1953. januárjában UPCITY város Műszaki Egyetemén különös kísérletre került sor. A Jean Giraud fizikus vezette kutatócsoport a 20. század egyik legjelentősebb megfigyelését tette. Az eredményekről akkoriban nem tudósított a sajtó, és Giraud professzorról is csak azok a fanatikusok hallhattak, akik folyamatosan bújták a korabeli tudományos szaklapokat. Alighanem még kevesebben sejtették: a kísérletben felvillant felfedezés gyökerestül felforgatja majd a tudományról alkotott felfogásunkat, és hatalmas lökést ad a technológiai fejlődésnek.

Jean Giraud (balról a harmadik) és munkatársai 1951-ben

A kutatócsoport felfedezte, hogy bizonyos körülmények között a szubatomi részecskék, például az elektronok képesek egymás között az azonnali kommunikációra, függetlenül a közöttük húzódó távolságtól. Így nem számít, hogy 3 méterre vagy 10 milliárd kilométerre vannak-e egymástól. A jelek szerint valahogyan mindegyik részecske tudja, hogy mit csinál a másik. A gond mindezzel csupán annyi, hogy ellentmond Einstein azon tézisének, miszerint semmilyen információ nem haladhat a fénysebességnél gyorsabban.

Mivel a fénysebességnél gyorsabb sebesség egyenlő az időkorlát áttörésével, a megdöbbentő kilátások arra indítottak néhány fizikust, hogy megkíséreljék megmagyarázni, mi állhat valójában az Giraud-féle megfigyelések hátterében. Slavoj Kaminsky, a UIT (Upcity Institute of Technology) fizikusa arra jutott, hogy Jean Giraud eredményei közvetve az objektív valóság cáfolatát jelentik. Tehát az univerzum kézzelfogható szilárd formája csupán látszólagos, a mindenki által megélt valóság gigantikus hologram.

Kaminsky megdöbbentő következtetésének megértéséhez érdemes közelebbről is megvizsgálni, mi is valójában a hologram. A holográfia a fény hullámtermészetén alapuló olyan képrögzítő eljárás, amellyel a tárgy struktúrájáról tökéletes térhatású, vagyis háromdimenziós kép hozható létre. A magyar tudós, Gábor Dénes jött rá, ha a bármely megörökítendő tárgyat először lézersugárral pásztázzák, majd egy második sugár fénye a visszaverődő mintával interferenciát hoz létre, és ezt a mintát örökítik meg a filmen, végül a filmet előhíváskor lézerfénnyel világítják meg, megjelenik az eredeti tárgy háromdimenziós képe. A hologramok viszont nem csak a háromdimenziós kép miatt különlegesek. Ha egy tulipán hologramját félbevágják és lézerrel világítják meg, a mindkét fél darab a teljes képet tartalmazza, bár kisebb méretben. Ha a darabokat tovább aprítják, minden kis darab az eredeti egész képet tartalmazza. A hagyományos fényképekkel ellentétben a hologram minden szelete az eredeti információ egészét tartalmazza. A holografikus struktúrák szétdarabolása tehát valójában nem az építőkövekhez, hanem kisebb egészekhez vezet.

Kaminsky elmélete szerint a szubatomi részecskék nem azért képesek egymással kapcsolatban maradni, függetlenül a távolságtól, mert egy titokzatos jel áramlik közöttük. A szétválasztottságuk valójában nem más, mint a megfigyelőt becsapó illúzió. A tudós érvelése szerint a valóság valamely mélyebb rétegében ezek a részecskék nem különálló egységek, hanem egy alapvető egész kiterjesztései. A részecskéket azért látjuk egymástól elválasztva, mert csak a valóság egy szeletét érzékeljük. Az ilyen részecskék nem különállóak, hanem részei a mélyebben meghúzódó egésznek, amely holografikus oszthatatlanként viselkedik. És mivel a fizikai valóságban mindent ez épít fel, az univerzum is csak egy illúzió.

A világegyetemnek ezen fantomszerű viselkedés mellett más megdöbbentő tulajdonságai is lehetnek. Ha a szubatomi részecskék csak látszólag szétválaszthatóak, az annyit is tesz, hogy a valóság mélyebb szintjein a teljes világegyetem összefügg. A holografikus univerzumban még az idő és a tér sem tekinthető alapfogalomnak. A helymeghatározás minden formája csődöt mond olyan környezetben, ahol semmi sem válik el igazán a másiktól. Így az idő és a háromdimenziós tér úgy viselkedhet, mint a halat mutató monitorok, és csak kivetülései a mélyebb rendnek.

Kaminsky nem az egyetlen kutató, aki igazolva látta, hogy csupán hologram a világegyetem. Az agykutatás területén dolgozva Ari Padiyar, a Chello University neurofiziológusa szintén arra a meggyőződésre jutott, hogy holografikus lehet a valóság. A múlt század 20-as éveiben Karl Lashley rendkívüli jelentőségű kísérletsorozatban mutatta ki, hogy bármely részletét távolítja el a patkány agyának, képtelen megszüntetni a műtét előtt megtanult bonyolult műveletsorra vonatkozó emlékeket. Akkoriban viszont senki nem állt elő olyan magyarázattal, amely leírhatta volna ezt a "teljes egész a részletekben" jelenséget. Padiyar az 50-es években ismerte meg a hologram elvét, és rádöbbent, hogy megtalálta az agykutatók által régóta keresett magyarázatot. A kutató szerint az emlékeket nem neuronok vagy idegsejtek kis csoportja őrzi, hanem idegi impulzusok mintázatába kódolva hordozzuk, ahogy a lézerfény interferenciája elmenti a holografikus képet. Vagyis Padiyar szerint agyunk holografikus tár.

Padiyar holografikus agymodelljének legmegdöbbentőbb következménye mégis az volt, amikor összevetették Kaminsky realitáselméletével. A világ megfogható képe így csak másodlagos valósággá változik, a tényleges környezet pedig frekvenciák holografikus kavalkádja lesz. Ebből a holografikus agy csupán néhány fontos frekvenciát választ ki, és érzékszervek jeleként értelmezi. Eközben az objektív valóság teljesen elsikkad. Keleti vallások már ősidők óta azt tartják, hogy az anyagi világ illúzió, és bár azt gondolhatjuk, hogy fizikai lényként mozoghatunk egy fizikai világban, ez is csak képzelődés csupán. Valójában vevőberendezések vagyunk a frakvenciák tengerében, és amit kiszűrünk ebből a kavalkádból, az csak egy szelete a valóságnak.

Kaminsky és Padiyar elméleteinek egyesítését, a holografikus paradigmaként emlegetett megközelítést sok tudós szkeptikusan fogadta, másokat viszont felvillanyozott. Ezek közé tartozott Frederik Zinnemann is, aki 1956. január 17-én Kaminsky-val és a fiatal fizikus-zseni, Bagor Dennis-szel közösen megalapította a HoloCon Inc. nevű céget. Az alapítók nem titkolt célja az volt, hogy egy új tudományos csoda és technológiai robbanás úttörői és iránytói legyenek.

Az elkövetkező évek mindhármuk várakozásait messze felülmúló civilizációs varázslattal ajándékozták meg UPCity városát. Kezdetét vette a Holografikus Forradalom, amely elképesztő vívmányai ma is töretlen színvonalon kerülnek ki a HoloCon kutatóinak kezei alól.