk. Az első próféták egyike, Izajás mondta: „hogy lásd a jövőt, vissza kell tekintened” ugyanezek a héber szavak így is fordíthatok: „Olvasd visszafelé a betűket.”

Nem vonhatjuk kétségbe, hogy nemcsak Ripset nevezi meg a tükörírás, de a tettét is világosan meghatározza.

A „zafírkő” visszafelé a „Rips próféciát szól” jelentést kapja.

Visszarepültem Izraelbe, hogy felkeressem Eli Ripset. Ekkor találkoztunk először az első könyvem megjelenése óta; az egész világ megismerte a Biblia kódját, aminek évén szenvedélyes viták csaptak fel körülöttünk.

Valóban létezik egy kód a Bibliában, amely képes feltárni a jövőt? Tényleg megtaláltuk az első bizonyítékát annak, hogy nem vagyunk egyedül a mindenségben? Ez valamiféle új kinyilatkoztatás? Bizonyítja-e Isten létezését?

Szerettem volna megszabadulni ettől az egész felhajtástól. Nem vagyok vallásos, nem hiszek Istenben. A Biblia kódja pedig mintha rettenetes veszélyeket jövendölt volna, talán az igazi Apokalipszist, a földi világ kataklizmatikus végét. Ezt pedig, érthetően, egy csöppet sem volt kedvemre való gondolat.

Most azonban új bizonyítékok birtokába kerültem, és mindezek a bizonyítékok alátámasztották, hogy a kód nem csupán fikció. Nem lehet továbbra is úgy csinálni, mintha nem létezne. A Biblira megnevezi a kódot felfedező férfiút, ott, ahol Isten átadja Mózesnek a Bibliát, a Bibliának az egyetlen versében, ahol Isten embertől látható.

Márpedig, ha a kód valódi, akkor az általa megjövendölt veszélyek is igazak. Fel kellett tehát keresnem a kódot felfedező tudóst, talán az egyetlent, aki segíthet megállítani az Armageddonig tartó végső visszaszámlálást.

1998-ban, közvetlenül a sávuor ünnepe előtt, amikor Istennek i.e. 1200-ban a Sínai-hegyre való alászállását ünneplik, megmutattam Eli Ripsnek, hol szerepel a neve a Bibliában.

Rips egyáltalán nem lepődött meg. Úgy fogadta, mint mindent: alázatosan.

- Ez semmivel sem döbbenetesebb, mint a kód egésze és mindaz, ami vele kapcsolatos – jelentette ki. – Ha benne van az egész világnak a részletes ismerete, akkor nyilvánvalóan benne kel lennie mindnyájunknak és a világhoz való viszonyunknak is.

Rips leemelt egy kötetet a könyvespolcról, és ismét felolvasta a Vilnai Géniuszként ismert, 18. századi bölcs első találkozásunkkor is idézett szavait: „Úgy szól a törvény, hogy mindaz, ami volt, van és lesz az idők végezetéig, az első szótól az utolsó szóig benne foglaltatik a Tórában. És nem csupán általánosságban, hanem minden egyes ember élete, és mindaz percről percre, ami megesik vele születésének napjától halála pillanatáig.”

Azt viszont, hogy próféta lenne, Rips a leghatározottabban tagadta. – A Biblia világosan megmondja, hogy a próféta egyenesen Istentől kapja az információt.

Bár nem hiszek Istenben, Ripset olyan aura lengi körül, hogy nem állhattam meg, és nekiszegeztem a kérdést: - Nem lehet, hogy a Biblia kódja pontosan ilyen jellegű kommunikáció? Nem lehet, hogy Isten pontosan a kód révén szól magához?

Rips a lehetőségét is elvetette, hogy valamiféle kiválasztott volna, és azt mondta, Isten és a kód mindnyájunkhoz szól.

- Az ember csak tartsa szem előtt a HELP gombot – szögezte le Rips.

Rips szerénységétől függetlenül, nem férhet kétség ahhoz, hogy háromezer évvel ezelőtt a Biblia rejtett szövege is előre jelezte: ő lesz az, aki felfedezi a kódot.

Nemcsak a „zafírkő” szó megfordításából jön ki a „Rips próféciát mond” kifejezés, hanem ugyanott, ahol kódoltan megjelenik a „zafírtábla” szó, egymást keresztezi az „orosz” és a „géppel számol”.

Rips 1970-ben vándorolt ki Oroszországból Izraelbe, miután szabadon bocsátották egy szovjet politikai börtönből, ahová az Amerikai Matematikai Társaság elnöke által indított világméretű tiltakozásban való részvétele miatt került.

