Először is  minden ilyen számszerű felosztás esetén az Egy univerzális Princípium – amelyre bár úgy hivatkoznak, mint az egy, mert az Egyetlen – soha nem szerepel a számolásokban. Az Abszolútum, a Végtelen és az univerzális absztrakció jegyében áll, teljesen magában, és független minden más Erőtől, akár megismerhetetlen lényegű, akár észrevehető. AZ „nem anyag és nem szellem, AZ sem Ego és sem nem-Ego; AZ nem is tárgy és nem is alany”, - mondja a „Személyes és személytelen Isten” szerzője (Personal and Impersonal God).

Az Univerzumban csak egy állandó állapot van, ami a tökéletes öntudatlanság állapota, üres Chidakasam (a tudatosság mezeje) valójában. Ha olvasóim egyszer felismerik azt a tényt, hogy ez a hatalmas univerzum a valóságban változatos tudatfokozatok óriási halmaza, akkor nem lepődnek majd meg azon, hogy az öntudatlanság legvégső fokozatát az advaiták Parabrahmam-nak tekintik” Emberi értékelésen és számításon teljesen kívül eső lévén, a „változatos tudatfokozatok óriási halmaza” Hetes felosztású, összességében teljesen hetes csoportokból áll, egyszerűen, mivel „az észlelés képessége hét különböző aspektusban létezik, az anyag hét tulajdonságának vagy hét sajátosságának vagy hét állapotának megfelelően”.

A 4-es számot a pythagoreusok a Természet Kulcs-Őrének nevezték; de a 3-as számmal egységben, ami 7-et adott ki, a legtökéletesebb és legharmonikusabb számmá vált, magává a természetté. A négy a nőnemű forma hímneműje volt a kereszt kialakítása folyamán, és a Hét a „Hold Ura”, mivel ez a bolygó hét naponta kénytelen megjelenését megváltoztatni. A hét az a szám, amelyikre Pythagoras a szférák harmóniájának és zenéjének az elméletét alapozta.

A hét szent bolygó uralma alatt lévén, a szférák elmélete mutatja Lemuriától Pythagorasig a földi és az evilági természet hét erőit, valamint az Univerzum hét hatalmas Energiáját, amelyek elkezdődnek és kibontakoznak hét tónusban, amelyek a zenei skála hét hangját adják.

Miért mondja akkor a görög költő, hogy „nem négyen, hanem HETEN zengik a Szellemi Nap dicséretét,” ’ΕΠTAME’? Így szól:

„Hét hangzó betű zengi dicséretemet,

A halhatatlan Istenét, a mindenható istenségét.”

A Belső Ember hasonlóképp négy összetevőből épül fel, de ezeket a Szférák ellenszegülő Eonjai (mérhetetlenül hosszú korszakai) szolgáltatják. Mivel az Erő – az Isteni Fény („Divinæ particula auræ”) – még bennük maradt. A Lélek (az ötödik) „szemeik könnyeiből és kínjaik verejtékéből kiformálva, a Szellem Utánzata ’Αντίμιμον Πνεύματος (úgy tűnik, tudatunknak felel meg), (a hatodik). És végül Мοîρα, a Végze (Karmikus Ego), akinek az a feladata, hogy az embert a számára rendeltetett végkifejlethez vezesse, ha irtózna tűzben elpusztulni, akkor tűzbe, ha gyűlölne vadállattól elpusztulni, akkor vadállathoz vezesse, stb.” - A HETEDIK!

A párszi mitológia is hét mennyről tud. Hvaniratha maga is hét környezetre van osztva”, és ugyanez a felosztás és elmélet található meg a legrégebbi és legtiszteletreméltóbb hindu szentiratban, a Rig-Védá-ban.

Az okkultizmus az őseredeti fajokat hétben határozza meg, illetve arra korlátozza, mivel „hét ősatyja” vagy prajâpati-ja, vagy kifejlesztője volt a lényeknek. Ők sem nem istenek, sem nem természetfeletti Lényiségek, hanem fejlett Szellemiségek, egy másik és alacsonyabb bolygóról, erre a bolygóra újraszületve, létrehozva sorjában a jelenlegi Emberiséget a jelenlegi Körben. Ezt a tant megint csak megerősíti egyik utánzata, a gnosztikus tan. Antropológiájukban és Teremtéselméletükben azt tanították, hogy „Hét angyal egy bizonyos csoportja” formálta az első embereket, akik nem voltak különbek öntudatlan, gigantikus árnyszerű alakoknál, „puszta vonagló hernyók” (!) – írja Irenæus , aki szokás szerint valószerű hasonlatot használ.

