Élete befejeztével minden személynek be kell számolnia élete igazi értelméről, s el kell számolnia az Istenség előtt tetteivel, sőt beszédeivel és gondolataival is. A lényeg az, hogy az illető személy Istennek tetsző hiteles életet élt-e avagy nem? A hitelesség más szóval autentikusság, ami önmaga-szerintiséget, önátadást és önközlést jelent. A fogantatástól a születésig mindenki megkapott egy alapvető hangoltságot, diszpozíciót, egy küldetéstudatot saját fogantatás előtti vállalása szerint, s ez a születés idején tömören meg lett fogalmazva az egyén számára. Mindenki kapott tehát egy végrehajtandó feladatot, s e feladatot úgy értheti meg, ha rendszeresen és módszeresen vizsgálja saját lelkiismeretét. Az életfeladat mint diszpozíció ugyanis a lelkiismeretben van. Az életfeladat egy Istentől kapott sors, mely csak annyiban romlik le a sátán ármányai folytán, amennyiben a személy nem érti saját sorsát. A sors  eredetileg pozitív Istentől kapott program, melynek végső értelme az abszolút tudatosság, az igazi megvalósítandó feladat. Sorsunkat pedig az erény  által valósíthatjuk meg, az alapvető erény pedig az intelligencia  az isteni megértés  képessége, mely a szeretet  képességévé alakítható át. Az Istenség ( a Fehér Ozirisz, az Örök Nap) előtt az számít, hogy az adott személy mennyire törekedett az igazi szeretetre, meg volt-e benne a szándék, hogy egyetemlegesen, feltétel nélkül mindeneket szeressen. Az ilyen szeretetet puszta áldozattudattal nem lehet prezentálni, hanem csak is istentudattal. De nem beképzelt istentudattal, hanem igaz tudásból fakadó reális istentudattal.

Az Istenségtől kapott sorsában mindenkiben kibontakozhat az az intelligencia, mely által eljut önnön isteni eredetéhez. Az egyénnek ezen Istentől kapott intelligencia segítségével kell belátnia, hogy ő csak figuratíve (vagyis külső forma) szerint teremtmény, örök lényege szerint azonban az Istenségben ő maga is egy isten. Ezzel az igaz belátással nem követi el a társítás bűnét, mivel a bölcsesség az egyénnek isten-magát nem teremtményiségében mutatja meg, hanem az Örök Istenségben. S miként a katonaság sok katona egysége, úgy az Istenség is sok isten egysége, akik az Örök Rendben az Istenatya körül vannak. Erre vonatkozik a 82-ik zsoltár 6-ik verse:

"Én mondottam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan."

Az egyénnek az a feladata, hogy tiszta teremtménnyé váljék az Istenség előtti teljes és őszinte meghódolás által, tudván, hogy az ő nem-teremtett élő lényege, élő fénye az Istenségben.

Az ember küldetése az, hogy egy alkímiai transzformációs folyamatban természetes jellegű puszta teremtményiségét átalakítsa természetfölötti tiszta teremtményiséggé. A tiszta teremtményiség pedig az egységlogika által valósul meg, midőn az ellentétek egymást áthatják, s jelen esetben a teremtőiség és a teremtményiség is áthatják egymást. Tiszta teremtmények az Új Ég és Új Föld eljövendő világában lesznek, mely Szép Új Világ a Nagy Létforradalomban valósul meg az Istenség első analogonja, a bibliai Ádám reinkarnációs vonala mentén.

Lényeges azonban, hogy az ember az Istenségtől sorsot kapott, s ez a sors  egyúttal irány  is, mely megmutatja, hogy merre kell az egyénnek haladnia. S a kapott sors mindenkinél isteni sors, csak a sátán beavatkozása miatt romolhat meg a sors, s így csak a negatív beavatkozás által alakul ki a balsors. A sorsba bele van integrálva az előző életek tettkövetkezményei is, de nem mint büntetés, hanem mint jóvátételi feladat.

Ozirisz az Istenatya maga, aki minden emberben jelen van, de az egyén csak hosszas beavatás után tud oda eljutni, hogy ő végülis egy Ozirisszel. Amíg a teljes beavatás meg nem történik, s amíg az egyén nem jut el a tiszta Ozirisztudatra, addíg az ítélőbírák külső személyeknek tűnnek, s olyan ítéletet hoznak, hogy átmeneti másvilági tartózkodás után az egyénnek egy más, egy új személyiségben újra kell születnie az anyagi világban. S amíg az egyén nem végezte el az Istenségtől kapott küldetését, addig nem is tud tiszta Ozirisztudatra jutni. Az Oziriszt képviselő 42 bíra az igazi Érettségi Bizottságot képviseli, s azért vannak 42-en, mivel a Tudás 42 könyvéből kérdeznek.

A legjobb az, ha az egyén már életében szembesül a Végítélet kérdéseivel, s még életében felkészül a nagy vizsgára. Ha csak egyetlen személy is tökéletesen megfelel a nagy Érettségi Vizsgán, akkor az egész emberiség, s az egész világ megmenekül.

Az Istenség sok isten szeretetben összefonódó egysége, akik nem is annyira részei, mint inkább alkotói az Istenségnek. Az istenek egyek a tökéletes szeretetben, ezért az Istenség maga a Tökéletes Szeretet , a Lét megszentelődő mélysége , az Isten saját valósága , aki túl téren és időn, életen és halálon  található meg. Ez az Istenség a Transzcendátorpont , a Vanpont, mi/ki nem a másvilágon (vagyis a tükörszférában), hanem a túlvilágon: a Transzcendenciában található meg, s az egyén feladata önmagával szemben az, hogy ezt az Istenséget befogadja, s a Transzcendenciát immanenciává tegye, vagyis saját élő lényegévé és eredendő valóságává.

A természetben született egyén 3 fejlődési fokon megy keresztül. Ezek a tudat, az öntudat és az ész. Ezen fokok megfelelnek a koncentráció, meditáció és kontempláció, illetve az objektivitás, szubjektivitás és szurjektivitás, továbbá a naivizmus, szolipszizmus és metaszolipszizmus fokozatainak. A transzcendentális alapkérdés segítségével eljuthatunk az öntudat csúcsára, de ahhoz, hogy az Ész szintje megvalósulhasson, rá kell hangolódni a csendre. A tiszta csend a tiszta semmi, a semmi pedig a tudat  az énrejtő  lényegi mivolta. A Tiszta Tudat lényegében a Tiszta Semmi: a Létsemmi, vagyis az Atigúna Brahman. Ezen a szinten már nincsenek kérdések, s már az sem érdekel minket, hogy: ki vagyok én, mivel meghaladtuk e kérdést is, s az Én már nem rejtett többé, mert magunk vagyunk az ÉN , vagyis a Semmi  a Csend , de már kitisztult és nem pusztán reflektált módon...a gyakorlati életben e 3 fokot többször is meg kell ismételni, míg meg nem valósul a tökéletesen működő, tiszta fényű IGAZSÁGTUDAT.