ébredés ébredő szívek lélekpatika önismeret önbizalom: KAPCSOLATOM NEMZETEMMEL, HAZÁMMAL

Szeretettel köszöntelek a Ébredő Szívek oldalán!

Csatlakozz te is Közösségünkhöz "Amit szeretünk, az szomorúságot, fájdalmat, szenvedést, bánatot, gyötrelmet okoz azáltal, hogy szeretjük." - Gótama

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 2867 fő
  • Képek - 1303 db
  • Videók - 652 db
  • Blogbejegyzések - 1081 db
  • Fórumtémák - 94 db
  • Linkek - 109 db

Üdvözlettel,

Ébredő Szívek vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Ébredő Szívek oldalán!

Csatlakozz te is Közösségünkhöz "Amit szeretünk, az szomorúságot, fájdalmat, szenvedést, bánatot, gyötrelmet okoz azáltal, hogy szeretjük." - Gótama

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 2867 fő
  • Képek - 1303 db
  • Videók - 652 db
  • Blogbejegyzések - 1081 db
  • Fórumtémák - 94 db
  • Linkek - 109 db

Üdvözlettel,

Ébredő Szívek vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Ébredő Szívek oldalán!

Csatlakozz te is Közösségünkhöz "Amit szeretünk, az szomorúságot, fájdalmat, szenvedést, bánatot, gyötrelmet okoz azáltal, hogy szeretjük." - Gótama

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 2867 fő
  • Képek - 1303 db
  • Videók - 652 db
  • Blogbejegyzések - 1081 db
  • Fórumtémák - 94 db
  • Linkek - 109 db

Üdvözlettel,

Ébredő Szívek vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Ébredő Szívek oldalán!

Csatlakozz te is Közösségünkhöz "Amit szeretünk, az szomorúságot, fájdalmat, szenvedést, bánatot, gyötrelmet okoz azáltal, hogy szeretjük." - Gótama

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 2867 fő
  • Képek - 1303 db
  • Videók - 652 db
  • Blogbejegyzések - 1081 db
  • Fórumtémák - 94 db
  • Linkek - 109 db

Üdvözlettel,

Ébredő Szívek vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

KAPCSOLATOM NEMZETEMMEL, HAZÁMMAL

14 éve | [Törölt felhasználó] | 1 hozzászólás


"Sósabbak itt a könnyek
S a fájdalmak is mások.
Ezerszer Messiások
A magyar Messiások.
"

Ady Endre


     Mélységes mély a múltnak kútja - mondják a bölcsek. Az idők mélyéről jövünk. Teszik még hozzá. S hiába sejtem bizonyos földrajzi helyek és népek iránti vonzalmam szerint, hogy "öreg vándor" lennék ezen a sárbolygón, most ebben az életben magyar vagyok, teljes szívvel és lélekkel, de valamiféle olyan magyar, aki szereti a rokonságot, tehát rokon népeinket, emellett békét szeretne a szomszédokkal, harmóniára vágyva itt a kelet-európai "végeken".
     Hon - otthon - mondjuk. Hazamegyek oda, ahol az otthonom van. A fizikai vagy a szellemi? Vagy mindkettő?

Mi a haza?

