Nagyon fontos kitérni a Jézus név eredetére. Tudnunk kell, hogy honnan ered Jézus neve, mi volt valódi nevének pontos jelentése és e név használatának eredeti célja. Fontos még tudni azt is, hogy mi történt a névvel az Újszövetség görögnyelvű szövegeiben.

A Jézus Krisztusként ismert Messiásnak nem Jézus volt a neve. Az ő neve Joshúa volt. A Joshúa név egy igen közismert és gyakori név volt a bibliai időkben, és megfelelője számos mai nyelvben megtalálható. Az angol nyelvterületeken pl. nem ritka a Joshua név használata. A görögnyelvű Újszövetség a név azon formáit használja, amelyek a Szeptuaginta fordításban lettek standardizálva. A Szeptuaginta a Héber Szentiratok görög fordítása, amely Krisztus előtt háromszáz évvel, Alexandriában készült el.

A Szeptuaginta egy nagyon fontos és jelentős fordítás több szempontból is. A héber szavakra standardizált, illetve szabványosított görög szavakat használtak. A Szeptuagintában a Joshúa (Józsúé) héber névre a görög Jészusz nevet állandósították megfelelőként. Ez a Szeptuaginta változat volt az Újszövetség idejében elterjedt és használt Biblia. Az Újszövetségben található ószövetségi idézetek döntő többsége a Szeptuagintából ered. A Szeptuaginta volt tehát a szabványként elfogadott és hitelesített Szentírás Krisztus idejében, és ez csak a teplom lerombolása uttán változott meg. A szórványba került farízeusi, majd az abból kialakult rabbinikus judaizmus először kétségbevonta, majd elvetette az LXX hitelességét. (A farízeusi vallásrendszer formálódott át a ma is ismert rabbinikus judaizmus ágazatává a második század vége felé).

Tehát Krisztus idejében még nem volt vitatott a Szeptuaginta hitelessége, mint hivatalos Szentírás. Valójában az Újszövetség alapjait is ez a verzió adta meg, ugyanis az újszövetségi egyházban szereplő személyek neveinek fordításához a Szeptuagintában használt görög szavakat használták fel. Jóval később, amikor a Bibliát elkezdték más nyelvekre fordítani, a legtöbb esetben szintén ezekből a görög nevekből jöttek létre az adott nyelv névváltozatai.

Az viszont némi problémát okoz, hogy több bibliafordításban a Joshúa nevet nem mindig következetesen fordították le. Bár az Újszövetségben a Joshúa név több alkalommal előfordul különböző egyének neveként, a fordításokban már nem egyformán került be. Vagyis nem jött lérte a göröghöz hasonlóan egy standardizált forma. Például az angol King James verzió a Zsidók 4:8-ban Jesus-nak fordította a Joshúára vonatkozó szövegrészt, mivel a fordítók következetesek akartak maradni a görög szövegekben használt Jészusz-hoz. Tették ezt annak ellenére, hogy a Zsidók 4:8 az ószövetségi Joshúára, Nun fiára vonatkozik. A legtöbb fordítás megtartotta az eredeti nevet és még a magyarázatokban is feltüntetik, hogy abban Joshúáról, Nun fiáról van szó, nem pedig Jézus Krisztusról (a Károli a Jósué (Joshúa) nevet használja). A King James verzión alapuló neves Bullinger féle Companion Bible megjegyzései rámutatnak erre a hibára.

Egy másik újszövetségi Joshúa, a Justus néven is ismert személy a Kol. 4:11-ből. A Krisztust jóval megelőző időkből szintén hozhatunk fel példákat. A Lukács 3:29-ben található Joshúa, Eliézer fia, akinek nevét a görög iratokban ugyanazzal a Jészusz névvel fordították, amit következetesen Joshúára használnak. Ez viszont egyeltalán nem jelenti azt, hogy Eliézer fiának és Ér apjának valójában Jészusz lett volna a neve. A görögök a Szeptuagintához visszavezetett fordítási törvényszerűségek miatt használták azt a változatot. Az angol KJV és a Károli a Lukács geneológiájában a José megnevezést használja az eredeti Joshúa helyett, eltérve a görög szabványtól is. Ez zavart okoz, különösen azért, mert pl. a Zsidók 4:8-ban és néhány más helyen már a görögben általánosított szabályok szerint fordították a Joshúa nevet.

A Joshúa névnek van néhány variációja, mint a Jesúa, Hósea, Hóshea, Ósea, de ezek a változatok mind közismertek és használtak voltak a héberben. A Szeptuagintában a Joshúa név minden alkalommal Jészusz-nak van fordítva. A Jézus név különböző változatai a görögből terjedtek el más nyelvekbe, mivel a fordítók nem tartották be a görög törvényszerűségeket, vagyis nem azt a névformát használták következetesen, amelyeket az Ószövetség fordításakor alkalmaztak a névre.