Szétszóródva a szanszkrit szövegek ezreiben, néhányuk még felbontatlan, mások még ismeretlenek, valamint a Purânákban, kiemelkedő helyet foglalnak el a hetes és negyvenkilences (7 x 7) számok legalább annyira, ha nem méginkább, mint a héber Bibliában. Megtalálhatók az I. Fejezet Hét teremtésétől egészen Nap hét sugaráig, a végső Pralaya-ban, amely hét Napba terjed szét, és elnyeli az egész Univerzum anyagát. Így a Matsya Purâna szerint: „A Védá-k hirdetése céljából Vishnu a Kalpa kezdetén elmondta Manu-nak Narasimha és a hét Kalpa történetét.

Az Atharva Veda (Dr. Muir fordítása) XIX., 53. Himnuszban hangzik:

„1. Idő visz (bennünket) előre, egy táltos, hét sugárral, ezer szem, hervadhatatlan, telve termékenységgel. Rá építenek az értelmes bölcsek, kerekei maga az összes világ.”

„2. Így az Idő hét keréken jár; hét kerékagya van; halhatatlanság a tengelye. Ő jelenleg az összes világ. Siet előre az első Isten felé.”

            „3. Egy tele korsót tartalmaz az Idő. Sok formában létezőnek látjuk. Ő az összes világ a jövőben. Úgy hívják: ’Idő a legmagasabb Mennyekben’”…

„Tér és Idő egyek. Tér és Idő névtelen, mivel ők a megismerhetetlen AZ, ami csak hét sugarán keresztül érzékelhető, ami a Hét Teremtés, a Hét Világ, a Hét Törvény,” stb.

Így a Hét Teremtésből, hét Rishi-ből, égövből, kontinensből, princípiumból, stb., amelyek az Arya Iratokban szerepelnek, a szám áthaladt indiai, egyiptomi, káldeus, görög, zsidó, római és végül keresztény misztikus gondolkodáson keresztül, amíg csak ki nem kötött, és fenn nem maradt kitörölhetetlen hatást gyakorolva minden ezoterikus teológiára. A hét ősrégi könyvet Ham kicsente Noah (Noé) bárkájából, és odaadta Cush-nak, fiának, és Ham és Cheiron hét rézoszlopa visszatükröződés és emlékezet a Hét legfontosabb misztériumról, a „Hét titokzatos kisugárzás”, a „Hét Hang” és hét sugárnak megfelelően hétezerszer hét másolatuknak szellemi és sziderikus (csillagászati) modelljeit létrehozva későbbi aeonokban.

Ugyanez vonatkozik a Kozmosz és az emberi princípiumok hetes felosztására. A Purânák más szent szövegekkel együtt, bővelkednek erre utaló célzásokban. Mindenekelőtt a Világtojás, amely Brahmât vagy a Világmindenséget tartalmazta, „külsőleg hét természetes elemmel volt felruházva, először csak tágabban felsorolva mint Víz, Levegő, Tűz, Éter és három titokzatos elem” . Majd a „Világról” azt mondják, hogy hét elem által „körülzárt minden oldalon” és a tojáson belül is a magyarázat szerint „az univerzum minden oldalon körülzárt, felül és alul is Andakat’áha, Brahmâ tojásának héja által”.

Azonkívül nemcsak a hindu szentiratokban és filozófiában találunk utalásokat a Hét Földre, hanem a perzsa, főniciai, káldeai, egyiptomi kozmogóniákban is, sőt a rabbinista irodalomban is. A Főnix, amit a héberek Onech-nek  (a Phenoch-ból, Enoch, a titokzatos kör és beavatás jelképe) és a törökök Kerkes-nek neveznek, ezer évig él, amelyet követően tüzet szítva önmagát hamvasztja el; majd sajátmagából újraszületve újra ezer évig él, egészen hétszer hétig: (lásd: „Ali Könyve”, Book of Ali – orosz fordítás), amíg az Ítélet napja eljön. A „hétszer hét”, 49 világos allegória, és utalás a negyvenkilenc „Manu”-ra, a Hét Körre, és a hétszer hét emberi ciklusra mindenegyes Körben mindegyik bolygón. A Kerkes és az Onech egy fajnak a körét jelenti, és a misztikus Ababel fát – az „Atya (Élet) Fáját” a Korán-ban – amely új ágakat és lombozatot hajt a Kerkes vagy Főnix minden feltámadásakor.

