NEALE DONALD WALSCH / CONVERSATIONS WITH GOD  - AN UNCOMMON DIALOGUE - BOOK 1

Putnam Berkley Group, NewYork

Fordította  AMBROSE MONTANUS

Ebben rejlik a nehézség: miként  lehet megkülönböztetni Isten üzeneteit más források adataitól. A meg­különböztetést mérhetetlenül megkönnyíti a következő alapszabály  alkalmazása:

Mindig az Enyém a Legmagasztosabb Gondolatod, a Legvilágosabb  Szavad, a Legnagyszerűbb Érzésed: Ami ennél kevesebb, az más for­rásból fakad.

Most már a kezdő tanítványnak sem okozhat nehézséget a feladat:  csak azonosítania kell a Legmagasztosabbat, a Legvilágosabbat és a  Legnagyszerűbbet.

Ám adok még néhány irányelvet:

A Legmagasztosabb Gondolat mindig örömöt tartalmaz. A Legvilá­gosabb Szavak mindig igazságot tartalmaznak. A Legnagyszerűbb Ér­zés pedig az, amit ti szeretetnek neveztek.

Öröm, igazság, szeretet.

Ezek hárman felcserélhetők, és az egyik mindig a másikhoz vezet.  Nem számít, milyen sorrendben következnek.

Ezen irányelv birtokában megállapíthatod, melyik üzenet az Enyém  és melyik származik más forrásból, a kérdés már csak az, vajon meg­hallgattatik-e az üzenetem.

Üzeneteim többségére bizony nem figyeltek. Némelyikre azért nem,  mert túlontúl jónak látszik ahhoz, hogy igaz lehessen. Másokra azért  nem, mert úgy vélitek, nehéz volna követni őket. Sokat félreértetek. A  többségük pedig nem jut el hozzátok.

A megtapasztalás az Én leghatalmasabb hírnököm, és mégsem vesz­tek tudomást róla. Különösen erről nem vesztek tudomást.

Nem lenne a jelenlegi állapotában a világotok, ha egyszerűen csak  figyelnétek a tapasztalatotokra. A figyelmetlenségetek eredményekép­pen újra és újra meg kell tapasztalnotok ugyanazt az élményt. Mert az  Én célomat nem lehet meghiúsítani, az Én akaratomat nem lehet figyel­men kívül hagyni. Megkapjátok az üzenetet. Előbb vagy utóbb.

Ám nem fogom rátok kényszeríteni. Nem korlátozlak soha semmi­ben. Szabad akaratot adtam nektek - hatalmat, hogy a döntésetek alap­ján cselekedjetek -, és ezt soha nem fogom elvenni.

Küldöm tehát továbbra is ugyanazokat az üzeneteket, újra meg újra,  évezredeken át; a mindenség bármely zugába, ahol lakoztok. Vég nél­kül küldöm az üzeneteimet, amíg el nem jutnak hozzátok, meg nem  őrzitek, és nem tekintitek a sajátotoknak őket.

Évmilliókon át pillanatonként százféle alakban jelennek meg az üze­neteim; nem tévesztheted el őket, ha igazán figyelsz. Nem hagyhatod  figyelmen kívül, ha egyszer igazán meghallottad. Így válik komollyá a  kapcsolatunk. Merthogy a múltban csupán beszéltél Velem, fohász­kodtál Hozzám, közbenjártál Nálam, esdekeltél Nekem. Mostantól  azonban válaszolok, ahogy most is teszem.

Honnan tudjam, hogy ez a közlés Istentől való? Honnan tudjam, hogy  nem a saját képzelgésem? .

És mi lenne a különbség? Nem látod, hogy ugyanolyan könynyedén  veszem igénybe a képzeletedet, mint bármi mást? Bármely pillanatban  hozzájuttatlak a megfelelő gondolatokhoz, szavakhoz és érzésekhez, a  célnak legmegfelelőbb eszközökkel.

Bizony tudni fogod, hogy Tőlem valók ezek a szavak, mert a saját  erődből sohasem szóltál ilyen világosan. Ha valaha is ilyen határozot­tan és egyértelműen beszéltél volna ezekről a kérdésekről, föl sem tet­ted volna őket.

Kikkel lép kapcsolatba Isten? Különleges emberekkel? Különleges alkal­makkor?