A Jészusz (Jézus) név olvasásakor tehát figyelembe kell tartani azt, hogy az mindig Joshúát jelent az LXX-ben lefektetett szabályok szerint, és ezt évszázadokon keresztül egy szabványosított görög névformaként használták. A trinitáriusok által létrehozott bibliafordítások legtöbbje szándékosan próbálja megbontani a két szövetség közötti folyamatosságot és azok egymáshoz való szoros kapcsolatát. Ennek egyik módszere az, hogy teljesen elválasztják a két szövetség eseményeit és szereplőit, mintha azoknak semmi vagy csak nagyon kevés köze lenne egymáshoz. Ennek fő célja egyértelműen az, hogy az Ószövetségben megadott isteni törvényzetet kizárólag arra a szövetségre korlátozzák, annak sajátos jellemzőjeként értelmezzék. Krisztus (Jashúa a Messiás) messiási eljövetelét és az újszövetségi egyházat – amennyire csak tehették – függetlenítették az ószövetségi írások eseményeitől, mondanivalójától. Ezt a célt sajátosan szolgálja a Jézus a Krisztus (Jézus a Felkent) név használata a Joshúa a Messiás (Joshúa a Felkent) helyett.

A héber Joshúa név pontos görög megfelelője valóban Jészusz. Ha egy görög személy olvassa az Újszövetséget, magátólértetődően a görög fonetikus felépítést használja, az Ószövetséget olvasva pedig Joshúa nevét Jészusznak olvasná, részben a következetesség érdekében, és azért is, mert az LXX-ben ez a név szabványosult. De ha eltekintünk a görög nyelv és az Újszövetség sajátos kapcsolatától és más fordításokat veszünk figyelembe, akkor más a helyzet. Lényeges, hogy az adott nyelvek bibliafordításai világosan és következetesen adják vissza a Bibliában szereplő neveket, és a nevek fordításával ne vonjonak egy mesterséges határvonalat az Ó és Újszövetség elválaszthatatlan kapcsolata közé.

A Biblia az Isten kinyilvánított szava, így egy egyedi írás. A Biblia ihletett, és rendkívül következetes mondanivalójának tehát isteni eredete van. A következetes öszhang megőrzésének érdekében rendkívül fontos, hogy a fordítások, legyen az akármely mai nyelven, helyesen alkalmazzák az Újszövetségben szereplő egyének neveit. Vagyis azokat a neveket, amelyeket az adott nyelvben használnak az Ószövetség személyiségeire, azokat kellene használni az Újszövetségben is. A görögök ezt tették, és ez lenne a helyénvaló a más nyelvű fordításokban is a görögből átvett névformák használata helyett. Ezek a névváltoztatások semmi célt nem szolgálnak, hacsak azt nem, hogy általuk az Ószövetség mondanivalóját teljes mértékben leválasszák a kereszténységtől és az így mesterségesen elkülönített Újszövetségen belül létrehozhassanak egy trinitárius, antinomian teológiát. Másszóval egyeltalán nem alaptalan a gyanú, miszerint a nevek ilyen manipulációi a fordításokban szándékosak voltak. A Szentírásban rendkívül fontos lenne megőrizni, illetve helyreállítani a mondanivalók eredeti célját és értelmét

Krisztusnak, azaz a Messiásnak a neve Joshúa volt, ami egyeltalán nem véletlen, mert a név jelentése: Isten üdvössége. Az ószövetségi Joshúa, a Nun fia megnevezés értelmi jelentése: Isten megváltása a Kitartás Fia által. Másszóval, a megváltás a kitartás által jön. A Messiás nevének pontos értelmi jelentése pedig: Üdvösség az Isten Fia által. Az Isten üdvössége az Istentől jön, tőle ered. Pontosan ezért viselte a Messiás a Jashúa nevet, amelynek értelmét a görög Jészusz név különböző nyelvekbe bekerült változatai javában eltakarták.

A Messiás anyját Mariam-nak nevezték végig az Újszövetségben, nem pedig Máriának. Mariam soha nem változtatta meg a nevét Máriára. Mariam nővérének volt a neve Maria. Ennek a névnek az angol változata a Mary, magyarul pedig Mária, de a Mary vagy Mária nevek egyetlen helyen nem szerepelnek az Újszövetségben Jézus anyjára vonatkozóan (egy helyen megtalálható a Mariam rövid formája). Tehát az angolban használt Mary és a magyar Mária nevek, Mariam nővérének, Maria-nak a névváltozatai. Krisztus nevelőapjának a neve József volt, amely névvel általában nincs is probléma a fordításokban, de Krisztus testvéreinek a nevét annál jobban elhomályosítják pl. az angol fordítások.

Mindezeket nagyon fontos kihangsúlyozni. A közeljövőben (egyenlőre csak angol nyelven) megjelenő Bibliafordítás és a velejáró magyarázatok, előszavak, különösen az Újszövetséghez, részletesen bemutatják a nevek jelentését és használati módját. Eljött az ideje annak, hogy vége legyen a trinitárius rendszer által terjesztett fantáziák folytatásának, hiszen a trinitarizmus eddig több kárt okozott a Biblia pontos értelmezésének és az Isten törvényeinek, mint bármely más egyedüli intézmény a világban. Krisztus eretnekségnek tartaná, és akként is fogja megítélni ezt a tant az eljövetelekor. Csak nagysága, és világméretű elterjedése nem jelenti azt, hogy nekünk is követni kellene a hibáikat. A Bibliában rejlő igazságokat teljes mértékben helyre kell állítani, tisztán, érthetően és pontosan.