Én meg nem tudok választani!

Válasz

Ha a boldogságot nem is, de a harmóniát igen.

Előzmény

Válasz

Buddha
A boldog középútról

Buddha egy ideig abban a tudatban élt,
hogy az önmegtartóztatás a tökéletes
boldogság. Egy napon azonban két ze-
nész haladt el a fa mellett, amely alatt
Buddha elmélkedett.
— Ne feszítsd meg túlságosan a hú-
rokat szitárodon, mert könnyen elpat-
tannak — mondta az egyik muzsikus.
— Igaz, de túl lazán sem hagyhatom
a húrokat, mert akkor egyetlen hangot
sem adnak — válaszolta a másik.
Buddha e szavak hallatán megvál-
toztatta életét, felhagyott az önsanyar-
gatással, es ettől fogva a "középső út”
igéjét hirdette:
— A túlfeszített húr könnyen elpat-
tan, míg a lazára engedett nem muzsikál.
Középen találjátok meg a boldogságot.

Válasz

Hát ez az! Miröl is beszélünk?

Válasz

Voltaire:
A boldogságról

Ha a boldogság azonos volna az élet
egynémely örömével, akkor valóban
ismernénk a boldogságot. De ha csak a
csábító, kellemes, zsongító érzések
szakadatlan sorát csúfoljuk e néven,
akkor a boldogság nem e földgolyóra
termett, másutt keressétek!

Válasz

Stendhal:
Az elérhető boldogságról

A boldogság, amire vagyunk: különféle
ellentétes adottságok egysége. Az egyén
számára: reménykedés félelem nélkül,
cse!ekvés nyugtalanság nélkül, dicsőség
rágalom nélkül, szerelem állhatatlanság
nélkül. A képzelet megszépíti azt, amit
birtoklunk, és eléri, hogy ne sajnáljuk azt,
amit elveszítettünk. Ime: a lehetetlen bol-
dogság. S mi éppen hogy erre vagyunk.
Az elérhető boldogság az az állapot,
amelyben védve volnánk a nagy szenve-
désektől.

Válasz

ez így príma! - ennek örömére:

Petrarca:
A boldogságról

Öröm: Boldog vagyok.
Ész: Ezt mondta magáról a nagy
Pompeius is, mikor orgyilkosai karddal
támadtak rá. Pedig valljuk meg, soha
nem volt boldog, még akkor sem,
amikor a legboldogabbnak tünt, amikor
élete ragyogó fényben pompázott.
Öröm: Boldog vagyok.
Ész: Boldog vagy, miközben úgy
élsz, mint az otthontalan vándor, a kü-
lönös távfutó. A rögös utat végigjárva
valóban az lehetnél, ha közben ezer
veszély nem térítene el utadról...
Öröm: Lelkem azt súgja: én mégis
boldog vagyok.
Ész: Jól tudom, miféle boldogságról
beszélsz, de csak ámítod magad. Miként
a költő írja: a boldogság — nyomorúság.
Azt mondod, lelkedben érzed a káp-
rázatot, de ez meg nem igazi boldogság,
a neve is mutatja: képzelet, fantázia, de
út lehet az igazi boldogság felé. Nem
titkolom csodálkozásomat, amikor a
boldogság igézetében ringatod magad.
Az emberek sok dologban bölcsen lát-
nak, de ha boldogságról esik szó,
szemüket fátyol fedi. Vélt boldogság az
övéké, mert azt hiszik, hogy dolgok em-
bert boldoggá tehetnek. Nem akarnak
tudni róla, hogy amijük van, az ingatag
és múlékony. De vannak mások, akiknek
az erény jelenti a boldogságot. Magam
sem tagadom, hogy ők közelebb állnak
hozzá, de életük örökös harc: az erény és
a kísértések harca. Sajnálom őket, mert
tévelyegnek, hisz biztonság nélkül nincs
boldogság.
Öröm: Én mégis úgy látom, hogy
boldog vagyok.
Ész: Már válaszoltál is magadnak.
Ha a tévedés boldoggá tenne, kevés
ember volna boldogtalan. A tévedés szül-
te öröm hamis és kurta. Csak az igazság
szilárd. A tévedés: füst es árnyék, mely
kezedből elillan. De eljön majd a kor,
mely az árnyakat elhajtja, s a leplet
lerántja a hamis örömökről, véget vet az
ábrándoknak, és megmutatja a boldog-
ság valódi értékét...

Előzmény

Válasz

OK!
Hamvasé a legmélyebb, Marcus Aurélusé a legigazabb, Senecáé
a legokosabb, Montesquieu-é a legszellemesebb és Schopenhaueré
a legrövidebb. Ezért választottam őt.
Különben jól tudod kit szeretek...mindenki fölött a legjobban!

Előzmény

Válasz

a szavazatok ezek szerint az oldalra írtakra érvényesek ...
mert engem pedig a Hamvasé fogott meg - nagy Igazságot olvastat
Emaho

Válasz

Szavazok! Schopenhauer! Tolsztoj is őt szerette!
Szijju Fülig Vili!

Válasz