Azt a tényt, hogy egyes földönkívüli civilizációk időnként megjelentek a Földön, s felvették a kapcsolatot a különböző embercsoportokkal, számos nép szentírása, mitológiája, emlékezete őrzi a mai napig is. Gondoljunk például a Bibliára, hiszen Ezékiel próféta is leírt egy repülő, kerekekkel rendelkező járművet, illetve olyan lényt látott, akinek 4 szárnya volt. Az apokrif iratok egyikében, az angyalokról szóló könyvben pedig az "ég fiairól" esik szó. A Teremtés Könyvében a következő olvasható: "Az Isten fiai látták, hogy az emberek lányai szépek. Feleségül vették mindazokat, akik tetszettek nekik…" A második világháború után a Qumránban fellelt tekercsek között is találni olyan információt, amely az "ég fiairól" és azok különös járműveiről szól.

Egy másik - igen gazdag információval szolgáló - példa az idegenek valamikori ittlétére vonatkozóan a Védák. A mintegy 5500 éves Mahabharátában olyan repülő szerkezetekről lehet olvasni - ráadásul igen nagy részletességgel -, amelyekkel az isteneknek nyilvánított lények a földre szálltak. Ezen repülő égi járműveket vimanának nevezték. Háromszög alakúak voltak, kerekeken landoltak, amit repülés közben be is tudtak húzni, akár a mai modern repülőgépeken. Nagy sebességgel haladtak és fémből készültek. Folyékony üzemanyaggal működtek, amelyet bár nem lehet tudni, mi lehetett pontosan, de a leírások szerint higannyal vegyítették és 3 tankban tárolták. Három pilóta vezette, s még 4 fő fért el a fedélzetén. Felszállás után átrepültek a felhőkön, azaz az űrbe távoztak. Ez olyan nagy robajjal járt, hogy még az épületek is beleremegtek, a környék  visszhangzott, egyes növények pedig még a földből is kiszakadtak. A Védákban (Sabhaparva) űrvárosokról is beszámolnak, amik a Föld körül keringtek és a saját tengelyük körül is forogtak, hogy nehézségi erőt gerjesszenek. Az égi lények járműveikkel hangárokban landoltak. Valószínűleg atomfegyvereik is voltak, mert a használatuk után az embereknek kihullt a hajuk, leesett a körmük, tele lett a testük dudorokkal és sokan meg is haltak.

A hetvenes években egy bizonyos amerikai professzorasszonyt, Dr. Ruth Reynát, a szanszkrit nyelvek tudósát maga a NASA (Amerikai Űrkutatási Hivatal) kérte fel arra, hogy egy nem mindennapi analizáló munkát végezzen el a számukra. Ez pedig nem volt más, mint hogy elemeznie kellett az ó-indiai szövegeket abból a szempontból, hogy vajon az akkori kor embere kapcsolatban állhatott-e a kozmosszal, azaz a szövegek tartalmaznak-e erre vonatkozó leírásokat, információkat. A professzorasszony igen alaposan és részletesen áttanulmányozva ezeket arra az egyértelmű véleményre jutott, hogy igen, sőt néhol igen részletes leírások vannak légköri, sőt kozmikus repülésekről is. Ezen írások kora azonban több, mint 5000 év. A Rigvéda szerint 33 idegen is érkezett a Földre, akik miután bejártak több helyet, Indiába is elmentek. Később 22-en visszatértek, ám 11 idegen itt maradt a Földön. A Mahabharátában olvasható idegenekről azt írják, hogy nem izzadnak, s nem is pislognak. Bár ők is születtek és meghaltak, ám jóval tovább, kb. 12.000 földi évig éltek. A Kausitaki és a Satapatha Brahmana szerint ezen földönkívüliek nem voltak önmegtartóztatók a földi asszonyokkal szemben, s bizony több esetben is nemi kapcsolatot létesítettek velük, mely kapcsolatokból gyermekek is születtek.

A kínaiak legendái is emlegetnek idegeneket, ilyen volt például egy bizonyos Taj Ko-foke, aki szintén messziről érkezett. Aztán ő tanította meg az embereknek az égitestek mozgásának figyelését, illetve hogy hogyan kell felosztani és mérni az időt. A kínai írás megalkotójának is őt tartják. Hasonló szerepet töltött be az aztékoknál Quetzalcoatl, vagy más népeknél Virakocsa. Mindannyian un. kultúrhéroszok voltak, akik a legalapvetőbb - a társadalmi élet alapjainak lerakásához szükséges - dolgokra tanította az embereket.

