Életünkben folyamatosan és rendszeresen döntést kell hoznunk. Újra és újra választás előtt állunk, hogy mit tegyünk és mit ne. A döntéseinknek nagy súlya is van. Csak akkor fejlődünk, ha egyre helyesebben, okosabban választunk.
Az evangéliumban Jézus határozottan szólít fel bennünket a választásra, tanítását a két útról szóló hasonlatban mondja el: (Máté 7,13)
A szűk kapun menjetek be! Tágas a kapu és széles az út, amely a romlásba visz - sokan bemennek rajta. Szűk a kapu és keskeny az út, amely az életre vezet: kevesen vannak, akik megtalálják.

A keskeny út az örök élet felé vezet, amelyen ha járunk, tudhatjuk, szeret minket a jó Isten. Életünket értékesnek tartjuk, és joggal reméljük, hogy jóakaratú embertársaink becsülnek.
A széles út a halál útja. Ez rossz út, tele van gonoszsággal. Akik rajta járnak, mindig készek a rosszra, de sohasem a jóra. Nem ismernek kedvességet, szelídséget, türelmet, inkább üldözik a jó úton járókat. Nem ismerik az együttérzést a szenvedőkkel. Gyűlölik az igazságot, és szeretik a gonoszságot.

Élni annyi, mint úton lenni.

Hogyan döntök ma, most? Melyik utat választom?

(forrás: Jézussal az úton)

Miért beszélünk Ó- és Újszövetségről?
A zsidók hite szerint Isten kapcsolata velünk olyan, mint két ember „szövetsége”. A keresztények számára Isten Jézus által új kapcsolatba került az emberekkel, és ezt az „új szövetséget” mindenkinek felajánlotta.

Mit jelent a testamentum?
A „szövetség”-et jelentő héber szót a latin nyelvben „testamentum”-mal fordították. Azok között, akik egymással szövetséget kötöttek, természetes, hogy öröklődnek a javak. Ily módon lehet megérteni, hogy Isten a Bibliát az egész emberiségnek adta.

Miért mondjuk, hogy ezek a könyvek Isten szavát tartalmazzák?
Azért, mert ezeknek a könyveknek szerzőit Isten ihlette írásra. Ezek a könyvek emberi szerzők alkotásai, de ugyanakkor Isten művei is. Függenek ugyan azoktól a körülményektől, amelyek között íródtak, ugyanakkor azonban Isten üzenetét közvetítik, amelyet minden idők emberének adott.

Mit találunk az Ószövetség könyveiben?
Próféták üzeneteit, történelmi elbeszéléseket, az emberiség eredetéről és sorsáról szóló szövegeket, imákat és zsoltárokat, bölcsességi írásokat, törvénygyűjteményeket stb. Kifejezési módjuk igen különböző. Ezek a könyvek, amelyek Izrael népe között láttak napvilágot, a zsidókat és a keresztényeket szüntelenül emlékeztetik az Istennel kötött szövetségre.

Mit találunk az Újszövetség könyveiben?
A négy evangélium: Máté, Márk, Lukács és János szerint. Mindegyik Jézus életét, szavait, cselekedeteit mutatja be, azokhoz a közösségekhez igazodva, akikhez tanításuk szól: Rómában, Palesztinában és más vidékeken. Az Apostolok Cselekedetei könyv elmondja, miként hirdették az evangéliumot Jézus feltámadása után Jeruzsálemben, Izraelben, egészen Rómáig. Az Újszövetség tartalmazza még némely apostol levelét, különösen Szt. Pál leveleit. És végül a Jelenések Könyvét, amelyek az üldözött keresztényeket bátorítja, bemutatván nekik az eseményeket úgy, ahogy Isten látja azokat, és a történelem beteljesedését.

A „biblia” szó görög eredetű és azt jelenti: „könyvek”. Valóban a Biblia mintegy 72 könyvből (iratból) álló gyűjtemény. A Krisztus előtti 10. században kezdték írni, és a Krisztus utáni első század vége felé fejezték be. Volt köztük olyan, amelyet szájról szájra hagyományoztak, mielőtt leírták volna.