A „dekódoló”-t ismét a „zafír” és a „kő” szavak keresztezték, pontosan azok a szavak, amelyek visszafelé olvasva a „Rips próféciát mond” jelentést kapják. A „kód” szó pedig a „dekódol” szóval került átfedésbe.

Rips egy pillanatig hallgatott. Megvizsgálta a szavakat a számítógépen. Aztán így szólt: - Ha hozzászokunk a gondolathoz, hogy teljes egészében ide kódolták a valóságot, akkor azt is elfogadjuk, hogy mindnyájunknak megvan a helye a kódban. De az ilyen konkrétumok láttán sokkal lenyűgözőbb az élmény, mintha csak elvileg kellene tudomásul venni.

Technikailag rendkívül értékes felfedezés – magyarázta. Ez teljesen rá vallott. Mint mindig, most is a dolog matematikai jelentősége izgatta, nem a bámulatos tény, hogy ő maga is név szerint szerepel a kódban. Végül mégis csak kifejezésre juttatta mindazt az érzést, amit addig magába fojtott: - Mivel tudom, hogy a kód készítője, a „rejtjelező” a mindenség Teremtője, ez még fokozottabb alázatra int.

Amennyiben Elijahu Rips nem is a Biblia kódjának dekódolója, az mégis előre látta az ő megjelenését.

Jeruzsálemi otthonának zsúfolt dolgozószobájában megkérdeztem tőle, véleménye szerint megadatik-e nekünk, hogy a maga teljességében láthassuk a kódot.

- Nincs meg hozzá a kulcs - mondta Rips. – akkor sem tudjuk megoldani rejtélyét, ha a legújabb és legnagyobb teljesítményű számítógépeket használjuk. Hiszem, hogy a Tóra Isten szava. Minden benne van. De nem tudhatjuk, mi okból vagy célból, amíg meg nem találjuk a kódhoz a kulcsot.

Rips leírása szerint a Biblia kódja olyan, mint egy mérhetetlen kirakós játék, nekünk azonban csak egy maroknyi áll a rendelkezésünkre a szükséges darabkákból. Mint mondta, Isten talán nem is akarja, hogy teljes egészében lássuk a képet – a kód meghatározhatja, mely részét fedhetjük fel, hogy X információt megtudhatjuk belőle, de Y-t vagy Z-t már nem.

- Mindnyájan Isten kezében vagyunk – felelte jámboran Rips.

A kulcs. Amíg Izraelben tartózkodtam, mindvégig az agyamban motoszkált, mígnem egy este bekapcsoltam a laptopomat és a Biblia kódjában rákerestem a „kódkulcs” szóra. Négy helyen is megjelent.

Kétszer egy rejtélyes, számomra ismeretlen héber szó keresztezte; a szótáromban sem találtam. A héber értelmező szótár szerint a jelentése: „obeliszkek”.

Erre végképp nem számítottam. Láttam már obeliszkeket, magas piramishegyű csúcsban végződő kőoszlopokat. Egyiptomban is áll néhány harminc méter magas ilyen oszlop. Aztán Rómában is egy, egy-egy meg Londonban, illetve Párizsban, ezeket a hódítók vitték oda Egyiptomból. New Yorkban is láttam egy 3600 éves obeliszket, amely hieroglifákba vésve őrizte egy valahai fáraó tetteit.

De arra számítottam, hogy ilyesmi keresztezi majd a „kódkulcs”-ot. Egy matematikai képletet képzeltem el, vagy egy sor utasítást, nem egy fizikailag meghatározható tárgyat – és abszolút nem egy obeliszket.

Mindkét helyen egy kifejezés részeként bukkant fel: „obeliszkek szája”. Ez azt sugallta, hogy nem egyszerűen kőoszlopokról van szó, hanem valamiféle „szólásról”, mondjuk jóslatmondásról, sőt talán az obeliszkek beszélnek.

Alig hittem a szememnek. De nem lehetett a véletlen műve. Az „obeliszkek” kétszer is megjelent a „kódkulcs” szóval együtt, mindkét esetben keresztezte, két olyan tökéletes párosítás, ami kizárja a véletlenszerűséget.

Rips elkezdte betáplálni a számokat egy nagy teljesítményű számítógépbe a Héber Egyetemen, majd elküldte e-mailben a számítások eredményét: „A ’kódkulcs’ szó és az ’obeliszkek szája’ kifejezés együttes előfordulásának valószínűsége egy az egymillióhoz. Gratulálok!”

