A Megváltó tanítása, és a misztériumok kinyilatkoztatása, és a hallgatásban rejtett dolgok, sőt még azok a dolgok is, melyeket ő tanított Jánosnak, tanítványának.

És történt egy napon, amikor János, Jakab fivére – aki Zebedeus fia – feljött a templomba, akkor egy Arimanius nevű farizeus odajött hozzá és ezt mondta neki: „Hol van a mestered, akit követtél?” És ő így válaszolt neki: „Eltávozott, arra a helyre, ahonnan jött.” A farizeus ezt mondta neki: „Csalással csinálta ez a Nazarénus, hogy becsapjon titeket, és teletöltötte a fületeket hazugságokkal, és bezárta szíveteket (és) elfordított benneteket atyáitok szokásaitól.”

Amikor én, János meghallottam ezeket a dolgokat, elfordultam a templomtól és egy elhagyatott helyre mentem. És mélyen elszomorodtam szívemben, mondván, „Hogyan lett hát a Megváltó kiválasztva és miért küldte őt Atyja a világba, és ki az ő Atyja, hogy elküldte őt, és miféle korszak az, amely felé haladunk? Mit értett az alatt, amikor azt mondta nekünk: „Ez a korszak melyen áthaladtok, a rendíthetetlen fajtából való, azonban nem tanított nekünk a későbbi dolgokról, mifélék lesznek azok.”

Abban a pillanatban, miközben ezeken a dolgokon elmélkedtem, láttam, amint megnyílnak a mennyek és az egész teremtés mely a menny ragyogása alatt látszott, és megrengette a világot.  Megrémültem, és láttam és figyeltem a fényben egy fiatalt, aki mellettem állt. Miközben figyeltem őt, olyanná vált, mint egy öregember. Aztán (ismét) felvette eredeti küllemét, olyan formát öltött, mint egy szolga. Nem volt előttem embertömeg, azonban megjelent egy arc, mely különböző formákat öltött, és ezek egymás után jelentek meg, és az arc három formát öltött.

Így szólt hozzám: „János, János, miért kételkedsz, és miért félsz? Számodra nem szokatlan ez a kép, igaz? – ezért ne légy félénk! – Én vagyok az, aki mindig veletek van. Én vagyok az Atya, én vagyok az Anya, én vagyok a Fiú. Én vagyok a szeplőtelen és a megvesztegethetetlen. Most azért jöttem, hogy tanítsalak téged arról, mi van és mi volt és mi fog elkövetkezni, hogy megismerhesd ezeket a dolgokat, melyek nincsenek kinyilatkoztatva és azokat, melyek kinyilatkoztatásra kerültek, és hogy tanítsalak a megrendíthetetlenül tökéletes Ember fajával kapcsolatos dolgokról. Nos, ezért hát, emeld fel az arcod, hogy befogadhasd azokat a dolgokat, melyeket ma tanítok neked, és hogy elmondhasd szellemtársaidnak, akik a megrendíthetetlenül tökéletes Emberi fajból származnak.”

És megkérdtem, hogy mindezt megtudhassam, és ezt mondta nekem: „A Monád egyfajta monarchia, és semmivel sem több. Ő az aki létezik, és mint Isten és mindeneknek Atyja, a láthatatlan Egy, aki mindenek felett áll, aki létezik, aki romolhatatlanként a tiszta fényben van, abban, melyet egyetlen szem sem láthat.

„Ő a láthatatlan Lélek, akire nem helyes úgy gondolni, mintha Isten lenne, vagy valami hasonló. Mivelhogy ő több annál, mint egy isten, mivel senki nem áll felette, semmilyen úr nem felettese. Nem úgy létezik, mint valaki alárendeltje, merthogy minden őbenne létezik. Mert ő az, aki önmagát létrehozta. Ő örök, mivel nincs szüksége semmire sem. Teljes mértékben tökéletes. Semmiben sem szenved hiányt, ami szükséges lenne teljessé válásához. Ő sokkal több ennél, tökéletes a fényben. Ő határtalan, mivel nincs más, senki sem jár előtte, hogy határokat szabjon számára. Ő kutathatatlan, mivel senki sem jár előtte, hogy megvizsgálhatná. Ő mérhetetlen, mivel senki sem jár előtte, hogy megmérhetné. Ő láthatatlan, mivel senki sem látta őt. Ő örök, mivel örökké létezik. Ő kimondhatatlan, mivel senki sem volt aki képes lett volna neki, róla beszélni. Ő megnevezhetetlen, mivel senki sem jár előtte, aki nevet adna neki."