Miért különleges könyv a Biblia?

A „Könyvek Könyvé”-nek nevezik. Nemcsak azért, mert évezrednél hosszabb időszaknak csodás emberi tapasztalatait tartalmazza, hanem mert a zsidók és a keresztények számára ez az Isten Szava.

Hogyan került hozzánk a Biblia?

A Biblia legrégibb könyveit, mielőtt leírták volna, sokáig a szájhagyomány őrizte. Akit Isten Szentlelke arra indított, az történetet, beszédet, imát állított össze, ezt elmondta másoknak, és ők ismét továbbadták. És ez így folytatódott sok esetben évszázadokon keresztül.

Az emberek azután megtanultak írni, és kötelességüknek érezték, hogy lemásolják ezeket a könyveket. Ez még Jézus korában is így volt, sőt később is, egészen addig, amíg a 15. században fel nem találták a könyvnyomtatást! Addig minden könyvet kézzel írtak, ezért hívjuk ezeket „kéziratnak”.

Az Ószövetséget héber nyelven írták. A Krisztus előtti 3. és 2. évszázad között fordították le görögre. Az Újszövetséget görög nyelven írták a Krisztus utáni első évszázad folyamán. A legrégibb ószövetségi kéziratok a Krisztus előtti 3. évszázadból származnak, a legrégibb újszövetségiek pedig a Krisztus utáni 3. és 4. századból.

Mi a pápa szerepe?
A pápa Szent Péter utódja, az első az apostolok között. Róma püspöke, és ilyen címen valamennyi püspök között az első, és felelős a részegyházak közötti egységért. Ahogy az egyház növekedett, olyan mértékben növekedett szerepe, felelőssége és feladata is. Amikor viszont valami fontos aktát ír alá a pápa, olyankor „Isten szolgáinak szolgája” névvel jelöli magát.

Miért nevezik az egyházat katolikusnak és rómainak?
Katolikusnak, vagyis egyetemesnek mondjuk, mert benne közösségben él minden egyes egyházi közösség az összes többivel. Rómainak nevezik azért, mert a pápa székhelye kezdettől fogva Rómában van és azért, hogy megkülönböztessék más egyházaktól.

Miért "apostoli" az egyház?
Mert hűséges az apostolok hitéhez, igyekszik szerinte élni és elterjeszteni azt az egész világon.

Hogyan keletkezett az egyház?
Az Egyház Jézus által jött létre, aki tanítványaival csoportot alakított. Azt akarta, hogy velük szülessék meg Isten új népe. Később, halála, feltámadása és a Szentlélek pünkösdi eljövetele után a tanítványok más közösségeket is alakítottak a Földközi-tenger körül egészen Rómáig. E közösségek együttesen alkotják az egyházat.

Mi az egyház?
Valamennyi közösség „helyi egyházat” képez alakulási helyén. Egy-egy ország közösségei együtt „nemzeti egyházat” alkotnak. „Világegyháznak” nevezzük a világ minden katolikus hívőjét együtt. Beszélünk végül „egyházakról” is. Ezek Krisztushoz akarnak tartozni, de nem tagjai a katolikus egyháznak: így pl. az ortodox egyház, a protestáns egyházak. Azt az épületet, amelyben a keresztények összegyűlnek, a régi magyar nyelv szintén „szentegyháznak” mondta.

Az egyház Jézus műve, amely a Szentlélek indítása nyomán tovább él. Általa marad benső kapcsolatban Isten az emberiséggel. Hogy mi az egyház benső élete, azt sokféleképpen lehet kifejezni. Azt mondjuk például, hogy az egyház „Isten népe”: a zsidó nép után és mellett olyan tanúk közössége, amely Isten szeretetéről tesz bizonyságot. „Krisztus testének” vagy „Krisztus jegyesének” is nevezzük a bensőséges kapcsolat miatt, amely Jézussal egyesíti.

Az egyház vezetője Krisztus, Ő az egyház feje.