Később Rips elárulta, hogy ez az életében látott legjobb eredmény.

- A kódkutatás eddigi történetében még nem került elő szópár ilyen rendkívüli statisztikai eredménnyel – mondta. – Két közvetlen kapcsolódású találat nem elhet véletlen, ez matematikailag egészen bizonyos.

Ugyanezen a helyen, ugyanebben a Biblia-szövegben, mindkét esetben, ahol az „obeliszkek” szó a „kódkulcs” szót keresztezi, felbukkan egy másik szókapcsolat is: „a Kód Ura”.

A Kód Ura. héberül úgy is értelmezhető, hogy „a Kódoló”, a Biblia megfogalmazója. Ez egyszerűen túl tökéletes!

Aztán felfedeztem, hogy „a Kód Urá”-t ugyanaz a vers keresztezi a Kivonulás könyvében, ahol Isten alászáll a Sínai-hegyre, hogy átadja Mózesnek a „zafírra” írt Bibliát, vagyis ugyanaz, amelyik megnevezi a kódot felfedező tudóst, Ripset.

Ugyanebben a táblázatban megjelenik az „obeliszkek” szó is, és azt a részt keresztezi az elsődleges szövegben, hogy „egy tárgy az Égből”.

Kutatni kezdtem minden olyan ősi leírás után, amelyből valamivel többet tudhatnék meg az „obeliszkekről”, és egy Midrásnak nevezett 1700 éves zsidó szövegben ráleltem a Biblia kódjának közvetlen megerősítésére:

„Hogy mik is voltak ezek az ’obeliszkek’? Nem emberkéz csinálta, hanem az Ég műve.”

Bámulatos kijelentés! A legrégebbi megbízható forrás világosan kijelenti, hogy az „obeliszkek” nem erről a bolygóról valók. De mást is találtam. A Midrás azt is írja, hogy ezek az ismeretlenek is emberszerű lények:

„Szemük mint ablakok, egyik mintha nő, másik meg férfi lenne.”

Az ősi írás nem említi, hogy élőlények-e, de arra utal, hogy látnak, és talán beszélni is tudnak. A Midrás szövege mintha azt állítaná, hogy az obeliszkek valamilyen, talán nem is evilági életforma képviselői lennének.

Ismét meglátogattam Eli Ripset, akit természetesen nem lepett meg az obeliszkek nem evilági mivoltának híre, hiszen biztosra vette, hogy a Biblia kódja és maga a Biblia egy másik világból, az élő Istentől került hozzánk.

Elmeséltem Ripsnek, hogy leginkább valamiféle matematikai képletre számítottam, nem pedig egy kőoszlopra, akár evilági, akár másik világból való tárgyakról legyen is szó.

- Mindkettő lehet – felelte.

Tájékoztatott, hogy héberül a „kulcs” azt is jelenti, hogy „bevésve”. Tehát a „kódkulcs” azt is jelentheti, hogy „bevésett kód”. Ezért aztán tökéletesen logikus, hogy éppen az „obeliszkek” szó keresztezi kétszer is. Ami azt jelentheti, hogy az általunk keresett kulcsot kőoszlopokba vésve találhatjuk meg.

Rips számítógépén rákerestünk a „matematikai kulcs” szókapcsolatra. És ott volt! Aztán valami rendkívülit találtunk: a „matematikai kulcs” szópárosítással együtt ismét ugyanaz a vers jelent meg a Kivonulásból, amelyik Istennek a Sínai-hegyre való alászállását írja le, és amely szerint az eredeti Bibliát „zafírba” vésték (amiből visszafelé „Rips” neve olvasható ki).

Rákerestünk a „kód az obeliszken” szókapcsolatra. Egyetlenegyszer jelenik meg a Bibliában, az „Ég” szó társaságában.

Megnéztük a „Biblia kódja” kifejezés eredeti kódolási helyét, ott, ahol maga a Biblia erősíti meg az általunk évekkel korábban megtalált kód létezését: és az „obeliszk” szó keresztezte a „Biblia kódja” szókapcsolatot.

De ha a Biblia kódjának valóban létezik konkrét bizonyítéka, valamilyen fizikai objektum, mely mindennek a kulcsa, akkor átláthatjuk az egészet, mi több, ez lenne az első tényleges, kézzel fogható bizonyítéka annak, hogy nem vagyunk egyedül a mindenségben.

Michael Drosnin