     A föld, ahol születtem? És ha máshol születtem, s mégis ez a hazám, mert ezt érzem annak?
     Az a föld, amelybe beletemettetünk? És ha a hazámtól távol halok meg, s utolsó leheletemmel is a hazámra gondoltam? Hányan kényszerültek messze földön otthonra lelni Rákóczitól Márai Sándorig és "névtelen" honfitársainkig? Az ország jelenlegi területe? Vagy haza a "magasban" - Illyés Gyula szép kifejezésével - az azonos nyelvet beszélők lelki közössége országhatárokon is túl vagy felett? Méltók vagyunk-e arra, hogy egy család tagjai legyünk, lakjunk bár a világ bármely táján, egy eszmei hazát alkotva, - a földi ország "égi mását" építve? Azért kell megtanulnunk szeretni földi hazánkat, hogy méltók legyünk az égire? Hogy otthonra leljünk a világmindenségben?
     A Haza sokféle megfogalmazása közül Kölcseyé a legkedvesebb számomra: öccse árvájához, gyámfiához, Kölcsey Kálmánhoz írta erkölcsi intelmeit. Az ifjú méltó volt a "Parainesis" tanításaihoz, fegyverrel kezében áldozta életét hazájáért az 1848-49-es szabadságharcban.
     A Himnusz költőjének egyik állítása az, hogy "minden erény önáldozattal jár....de minden áldozat kicsiny azokhoz képest, miket a hazának kívánni joga van". Majd kifejti a haza fogalmát.
    "Mert tudd meg: e szóban - Haza - foglaltatik az emberi szeretet és óhajtás tárgyainak egész összessége.
     Oltár, atyáid által Istennek építve; ház, hol az élet első örömeit élvezéd; föld, melynek gyümölcse feltáplált; szülőid, hitvesed, gyermekeid, barátid, rokonaid s polgártársaid: egytől egyig csak kiegészítő részei annak."
     Kölcsey a haza fogalmát az ember szeretetének és vágyainak tárgyául adja meg, a spirituálissal kezdve, s látszólag a reálissal: házzal, földdel, szűkebb és tágabb emberi környezetünkkel folytatva csak látszólag azonban, minden háznak - haza - ház, milyen csodálatos az anyanyelvünk -, földnek, társadalomnak is megvan a maga spirituális megfelelője.

És kikből áll a népem?

     A magyar ajkúakból? Vagy az azzá lettekből is? Magyar ajkúakból, azzá lettekből és nem magyar ajkúakból együttesen, akik a hazához tartozónak érzik magukat, habár "bölcsőiknél" szláv, román vagy német dalt dalolt az édesanyjuk? Családom vegyes etnikai eredetére gondolva szívesen idézem József Attilát:

"Anyám kún volt, az apám félig székely,
félig román, vagy tán egészen az.
Anyám szájából édes volt az étel,
apám szájából szép volt az igaz."

A Dunánál (1936.)

     Illyés Gyula Petőfi-tanulmánya úgy indul, hogy 1823. január 1-jére virradóan, szilveszter éjszakáján egy kis alföldi faluban, Kiskőrösön egy parasztházban, amely semmiben sem különbözött az ország ezer meg ezer parasztházától, egy kicsi feketehajú asszony fölkiált, vajúdik. Szlovákul jajong. Napközben rendesen magyarul beszél, de az ima és a fájás gyermekkora szavait szakítja föl benne! (Arany Jánostól tudjuk, hogy később sem ejtette mindig tisztán a magyar szót.) Hrúz Mária ő, Petőfi Sándor édesanyja. Mária a keresztneve, a magyarok Nagyasszonyáé, de egyben az egész Kárpát-medence spirituális királynőjéé, az égi királynő neve. Petrovics István és Hrúz Mária elsőszülöttje úgy határoz, megmérkőzik Vörösmartyval, hogy bekerülhessen a magyar panteonba. Petőfit Kiskunfélegyháza nevelte magyar ajkúvá - ez a jászokkal keveredett kiskun település - talán ezért is mondja róla: "Ez a város születésem helye",- vagyis eszmélkedésének. (Szülőföldemen, 1848. június.
)      Ha a lelkünket melengető baranyai lankákat járjuk, nem lehet-e a pannon táj szépségét mind magyarul, mind németül, vagy szláv nyelven megénekelni? Lehet egykoron a Pécsi "Jelenkor" le is közölte. Valamennyi verselő a szülőföldjét dicsérte, a táj báját, akár magyar ajkú, akár nem az, értsünk egyet abban Reményik Sándorral, hogy "nem a haza a legmélyebb gyökér, hanem a szülőtáj?" Talán végre általánosan elfogadhatnánk, hogy magyar az, aki az akar lenni, aki vállalja a magyar sorsot.
     Nem lehet, hogy többször is megszületünk a haza számára más-más anyanyelvvel? S vajon nem lehetséges-e hogy egyszersmind más-más társadalmi állással, hogy megtapasztaljuk a "fent" és a "lent" különbségeit is?
     Hogyan is mondta József Attila ugyancsak "A Dunánál" c. versében?

 

"A honfoglalók győznek velem holtan
s a meghódoltak kínja meggyötör.
Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa -
török, tatár, tót, román kavarog
e szívben, mely e multnak már adósa
szelíd jövővel - mai magyarok!"