Miért beszélünk Isten népéről?
A zsidó nép már Jézus születése előtt úgy tekintette magát, mint akit Isten kiválasztott minden nép közül. A keresztények szintén hittel vallják, hogy Isten meghívta, gyermekeivé fogadta őket Jézus által, és küldetést adott nekik.

Mi jellemzi a keresztényeket?
A keresztények igyekeznek Istennel együtt élni, mások iránti szeretetben. Szeretnék átalakítani a világot, hogy egyre emberibbé váljék. Hiszik, hogy így a férfiak és nők teremtők az Istennel együtt, aki őket „saját képére és hasonlatosságára” teremtette. Elfogadják Jézust és vele együtt Istent életükben, szívükben, gondolataikban: ezt nevezzük „hit”-nek.

Hogyan élik a keresztények a hitüket?
A hit megvilágítja egész létüket és irányt ad nekik: személyes, házastársi, családi és hivatásbeli életüknek, embertársaikkal való kapcsolatuknak, csoportos és közösségi magatartásuknak, szabadidejüknek, tudományos kutatásaiknak, az egész világ és a jövő feletti gondjuknak és természetesen azoknak a találkozásoknak, ahol a keresztények ünnepelni, imádkozni és gondolkozni gyűlnek össze.

Van-e felelősségük a keresztényeknek az egyházon belül?
Azok a férfiak és nők, akiket Isten meghív a keresztség által, hogy népe legyenek, valamennyien felelősek az egyházért. Szerepük, képességük és adományaik szerint. A püspökökkel és papokkal együtt valamennyien hozzájárulnak ahhoz, hogy élőbbé tegyék a közösséget a Szentlélekben. Különféle feladatuk van: hitre tanítani a gyermekeket és a fiatalokat (hitoktatás-katekézis). Előkészíteni a keresztelésre és a házasságra, megszervezni a segítségnyújtást azok számára, akik szükségben vannak. Élénkebbé tenni a liturgiát, betegeket látogatni stb.

(forrás: Tudni illik...)

Kik a keresztények?
Azok a férfiak és nők, akik Jézust tartják vezetőjüknek, Megváltójuknak, az Isten Fiának. Együtt élik meg, hogy Jézushoz tartoznak. Vasárnap és ünnepnap összegyűlnek, hogy őt ünnepeljék, hogy hálát adjanak Istennek, hogy befogadják a Szentlelket. A keresztények gyülekezete az „egyház”. Azt is mondhatjuk, hogy „Isten népe”.

Egyetlen egyházat alkotnak a keresztények?
Az elmúlt századok folyamán történtek szétválások. Ugyanannak a keresztény törzsnek több ága van: a katolikusok, az ortodoxok, a protestánsok és még mások is. Az egyházak ma baráti kapcsolatokra törekednek egymással és az egység felé haladnak. Ezt nevezzük „ökumené”-nek.

Sok keresztény él a világon?
Megközelítően egymilliárd 58 millió keresztényről beszélhetünk, ez a világ népességének 25%-a. A római katolikusok 658 millióan vannak. Az ortodoxok száma 66 millió, a protestánsok és anglikánok együtt 370 millióan vannak.

Mi a katolikus egyház?
Isten népe ez, papjaival, püspökeivel, akik között az első Róma püspöke, akit pápának nevezünk.

A kereszténység egyistenhívő vallás, amelynek középpontjában a názáreti Jézus élete és tanításai állnak, ahogy az az Újszövetségben szerepel. Mintegy 2 milliárd követőjével a legelterjedtebb világvallás. A zsidó és iszlám vallással együtt a bibliai Ábrahámhoz visszavezethető egyistenhívő vallásokhoz tartozik.

(forrás: Tudni illik..., Wikipédia )

A népmesék, a mítoszok jól látják: A vágyak akkor teljesülnének, ha az ember elérné a mindent tudást, a teljes megértést és szeretetet, az örök életet. - De a földön ezeket nem érheti el.

Az ember vágyai: birtoklás, tudás, megértés, szeretet, örök élet.
Ki tudja betölteni TELJESEN az ember vágyait? Léteznie kell valakinek ...