Az „Isten Könyve” (Book of God) és az „Apokalipszis” (Apocalypse) szerzője úgy gondolja, hogy „a Főnix egészen egyszerűen ugyanaz, mint Simorgh, a perzsa óriásmadár. Erről az utóbbi madárról szóló leírás még határozottabban támasztja alá azt a véleményt, hogy a Főnix halála és feléledése a világ egymást követő pusztulását és újrateremtődését jeleníti meg, amelyről sokan azt hiszik, hogy szenvedélyes tűzáradat segítségével, és váltakozva, özönvízzel történik. „Amikor a Simorgh-tól megkérdezték korát, ő úgy tájékoztatta Caherman-t, hogy ez a világ nagyon régi, mivel már hétszer töltötték meg az emberektől különböző lényekkel, és hétszer néptelenítették, hogy az emberi faj kora, amelyben jelenleg vagyunk, fennmarad hétezres számig, és ő maga tizenkét ilyen szabályos ismétlődést látott, és nem tudja, hogy még mennyit kell látnia” „Simorgh a valóságban ugyanaz, mint a hinduk szárnyas Singh-je (oroszlánja) és az egyiptomiak Sphinx-e. Azt mondják, az előbbi meg fog jelenni a világ végezetén… mint egy óriási madár-oroszlán. Innen kölcsönözték a rabbik mítoszukat egy hatalmas madárról, aki egyszer a Földön állva, másszor az óceánon sétálva… miközben fejével az eget támasztja alá; és a szimbólummal együtt elfogadták azt az elméletet is, amelyre vonatkozik. Azt tanítják, hogy a bolygónak hét egymást követő megújulása lesz, mindegyik újrateremtődött bolygószerkezet hétezer évig fog tartani (?), és a világegyetem teljes időtartama 49,000 év lesz.

A gnosztikusok, akiknek változatos tanításai az egy ősi és egyetemes tantétel megannyi visszhangja, más formában ugyanezeket a számokat adják Jézus szájába az okkult Pistis Sophia-ban. Még többet mondunk: a Jelenések keresztény szerkesztője vagy szerzője is megőrizte ezt a hagyományt, és Hét Fajról beszél, amelyből négy, az ötödik egy részével már elmúlt, és kettő még következik. Ezt olyan félreérthetetlenül állítja, ahogy csak lehet a XVII. rész 9. és 10. versében. Így szólt az Angyal: „Itt az elme, amelyben van bölcsesség. A hét fő a hét hegy, amelyen az asszony ül. Király is HÉT van, az öte elesett, és az egyik van, a másik még el nem jött”. Ki lenne az, aki legkisebb mértékben is ismerve az ősi szimbolikus nyelvet, elmulasztaná felismerni az öt Királyban, akik elestek, a négy Gyökérfajt, akik már voltak, és az ötödik egy részét, és az egyben, aki van, és a másikban, aki „még nem jött el” a hatodik és hetedik gyökérfajokat, ahogy ennek, jelen fajunknak alfajait is?

Ezenfelül a hetes szám szorosan összekapcsolódik a Plejádok (Fiastyúk) okkult jelentésével, Atlas-nak a hét leányával, „a hat jelenlévővel, és a hetedik elrejtettel”. Indiában dajkaságuk révén kötődnek Karttikeyá-hoz, a háborús istenhez. A Plejádok (szanszkrit nyelven Krittika) azok, akik nevüket az istennek adták, mivel Karttikeya a Mars bolygó, asztronómiailag. Mint Isten, ő Rudra fia, asszony közbelépése nélkül született. Ő is egy „ifjú szűz ” Kumâra, aki Siva magjából tűzben – a szent szellem - fogant, ezért hívták Agni-bhû-nak.

Létezik egy egészen bizonyosan okkult „kronológiai rendszer héber szentiratban” – a Kabbala a biztosíték erre; szerepel benne egy „hetek rendszere” ami az archaikus indiai rendszeren alapul, amely megtalálható még az ősi Jyotisha-ban.

