Nos ezek azok a "Bibliai" tanítások, amik a leghűségesebben szolnak arról hogy mi az, amit Isten tőled kér.
Ez a tanítás pedig az hogy nem szabad az életet elfecsérelni. Mire? Mondjuk arra hogy megbetegítsed magadat, és aztán ebben a betegségben vegetálva éljed le az életet. Akinek megadatik, hogy nyugodtan élhessen, az ne vegyen olyan terhet magára, ami megbetegíti. Hogy ezt hogyan képes megtenni? Úgy hogy felméri mi az amit még elbír, és mi az amit már nem. Ha túlfeszíted magad, megbetegedhetsz. De ezzel nem csak magadnak ártasz hanem a szeretteidnek is, hisz attól kezdve nekik kell rólad gondoskodniuk.
A családtag aki nem képes felmérni hogy ha túl sok terhet tesz a szerette nyakába és ezzel Ő betegíti meg, akkor beszélni kell erről, hogy nem fér több munka a pohárba. Túlcsordult a pohár szája.. Nagyon sokan vannak akik hosszú éveken át erejükön felül dolgoznak vagy a családjukért , vagy saját anyagi gyarapodásukért. Aztán hirtelen lerobbannak, vagy meghalnak.Föl kell mérni hogy mi az a határ amíg még érdemes kockáztatni. Az egészséget ha megromlik nehéz helyre állítani. A betegség pedig mindenki terhe. Nos amikor még beszéltek a megelőzésről, akkor sokkal többen mentek társadalmi munkát is végezni. Ma a társadalmi munka fogalma már " elcsépelt ige" de a magva ma sincs kicsépelve, ami sok új hajtást hozna.

Még valami:

A szerelem is olyan mint a túlcsorduló pohár. Ne csorduljon túl, mert akkor az már nem szerelem, hanem szenvedély. A szenvedély nem engedi hogy ép elmével tudjunk szeretni. A szenvedély olyan teher, ami megakadályozza hogy oda tudj figyelni a munkádra, a szeretteidre, , és olyan dolgokat feltételez a másikról ami nincs ott. Megbetegítheti önmagát, és a szeretet tárgyát is. A szenvedély kontrollálható, és lehet azt mondani hogy nem. Én csak szerelmes vagyok, de nem egy olyan ember aki a társát megbántja a szenvedélyével. Minden! Még a szerelem is megköveteli hogy ne hagyd el a józan ítélő képességedet. Ne sodródj el. Ha kontroll alatt tartod a létezésedet, akkor nem fogsz senkinek felesleges bánatokat vagy betegséget előidézni! Nos minden hozzá szólésom végére bőven oda férne:
Felelősek vagyunk egymásért, ezért nem elég ha saját szellemiségünket óvjuk vagy építgetjük, hanem a szeretteinkét is. Így épül fel a család, és abból a nagy kalap a társadalom.:)

Válasz