Hogyan igazolják az ember vágyai Isten létét?
Az ember mindig több tudásra, teljes szeretetre, örök boldogságra vágyik, de ezeket az anyagi világban nem érheti el. (Az anyag csak olyan vágyakat hozhat létre, amelyeket be tud teljesíteni, amelyek nem “nagyobbak ”, mint saját maga.) Az ember vágyait tehát csak olyan Valaki hozhatta létre, aki maga a Végtelen Tudás, Végtelen Szeretet, az Örök Élet, - vagyis Isten.

Kicsoda Isten?
Isten a Végtelen Szeretet, Igazság és Szépség.

Mikor teljesülnek az ember vágyai?
Az ember vágyai akkor teljesülnek, ha az ember végleg találkozik a Végtelen Szeretettel, Igazsággal, és Szépséggel az Örök Életben. (Ezt nevezzük mennyországnak.)

(forrás: Tomka ...)

Keresek Valakit s nem tudom ki az?
A percek robognak, tűnik a Tavasz
s nem tudom, ki az.
Csüggedő szívvel loholok egyre,
keresek valakit a Végtelenbe,
loholok egyre.
Könnyeim csorognak - majd kiapadnak:
vágyak magukkal messzebb ragadnak -
majd kiapadnak!
Lelkem elröppen a Végtelenbe,
tovább nem vágyom arra az egyre,
a Végtelenbe.
(Keresek Valakit)

Mi Isten terve az emberrel?
Az önmagában végtelenül tökéletes és boldog Isten tisztán jóságából elhatározott terve szerint, szabad akaratából megteremtette az embert, hogy boldog életének részesévé tegye. Amikor eljött az idők teljessége, az Atyaisten elküldte Fiát mint a bűnbe esett emberek Megváltóját és Üdvözítőjét, hogy Egyházába összehívja az embereket, s a Szentlélek tevékenysége által fogadott fiaivá és a maga örök boldogságának örököseivé tegye őket.

Miért él az emberben az Isten utáni vágy?
Mert Isten azzal, hogy a maga képmására teremtette az embert, a szívébe írta a vágyat, hogy az ember látni akarja Istent. Jóllehet e vágyat sokszor nem ismeri föl az ember, Isten mégis szüntelenül magához vonzza őt, hogy Őbenne éljen és találja meg az igazságnak és a boldogságnak azt a teljességét, amit állandóan keres. Éppen ezért az ember természete és hivatása szerint vallásos lény, aki képes közösségbe kerülni Istennel. Ez az Istenhez kapcsoló, bensőséges és eleven kötelék ajándékozza az embernek alapvető méltóságát.

Hogyan lehet megismerni Istent pusztán az értelem természetes fényénél?
A teremtésből, azaz a világból és az emberi személyből kiindulva az ember a maga értelmével is bizonyossággal meg tudja ismerni Istent, mint a világmindenség kezdetét és célját, mint a legfőbb jót, a legfőbb igazságot és a végtelen szépséget.

(forrás: Kompendium)

A következő témákról fogok majd írni a közeljövőben: miért hiszünk?, Biblia, a keresztények, az Egyház, a szentmise, a hét szentség, az imádság, a keresztény erkölcs ...
Egyelőre ezeket tervezem.

Mi a Szentlélek szerepe életünkben?
A Szentlélek segít bennünket cselekedni, imádkozni, egyesülni az Istennel. Amikor eltelünk az Isten Lelkével, akkor Jézus nyomában haladva kibontakozik személyiségünk.

Mi a szerepe az Egyházban?
Az Egyház elválaszthatatlan a Szentlélektől: az Egyházban történik a Lélekkel való töltekezés. Ő az, aki minden hívőt egyesít a szeretetben, és aki segíti őket közösségben élni. A Szentlélek ajándékai és rendkívüli adományai, a „karizmák” közreműködnek az Egyház építésében, hogy élő, szerető, termékeny legyen.