     Talán létezik idilli találkozás is a viharos történelmi események dacára. Ady "gyáva Barla diákja", az antihős a párját leli fel "egy kis szláv leányban."

"Hadverő nem volt Barla diák,
Én jámbor, görögös, kopottas ősöm.
Elmaradt Töhötöm seregétől
Ama véres őszön.
Áthágta a Meszest a sereg,
Üszkös falvak küldtek utána átkot
S nem kereste a seregben senki
Kis Barla diákot.
Ő ott maradt a dúlt falvak között.
Virágos kunyhó épült a romokra
S kizöldült a megsebzett vidéknek
Minden véres bokra.
Zúgva nyargalt a hősi sereg
A reszkető, bérces Erdélyen által,
Barla maradt, rótt, szántott, álmodott
Egy kis szláv leánnyal."

(Gyáva Barla diák, Vér és arany, 1907)

Hányattatott történelmünknek - a szellemi közösségek szerint - megvannak a maga spirituális okai és mozgatórugói. A felelősséget érző egyén feladatát József Attilával vállalhatjuk:


"...én dolgozni akarok. Elegendő
harc, hogy a múltat be kell vallani.
A Dunának, mely múlt, jelen s jövendő,
egymást ölelik lágy hullámai.
A harcot, amelyet őseink vívtak,
békévé oldja az emlékezés
s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés."


Mitől lesz nemzet a nép?

     (Nem csak tömeg, mely Madách - Luciferrel szólva "minden rendszer malmán húzni fog").
     Bizonyára szükségeltetik hozzá egészséges nemzettudat (nemzeti öntudat, de nem "cifrálkodó" magyarság! Amitől Reményik Sándor int bennünket), más népek hasonló érzésének elismerésével és az önsajnálat mellőzése; cselekvő hazafiság, hiszen a hazafiság tett: "naggyá csak fiaid szent akaratja tehet" - mondja Vörösmarty a hazáról. (Magyarország címere); valamint alkotmányos védelem, azaz jogok,

"Mert jogtalanság a legrútabb bélyeg
Isten teremtményén, s ki rásüti:
Isten kezét el nem kerülheti."

- figyelmeztet Petőfi. (A nép nevében, Pest, 1847. márc.)

     A nemzet értelmezhető történelmi, eszmetörténeti és spirituális fogalomként is. Mindegyikőjük rendkívül összetett, teljességüknek nem vagyok birtokában. Történelmi tanulmányainkból felvillannak a reformkori küzdelmek, melyek során ifjú, haladó politikusok és költők azért küzdöttek, hogy "az alkotmány sáncai közé" vegyék be a "nemteleneket" is, vagyis nemzeten ne csak a nemességet értsék, hanem a politikai jogokkal felruházott népet is. Petőfi, egyik "lángoszlopunk" "az emberiség /Nagy szent nevében,.../ S a hon nevében egyszersmind, mely /Eldől, ha nem nyer új védoszlopot /" követel jogot a népnek. Széchenyi, Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi és mások más-más elképzelés alapján ugyan, de erkölcsi parancsnak engedelmeskedve kívánták a társadalmi felemelkedést szolgálni. A népnek mindig megvolt a természetes jogérzéke. (Veres Péter). Pontosan tudta, mit kap hazájától, mit ad ő, s mi járna neki. A kuruc öntudat, még korábban a "vitézlő oskola" végvári katonáinak érdemei, az ország lakosságának helytállása hadak járása idején is - a modern polgári nemzet kialakulása felé mutatott. A nemzethez tartozásnak erős érzelmi töltése van. A XX. században az anyaországtól elszakadt nemzetrészek magyarsága és a szórvány-magyarság Európa és világszerte sokkal mélyebben éli meg magyarságát, mint mi, "az akolmelegben." Ők jobban érzik a súlyát az anyanyelv, a nemzeti hagyományok (beleértve az anyagi és szellemi kultúrát) ápolásának fontosságát.