Minden ember különleges, és minden pillanat egyedi, pótolhatat­lan és helyettesíthetetlen: Egyetlen ember, egyetlen pillanat, sem kü­lönlegesebb a másiknál. Számos ember abban a hitben él, hogy Isten  különleges módon, és csakis a kiválasztottakkal érintkezik. Ez a hoz­záállás tömegeket tart távol az üzenetemtől, és ezek az emberek az­tán mások szavát fogadják el. Nem figyelsz Rám, mert úgy határoz­tál, inkább azokra figyelsz, akik már hallottak valamit Tőlem ilyen  vagy olyan kérdésben.

Valójában persze egyáltalán nem kell olyasmire figyelned, amiről  más emberek azt vélik, hogy Tőlem hallották.

Ez az alapvető ok, amiért az emberek többsége személyes szinten el­fordul az üzeneteimtől: Ha felismered, hogy közvetlenül az Én üzene­teimet fogtad, akkor a te felelősséged a tolmácsolás. Sokkal biztonsá­gosabb és sokkal könnyebb elfogadni mások tolmácsolását - netán  olyan emberekét, akik kétezer évvel ezelőtt éltek -, mint értelmezni az  üzenetet, jóllehet, e pillanatban nagyon is jól érted.

Ezúttal azonban újfajta kapcsolatot teremthetsz Istennel: kétoldalú,  kölcsönös kapcsolatot. Valójában te magad szólítottál Engem. Eljöttem  hát hozzád ebben formában, válaszként a hívásodra.

Miért van, hogy némelyik ember; vegyük például Krisztust, jobban hall­ja a közléseidet, mint mások?

Mert némelyik ember valóban figyelni akar. Hallani akarnak, és nyi­tottnak maradni a közlésre, akkor is, ha rettenetesnek, őrültségnek,  vagy egyenesen helytelennek tűnik.

kkor is figyelnünk kellene Istenre, ha helytelennek tűnik, amit mond?

Különösen olyankor. Ha azt hiszed, hogy mindenben igazad van, ak­kor mi szükség volna beszélgetni Istennel?

Csak rajta, cselekedjetek mindenben a saját belátásotok szerint. De  ne feledd, mindannyian ezt teszitek az idők kezdete óta, és láthatod,  mivé lett a Föld. Nyilvánvaló, hogy elvétettetek valamit. Valószínűleg  nem értetek valamit. Amit úgy értelmezel, hogy csakis jó lehet a szá­-

modra, mert úgy „helyes", pusztán egy meghatározás, amelyet annak a  jelölésére használsz, amivel egyetértesz. Következésképpen azt amivel  nem értesz egyet, először ,;helytelennek", „hibásnak" vagy éppen  „rossznak" látod.

Egyetlen módon juthatsz tovább ebben a kérdésben. Kérdezd meg  önmagad: „Mi történne, ha minden, amit „tévedésnek" véltem, valójá­ban „helyes"?" Ezzel minden nagy tudós tisztában van. Ha nem műkö­dik, amit kitalált, akkor félreteszi az addigi feltételezéseit, és kezdi elöl­ről. Valamennyi jelentős felfedezést elszántság és tehetség hozott létre  olyasmiből; ami a közvélemény szerint tévedés volt. És éppen ez az,  amihez itt is folyamodni kell.

Nem ismerheted meg Istent, ha továbbra is bebeszéled magadnak,  hogy már ismered Istent. Nem hallhatod meg Istent, amíg az jár az  eszedben, hogy már hallottad Istent.

Nem mondhatom el neked az én Igazságomat, amíg abba nem ha­gyod a magadé hajfogatását.

De az én igazságom Istenről éppen Tőled való!

Ezt meg ki mondta?

Mások.

Kik azok a mások?

Államférfiak. Miniszterek. Rabbik. Papok. Könyvek. A Biblia, az Isten  szerelmére!

Ezek nem mértékadó források.

Nem azok?

Nem.

Akkor, mi számít mértékadónak?

Figyelj az érzéseidre. Figyeld a legmagasztosabb gondolataidat. Fi­gyelj a tapasztalataidra. És ha bármelyik is különbözik attól, amivel a  tanítóid teletömték a fejedet, vagy amit a könyveidben olvastál, akkor  felejtsd el azokat a szavakat. A szavak az Igazság legkevésbé megbíz­haíó közvetítői.

Olyan sok mindent akarok mondani Neked és annyi mindent szeretnék  kérdezni Tő1ed. Nem is tudom, hol kezdjem.

Például, miért van, hogy nem teszel bizonyságot Önmagadról? Ha való­ban létezik Isten, és Te vagy az, akkor miért nem mutatkozol meg olyan  formában, hogy mindannyian megértsünk?

Ezt teszem, újra és újra, szüntelenül.

- folytatás csak kérésre -