Mit jelent a "karizma szó"?
A „karizma” görög szó. Jelentése: „kegyelem”: „valami ingyenesen kapott dolog”, ajándék. Az ószövetség idejétől kezdve megnyilvánult a Lélek jelenléte egyes személyeknél, akiket Isten kiválasztott. Az Újszövetségben ez a jelenlét erősödik. Szent Pál gyakran beszél azokról a „karizmákról”, amelyeket a lélek azért ad a tanítványoknak, hogy bizonyos küldetést teljesítsenek.

Melyek a legfontosabb karizmák?
Szent Pál többször beszél róluk leveleiben: megkülönbözteti az apostolok, a próféták, az evangélisták, a lelkipásztorok karizmáit. A karizmák a közösség számára fontos cselekedetekre irányulnak, mint pl. a tanítás, a szegények szolgálata, a gyógyítás adománya stb.

Léteznek-e ma is karizmák?
Széles körben elterjedtek manapság azok között, akik Krisztus követői a Szentlélek által. Általában nem rendkívüli módon nyilvánulnak meg. De bizonyos keresztényeknek megvannak a maguk kiváltságos adományai, pl.: Isten nevében beszélni, segíteni a betegeket, lelkesíteni a közösségeket stb.

Hogyan ismerjük meg a Szentlelket?
Jézus beszélt róla, azt mondta: „Én pedig kérni fogom az Atyát, és más Vigasztalót ad nektek, az Igazság Lelkét, aki mindörökké veletek marad... Megtanít benneteket mindenre és emlékeztet mindarra, amit nektek mondtam.” (Jn 14,16)

Jézus halála és feltámadása után a Szentlélek működése gyakran megnyilvánult az Egyház életében. Az Ószövetség is beszélt már Isten Lelkéről, aki olyan személyek által jött el, mint a próféták. Azt is mondja, hogy a Szentlélek jelen volt, amikor Isten megteremtette a világot. Jézus eljövetele előtt írja az egyik próféta:

„Kiárasztom lelkemet minden testre, fiaitok és leányaitok jövendölni fognak, vénjeitek álmokat álmodnak, ifjaitok meg látomásokat látnak.” (Joel 3,1)

Szent Pál apostol így ír:

„Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét félelemben éljetek, hanem a fogadott fiúság lelkét kaptátok, melyben azt kiáltjuk: »Abba! Atya!«” (Róm 8,14-15)

Jézus azt mondja:

„A szél ott fúj, ahol akar. Hallod zúgását, de nem tudod, honnan jön és hová megy. Áll ez mindenkire, aki Lélekből született.” (Jn 3,8)

Hogyan nyilvánult meg a Szentlélek?

Előfordult, hogy rendkívüli módon, mint pünkösd napján. Leggyakrabban pedig Jézus tanítványainak adott sugallatokat, hogy képesek legyenek folytatni munkáját.

Miképpen érthetjük meg a Szentlélek szerepét a Szentháromságon belül?

Ez szent titok (misztérium), de mint minden egyes hittitok, úgy ez is világosságot teremt életünkben, annak ellenére, hogy nem értjük. Ha ketten szeretik egymást, akkor szívesen beszélnek szerelmükről úgy, mint rajtuk kívülálló kapcsolatról, amely összeköti őket. Azt mondják: „nagy a mi szerelmünk”: „egyedülálló”. Pedig a szerelem bennük van, önmaguk része, nem pedig más valami. Ez segít megérteni, hogy ki a Szentlélek. Az Atya és a Fiú közötti szeretet olyan nagy, hogy ez a szeretet személy. Egy az Isten, és mégis három személy van benne. Három oly módon egyesült személy, hogy egyet alkotnak együtt.

Milyen országról beszél Jézus?
Már régóta vártak arra, hogy maga az Isten vagy küldötte eljöjjön, Izrael élére álljon, vezesse és „királya” legyen. Jézus hírül adja, hogy Isten beteljesíti várakozásukat, de egészen más módon, mint ahogyan számították. Az „Ország” az egész életnek, az egyén és a társadalom életének megújítását jelenti. Ezt az új világot mindenki számára felajánlja, különösen a szegényeknek, a kitaszítottaknak, azoknak, akik szenvednek az igazságért. Ez az új élet olyan, mint a vetőmag, amely növekszik; az elvetett mag látszólag meghal, de nemsokára felnő és sok termést hoz.