     A nyelv óriási kohéziós erő. Ábrányi Emil himnikus hangon szól anyanyelvünkről:

"Hatalmas szép nyelv,
magyarnak nyelve!
Maradj örökké
nagy és virágzó!
Kísérjen áldás,
amíg világ áll!
S legyen megáldott
az is, ki téged
Ajkára vesz majd:
elsőt rebegve.
Végsőt sóhajtva! ""

(Magyar nyelv)

     Nekünk költőink szóltak a próféták szavával. Igaz hazaszeretetük folytán olykor keményen bíráltak: népi és úri tunyaságot egyaránt, s a hatalmaskodást a szegények felett. Minden korok magyarjai okulhattak nemzeti értékeink felmutatásából, s nemzeti hibáinkból, ha volt fülük a hallásra, "s nagyjaink hiába rühellték" olykor "A prófétaságot" (Babits: Jónás könyve). Mindig újra és újra meg kellett válaszolniuk a kérdést: "Mit ér az ember, ha magyar?" (Ady: Az ős Kaján) Mi a célravezető magatartás: az öntudatos, már-már fékeveszett lázadás (Sütő András: Kain és Ábel) vagy a magunk sorsunknak megadása. A szelídség nem vezet-e önfeladáshoz? Éberek-e "a virrasztók" a kakasszóra várva, mert ha nem "Boldog Isten, mozdulhat a tetszhalott." (Vajda János: Virrasztók)
     A XX. sz.-ban nagy traumák érték nemzetünket: Háborúk és forradalmak, békediktátumok. A spirituális tanítás szerint ezekből tanulni fog a nemzet és a megélt tragédiák után előrehalad eszmei úton. Mindennapi emberi logikával ez nehezen értelmezhető, hiszen érzelmi sérüléseink erősen közrejátszanak. Talán az a kép segíthet bennünket, hogy a legsötétebb éj nyomán hasad meg az ég kárpitja, s dereng fel a hajnal. Egyéni sorsunkat pedig József Attilával így summázhatjuk: "éltem - és ebbe más is belehalt már". (Kész a leltár. 1936. nov.-dec.)
     Az össznépi aurát az egyes emberek aurája adja, az öntisztítással. A népi aurát is tisztítjuk, a néplelket is nemesebbé tesszük (felkészítjük a nemzeti megbékélés felé vezető útra), megkönnyítvén ezzel a nemzeti géniusz számára a segítségadást. Mikor tanárnőnk a romantika irodalmával ismertetett meg bennünket, "szent borzalom" fogott el a nemzeti géniusz nevének hallottakor, olvastakor. Tisztelet tanárnőnknek, aki úgy tanította nekünk a XIX. sz. irodalmát, hogy messze volt tőle a leegyszerűsítő, sematikus irodalomszemlélet "kísértete". Méltó folytatásként másik tanárunk lelkes útmutatásával értettük meg Ady és József Attila (és más költőink) szellemiségét. Magyarságot, egyszersmind egyetemességet sugároztak ezek a "lámpás szép fejek".

     Szellemi útravalóul kaptuk Reviczky Gyula gyönyörű sorait:

Arany Jánosnak
Válaszul "Kozmopolita költészet"
című versére

"Áldom én is azt a bölcsőt,
"Mely magyarrá ringatott".
Áldom én is azt a sorsot,
Mely szívembe dalt adott.
A dicső szellem világát
Áldom mindenekfelett,
S dallom, ami bennem eszme,
Dallom, amit érezek.

Szép az ének, szent az ének,
Drága kincs, ha nemzeti.
De a legszebb dal örökké
Általános, emberi.
Az igazság egy lehet csak
Valamennyi nyelveken.
Nagy leszen, ha lelke is nagy,
Ki művész első helyen.

Kék egével ősz Homérosz
Valamennyi nemzeté.
Búskomorság, mélaság is
Egy van csak: a Hamleté.
Bolond Istók mindenütt volt,
Ahol ember szenvedett.
Nagy művész, ki emberek közt.
Feledi a nemzetet.
....
A tiéd is mindenütt süt.
Nagy vagy a nagyok között!
Nemzet ily naggyá sosem tesz,
Csak az eszme, mely örök.
Két világ csodája, fénye
Halhatatlan éneked,
Most magyar, létezni fogsz, ha
Nemzeted csak létezett!"

Gulyás Magdolna

Címkék:

 

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

[Törölt felhasználó] üzente 14 éve

Nagyon meghato, szep leiras!!!

Válasz

Ez történt a közösségben:

Szólj hozzá te is!

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu