Ima az  hajón magyrak is utzatak  ima  mid azok ki életüket vesztek a hajó töben összes magyrarnak ki meg sérült

Bernáth Aurél: Ha Isten velünk, ki ellenünk (Grófok és kastélyok), 1922, tus, aranyfesték, papír, 23x38 cm, Pécs, Janus Pannonius Múzeum

Az Apostolok cselekedeteinek – már csak cselekményességénél fogva is – az európai festészeti hagyományban bőséges feldolgozás-története létezik. Pál megtérése és missziós útjai, Filep és a szerecsen komornyik, Péter szabadulása a börtönből: festők sokaságát indították, s méghozzá jobbnál jobb ábrázolásokra. Rejtély, hogy nálunk ennek nem sok párhuzama van.

Vagy nem is olyan rejtély?

Egyrészt, mint többször is hangoztattuk, a Bibliát a magyar nép honfoglalása után közel 700 évvel kapta kézbe (s akkor is jelképes 800 példányban). A 896-os honfoglalás után 1590-es a Vizsolyi Biblia.

Másrészt, a keresztény egyházszervezetnek nem a bibliai, hanem római modelljét erőltették a magyar népre. Az Apostolok cselekedetei nem az utóbbit, hanem az előbbit tartalmazza. Vágyik-e a testvériség kifejezésére a maga szokásaiban megkövült hierarchikusan felépülő egyház? Kell-e Rómának vagy akár Athénnak is Jeruzsálem? Lev Sesztov zsidó-orosz gondolkodó óta már a kérdésfelvetés is költői.

Id. Markó Károly: Szent Pál hajótörése Máltán, 1824, olaj, vászon, 74x94 cm, Budapest, Kogart Galéria

A magyar művészetet ez a könyv nem tudta áthatni. A nagy kardattribútummal ábrázolt Pálok, hatalmas kulccsal járó Péterek csak nevükben hordozzák bibliai eredetüket, művüket az egyház – a hatalmi kereszténység – a fölismerhetetlenségig átmintázta. Igaz, de talán éppen ezért is van az, hogy a visszamintázásban rendkívüli alkotónk támadt: a katolikus Zichy Mihály, akinek a Krisztus és a pápa vagy A Démon fegyverei alkotásaira még fel kell hogy nyíljék a szemünk.

Luca di Tommè: Szent Pál lefejezése, 1370 k.

Előtte be kell érnünk azonban id. Markó Károly Pál hajótörésével. A császárhoz fellebbező Pált tengeri úton viszik a birodalom székhelyére, amikor a szerencsétlenség bekövetkezik. A könyv 27. fejezetéből a legdrámaibb részletet idézzük:

„Mikor pedig több napon át sem nap, sem csillagok nem látszottak, és nem kis vihar szorongatott, továbbra minden reménységünk elvétetett életben maradásunk felől. Amikor hosszas volt már az étlenség, akkor Pál felállván őközöttük, mondta: Jóllehet szükséges lett volna, óh férfiak, hogy engedelmeskedve nekem, ne indultunk volna el Krétából, és elkerültük volna ezt a bajt és kárt. Mindazáltal mostanra nézve is intelek benneteket, hogy jó reménységben legyetek, mert egy lélek sem vész el közületek, hanem csak a hajó. Mert ez éjjel mellém állt egy angyala az Istennek, akié vagyok, akinek szolgálok is, ezt mondván: Ne félj, Pál! A császár elé kell néked állanod. És íme az Isten ajándékba adta néked mindazokat, akik teveled hajóznak.” (Ap csel 27:20–24)