„Ő a megmérhetetlen fény, mely tiszta, szent (és) makulátlan. Ő a kimondhatatlan, tökéletes a megvesztegethetetlenségben. (Ő) nincs a tökéletesség állapotában, sem az áldás nélküliben, sem az isteniben, ám ő messze a legnagyobb. Neki nincs sem testi felépítése, sem testetlen. Nem nagy és nem kicsi. Nincs értelme azt mondani: ’mekkora?’ vagy hogy ’milyen?”, merthogy senki sem ismerheti őt. Ő nem valaki a (többi) létező között, ő messze a legnagyobb. Ő nem csak (egyszerűen) a legnagyobb, hanem létezése nem része sem a korszakoknak, sem az időnek. Mivel ő, aki részese egy korszaknak már korábban létrejött. Időt nem juttattak számára, mivel semmit sem kapott senkitől, ezért az csak kölcsön kapható. Mivel aki másokat megelőz nem szenved hiányt, azért  megkaphatja tőle. Inkább, ez utóbbi az, ami az ő fényénél inkább elvárhatónak tűnik.”

 „A tökéletesség szempontjából fenséges. Ő tiszta, mérhetetlen tudat. Ő egy korszakadó korszak. Ő életadó élet. Ő áldásadó áldott. Tudásadó tudós. Jóságot adó jóság. Ő irgalmas és megváltás-adó irgalom. Ő malasztadó malaszt, de nem mert birtokolja, hanem mert ő adja a mérhetetlen felfoghatatlan fényt.”

Hogyan is beszélhetnék neked őróla? Az ő isteni személyisége elpusztíthatatlan, nyugalomban van és a csendben létezik, nyugalomban van (és) mindenek fölött áll. Mivel ő valamennyi istenség feje, és ő az, aki erőt és jóságot ad nekik. Mivel nem ismerjük a kimondhatatlan dolgokat, és nem értjük mi a megmérhetetlenség, kivéve őt, aki tőle származik, nevezetesen az Atyától. Mivel ő az egyedüli, aki mindezt elmondta nekünk. Mivel ő az, aki az őt körülvevő fényben tekint önmagára, nevezetesen, az élet vizének forrása. És ő az, aki minden istenségnek ad és mindenféle módon, (.s) ki felnéz az ő képére, melyet a Szellem forrásában lát. Ő az, aki csodálattal adódik az ő vízfényének, mely az őt övező tiszta vízfény forrásában található.”

„És az ő gondolata cselekvést eredményezett és ő (nőnemű) létrejött, nevezetesen ő (nőnemű), aki ő (hímnemű) előtte jelent meg a fény ragyogásában. Ez volt az első hatalmasság mely mindannyiuk előtt létezett (és) az ő gondolata által jött létre. Ő (nőnemű) mindenek előgondolata – az ő (nőnemű) fénye ugyanúgy ragyog mint az övé – a tökéletesen hatalmas láthatatlan képe, a szűzi Szellem, aki tökéletes. Az első energia, Barbelo dicsfénye, a korszakok tökéletes dicsfénye, a kinyilatkoztatás dicsfénye, ő (nőnemű) dicsőítette meg a szűzi Szellemet és ő volt az, aki imádta őt, mert köszönetet mondott neki azért, hogy létrejöhetett. Ez az első gondolat, az ő (hímnemű) képe; ő (nőnemű) vált mindenek méhévé, mivel ő (nőnemű) az, aki mindenek felett áll, az Anya-Atya, az első férfi, a szent Szellem, a háromszorosan férfi, a háromszorosan  hatalmas, a háromszorosan megnevezett androgín, és az örök istenség a láthatatlanok között, és az első aki létrejött.”