Az eszkimó törzsek mitológiája szerint az első eszkimókat vasszárnyú madarak hozták el északra. Ugyanígy az ónorvég, izlandi és más skandináv legendákban is szó esik az égen utazó istenekről. Az akkád nyelven írt Gilgames eposz, mely keletkezése kb. 3600-3800 évre vezethető vissza, Enkidu azon utazásáról szól, ahol egy nagy madár vitte el. Valaki minden bizonnyal valóban a magasból láthatta a Földet, mivel ennek megfelelően igen nagy pontossággal írta le. A Föld széleit ugyanis legörbülőnek látta, vagyis egy gömb alakot szemléltek. Több mint százezer sumér ékírásos tábla került már napvilágra. Ezen megfejtett írások szerint 12 "isten" érkezett a világűrből, és megtanították a sumérok primitív őseit a földművelésre, de arra is, hogy hogyan kell bíróságokat felállítani. Nekik köszönhetik az írás és a zenélés megismerését. Másik, talán még elgondolkodtatóbb dolog, hogy az agyagtáblák között számos adatot találtak a naprendszerünk bolygóinak adatairól is. Ugyanakkor érdekes módon a Föld számukra nem a harmadik, hanem a hetedik bolygó, ami azt jelenti, hogy ők kívülről számolták azt. Talán aki ezt lejegyezte, valóban onnan kívülről érkezett a naprendszerbe.

Az Afrikában elszigetelten élő bennszülött törzs, a dogonok egészen megdöbbentették az tudós társadalmat, mikor az őket felkereső francia orientalistákkal megosztották a származásukra vonatkozó tudásukat. Szerintük a Szíriusz rendszerből jöttek ide idegenek, akik a földi életet kialakították, azaz a földi emberek ősei valaha a szíriuszi Amma és Nommó bolygójáról érkeztek ide. Részletes leírással szolgáltak arra vonatkozóan is, hogy nézett ki , illetve működött a szíriusziak űrhajója. Elmondásuk szerint haladás közben az űrhajót egy rézlánc kapcsolta össze az Amma bolygóval; ez egy igen fontos részlet abból a szempontból, hogy ez teljesen szinkronban van az időfizikában ismert fluidszálas (vagy időszálas) kapcsolat leírásával. Mivel az egyszerű emberek nem ismerhették ezt a szakszót, így igyekeztek azt a lehető legjobb hasonlattal helyettesíteni.

Afganisztánban a hafirok nevű törzs a szinte megközelíthetetlen Hindukus-hegység völgyei között élnek. Ők úgy tudják, hogy egykor egy óriási „mennykő” szállt le náluk, nagy tűz kíséretében. Isteneknek mondták őket. Két férfi szállt ki belőle egy csillogó fémszerű ajtón, de ablakok is voltak a járművön. Óriási otthonuk a Föld felett lebegett, vagyis vélhetően egy anyahajóról jöttek ide egy kisebb űrjárművel.

Az Ausztráliában élő egyes bennszülöttek mitológiája is tartalmaz meglepő dolgokat. Ezek szerint a nagyon távoli „Álomkorszakban” az „Örök Lelkek Hazájából” a tengeren át idehajózott egy Fivér és két Nővér, akik Dzsanggoulnak hívták magukat. Amikor partra értek már volt ugyan föld és víz a bolygón, ám az élet csak egyhelyben állt. A két Nővér öle azonban tele volt élettel, így hamarosan be is népesítették az egész földrészt. Ez a történet kísértetiesen hasonlít az Arvisurában is leírt Tórem-mitológiához, aholis Joli-Tórem és Kaltes asszony végezte el ugyanezen feladatot. A mitológiák egykori megalkotói pedig aligha beszélhettek össze.

Más, szintén ausztrál őslakosok úgy tartják, hogy az embertől más fajtájú élőlények, az un. Wodjinák rendezték be a világot. A meztelen őslakosoktól eltérően ezek overallt és sisakot viseltek, s nagy kerek szemük volt. Az égen laknak valami nagy misztikus fényben. Számos sziklarajzon megörökítették őket. Vannak olyan festményeik, amelyen az álomkort örökítették meg, azaz a teremtés korszakát, amikor az istenek éppen benépesítették a földet és megteremtették az összes élőlényt. A Wiradzsuri törzs azt állítja, hogy a különös lények, akiket nyoloknak neveznek, kicsi szürke, emberszerű lények, akik nem magasabbak egy méternél. De ismernek olyan testetlen lényeket is, akiknek csak a vörösen izzó szemük látszik, amivel azonban hipnotizálni tudják az embereket.

A pintubik törzse ismer egy alaláknak nevezett fajt, akikkel egy félreeső sziklalabirintusban találkoztak, óriások és ők is az égből jöttek. Új tudást kaptak tőlük, és új törvényeket írtak elő számukra, akárcsak a bibliai Mózesnek. Egy forgatócsoport az ottjártakor űrhajóknak azonosította a járművükről készült rajzot.

Indonéziában a toraják törzse szerint az őseink az „emlékeken túli időkből” jöttek le a csillagokból. Szerintük létezik egy titokzatos ország a Földön kívül, amit Puya-nak neveznek. Magukat a Fiastyúk csillagkép gyermekeinek tartják. A mai napig is roppant különös, igen egyedi, hajó formájú házakat építenek, mondván, hogy ilyenekkel jöttek le az istenek is a Földre. Úgy tartják, hogy a halottaik hosszú utazásba kezdenek az űrön át egy távoli csillagra. A vallásukat is úgy hívják, hogy „az ami lejött az égből”. A toraják királyai közvetlenül a csillagokból lejött lényekre vezetik vissza a származásukat. Gyermekeiknek is olyan neveket adnak, mint pl. „ő lejött a világűrből”, hiszen ők valóban a csillagok gyermekei. Akácsak mi mindannyian!