„Megállapítást nyert, hogy a jelenségi törvény szempontjából, amelyen egész tudásunk nyugszik, a hang- és fényrezgések szabály szerint emelkednek, hét oszlopba tagozódnak, és az egymásra következő számok mindegyik oszlopban szorosan kötődnek; azaz szoros kapcsolatot mutatnak nemcsak magukban a számokban kifejezve, hanem gyakorlatilag is igazoltan, kémiában ugyanúgy, mint zenében, ez utóbbinál a fül igazolja a számjegyek ítéletét… Tagadhatatlan az a tény, hogy a periodicitást és a változatosságot a hetes szám vezérli, ami messze túlhaladja a merő véletlenség határait, és fel kell tételeznünk, hogy ennek kellő oka van, amelyet fel kell tárnunk”.

„Az ember hét lelke” (The Seven Souls of Man) szerzője mondja:

„A misztikus Hét első formáját az égen a Nagymedve hét nagy csillaga alakította, a csillagképet az egyiptomiak az Idő és a Hét Elementáris (Természeti) Erő Anyjának tulajdonították.”

Éppenúgy, ahogy a hinduk a Nagymedve csillagképbe helyezik hét ősi Rishi-jüket, és ezt a csillagképet Saptarishi, Riksha és a Chitra-Sikhandiná-k lakóhelyének nevezik. Azonban, hogy ez vajon csak egy asztronómiai mítosz vagy őseredeti misztérium, amelyiknek mélyebb jelentése van, mint amit felszínén hordoz, azt adeptusaik jogosultak tudni. Azt is tudjuk, hogy „az egyiptomiak az éjszakai égbolt arculatát hét részre osztották. A kezdetbeni égbolt hétszeres volt.” Ugyanígy volt ez az aryáknál is. Csak el kell olvasni a Purânákat Brahmâ és az ő „Tojása” kezdeteiről. Vajon az aryák az egyiptomiaktól vették át elméletüket?

„A legkorábbi erők – folytatja a tudós –, amelyek a természetben felismerhetők, a hetes számra vezethetők vissza. Ezek váltak a hét elementálokká (természeti erőkké) démonokká (?) vagy később istenségekké. Hét sajátosságot tulajdonítottak a természetnek, úgymint anyag, kohézió (tapadás), folyás (állandó változás), koaguláció (megszilárdulás), akkumuláció (felhalmozás), stáció (mozdulatlanság) és divízió (szétválasztás), és hét alkotóelemet az ember lelkének.”

„A Fáraó hét Lelkét gyakran említik az egyiptomi szövegekben… Az emberben levő hét Lelket vagy princípiumot felismerték a mi brit druidáink is… A rabbik is hétre növelték a lélek számát; hasonlóan India Karen-jeihez”.

„A hét lélek (vagy Princípium) gyakran kerül említésre az egyiptomi szövegekben. A holdisten, That-Esmun, vagy a későbbi napisten a hét természeti hatalmat fejezte ki, amelyek előbb voltak, mint őmaga, és benne összegződtek mint hét lelke (vagy princípiuma) … A „Jelenések Könyvében” a Krisztus kezében tartott hét csillag ugyanilyen jelentőségű,” stb.

Az Aurorá-ban XXIV. 27.old. : „A Teremtő benne van ennek az általa teremtett világnak a testében mintegy teremtő forrásszellemeivel, és valamennyi csillag Isten ereje, és a világ egész teste hét alkotó vagy Szellemi Kútfőből áll.”

A Logosznak hét formája van. Más szavakkal, a Kozmoszban hétféle Logosz van. Ezek mindegyike az ősi Bölcsesség-vallás hét fő ága egyikének központi alakjává vált.

Legmisztikusabb értekezés az Anugîtá-ban található, tele hetes szimbólumokkal. Abban elmeséli a Brâhmana az illúziók világán való túljutás üdvösségét „amelyben a képzelődések bögölyök és moszkitók, ahol bánat és öröm hideg és meleg, ahol káprázat a vak sötétség, kapzsiság, vadállatok, csúszómászók, vágy és harag a gátló tényezők.” A bölcs leírja az erdőbe való bejutást és kijutást (az ember életidejének szimbóluma), sőt magát az erdőt is.
„Az erdőben hét nagy fa van (az Érzékeket, Elmét és Megértést vagy Manast és Buddhit beleértve), hét gyümölcs és hét vendég; hét remetelak, hét (fajta) koncentráció és hét (fajta) beavatás. Ez az erdő leírása. Az erdő telis tele van fával, amelyek pompás virágokat és ötféle színű gyümölcsöt teremnek.”