A szellemi fejlődés belső lehetőségének  tartják, hogy minden okban benne rejlik a hatás lehetősége, mely nélkül ez a hatás soha sem tudna megnyilvánulni. Az olajat például azért lehet kinyerni a szezámmagból, vagy a vajat a tejből, mert ezek az összetevők, mint belső lehetőségek, eleve jelen vannak bennük. Ha nem így volna, a végtelenségig préselhetnénk a magot, vagy köpülhetnénk a tejszínt anélkül, hogy bármit is kinyernénk belőlük.

Az emberek azért képesek kijutni a nemtudás állapotából és elérni a felébredést, mert magukban hordják a felébredés lehetőségét, amely más néven a “tudat maga” vagy a “felébredés szíve.” Valójában ez a lehetőség nem korlátozódik csupán az emberi világra. Egyetemes módon az összes lénynek sajátja, legyenek azok akár állatok, vagy éljenek bármi más létállapotokban, amelyekbe nincsenek végérvényesen bezárva. Mivel ezt a lehetőséget az összes lény birtokolja, nem tartozhat inkább a férfiakhoz, mint a nőkhöz.

A felébredés szívét több jellemzője által határozzuk meg:

1. Lényege az üresség, amiből az következik, hogy felöleli a lények teljességét, miután "betöltekezik"...

2. Rendelkezik a jóság szeretetének minőségével, ami azt jelenti, hogy nemcsak egyszerűen ürességet ér el az egó megszüntetésével, hanem a felébredéshez szükséges erőt is magában hordozza, csakúgy, mint a virágmag az erőt a leendő virág színéhez, illatához, és egyéb tulajdonságaihoz. Így tehát ez a lehetőség közös minden lényben, mindenféle minőségbeli megkülönböztetés nélkül. Semmivel sem jobb az egyik lényben, mint a másikban.

3. Végezetül, minden lényt besorol a felébredés “fajába.” Minthogy minden lényben megvan a felébredés lehetősége, meg is valósítják a felébredést, akárcsak a szegfű magja is képes valóságosan szegfűvé fejlődni, míg más virágfajták magjából soha sem lesz szegfű.

Ez a harmadik jellemző azt sugallja, hogy egy szunnyadó állapotból el lehet jutni az eredményig, valamint azt, hogy a szellemi gyakorlásnak értelme van. A felébredés szíve azonban önmagában nem elegendő a felébredés eléréséhez. Az igaz, hogy biztosítja az állandó okot, a mindig jelenlévő alapot, emellett azonban kedvező körülményekkel is kell társulnia. Egy „támaszra” van szüksége, amely a létezés egy bizonyos állapota, olyan mint az emberi létforma.

Ugyanakkor, az emberi létmód önmagában szintén nem elegendő. Olyan életre van szükség, amely rendelkezik bizonyos számú feltétellel, amelyek nélkül a szellemi fejlődés lehetetlen volna. Tíz nélkülözhetetlen feltételt említenek: Öt személyes adottság: - emberi létforma, - olyan országban születni, ahol a Tudással-rendelkezők tiszta teret biztosítanak, - az összes érzékszervvel rendelkezni: mind testi és ugyanígy lélekszinten is, melyek lehetővé teszik az Isteni megértését, - s nem űzni olyan foglalkozást, mely ellenkezik a "nyáj- szellemiséggel", - a  mennyei hit: bensőnk a kapu. Öt külső tényező: - egészséges létforma, - a "tanítottal eggyéválni", - alkalmazni a tanultakat, - a tanításoknak ismertnek kell lenniük, - a tudás feltárására való törekvés kell, hogy támogassa a tiszta szív megtartását.

Úgy tartják, ha valaki a felébredés szívére és az emberi létformára alapozva rendelkezik a fent említett feltételekkel, és erőfeszítést tesz a felébredés megvalósításáért, akkor biztos sikerrel fog járni.  Ebben a környezetben Buddhának nem kellet tartania az emberek érzékenységétől, mindazonáltal ő a szellemi lehetőségek szempontjából nem tett különbséget férfi és nő között. Soha sem állította, hogy a felébredés lehetősége a férfiak számára lenne fenntartva, de azt igen, hogy bárki, (legyen az nő vagy férfi) aki erőfeszítést tesz a szellemi ösvényen, eléri a célt. Szellemi téren mindez a gyakorláson múlik. Ha valaki gyakorol,  annak lesz eredménye. De ha nem gyakorol, nem fog eredményt elérni, akár férfi, akár nő az illető, még akkor sem, ha kedvező emberi létformával rendelkezik.