Miért mondjuk, hogy Jézus "megváltotta" az emberiséget?
Az emberiség a rossz minden megnyilvánulásának, a sorsnak, a halálnak rabszolgája volt. Jézus az emberek számára olyan valakit jelentett, aki „kiváltja” a rabszolgákat, hogy visszaadja szabadságukat. Életével, haláláig végbevitt cselekedeteivel új értelmet adott a halálnak, új utat, új ösvényt nyitott az Isten felé. Az emberiség immár nem szenved rabszolgaságban, hanem szabadságban haladhat Isten felé. Ezért mondjuk, hogy Jézus visszavásárolta az emberiséget. (A latin „redemptio” szó magyarul kiváltást, visszavásárlást jelent.) Azt is mondjuk, hogy Jézus „megszabadította” a világot, hogy elhozta az „üdvösséget”.

Miért tett Jézus csodát?
Nem a csoda kedvéért tette. Számára a csoda „jel” volt. Így mutatta meg, hogy új hatalom fogja megváltoztatni a világot. Például: amikor visszaadja a vak embernek a látást, Jézus értésünkre adta, hogy Ő a világ világossága, aki felnyitja majd minden ember szemét.

Hogyan viszonyult Jézus kora társadalmához?
Felfedte sok ember képmutatását. Leleplezte a gazdagságot és a pénzt. A nyilvános bűnösök, a prostituáltak, az idegenek, a megvetettek felé megmutatta, hogy a látszaton túl a szívekben kell olvasni. Botrányt okozott Jeruzsálem templomában, ostorozván a külsőségekben megnyilvánuló vallásosságot és az állatáldozatokat. Azt akarta, hogy a hatalmasok váljanak mindenki szolgájává. Azt mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet.” Sokan felismerték benne a Messiást, a Krisztust, akit vártak.

Mit jelent a Messiás vagy Krisztus szó?
A héber „messiás” szó, amelynek görög fordítása „christos”, felkentet jelent, azt, akit Isten megszentelt, hogy különleges hivatást tölthessen be: megalapítsa Isten Országát. Isten küldötte, akit vártak.

Miért adnak a keresztények Máriának kiváltságos helyet?
Mert ő Jézus Anyja. A püspökök egyik első nagy gyűlése (zsinat) 431-ben Máriáról kijelentette, hogy ő „Isten Anyja”. Názáretben mindvégig fia, Jézus mellett élt, mellette volt, amikor meghalt a kereszten. A keresztények gyermeki szeretettel voltak iránta. Tisztelettel ünnepelték századokon át. Számos templomot szenteltek és sok zarándoklatot indítottak tiszteletére.

Kicsoda Jézus?
Sokféleképpen nevezték meg az első keresztények idejében: próféta, Velünk az Isten (Emmánuel), Isten arca, Messiás vagy Krisztus, Emberfia, Isten Fia, Úr... Két zsinat, 325-ben és 451-ben megerősítette, hogy Isten és ember. A megtestesülés szó azt jelenti, hogy Jézusban Isten emberré lett, testet öltött, emberi életet élt.

Miért mondjuk, hogy megtestesült a Szent Szűztől?
Máté és Lukács evangélista azt mondja, hogy Jézus emberi apa közreműködése nélkül született. Így nyilvánult meg Isten kivételes akarata Jézus születésében. Lukács elbeszélése megvilágítja Mária szerepét és beleegyezését. József, aki Mária jegyese volt, részt vett Jézus nevelésében és megtanította mesterségére: ács volt.

Honnan ismerjük Jézus életét?
Ismerjük a négy evangéliumból, az Újszövetség más írásaiból és más rövidebb szövegből, amelyekkel latin és zsidó íróknál találkozunk. Egyetlen mai történetíró sem vonja kétségbe Jézus létezését.

Mit tudunk Jézus életéről?
30 éves koráig Názáretben élt. Ács volt. Majd faluról falura vándorolt. Beszélt az emberekhez. „Isten Országát” hirdette. Betegeket gyógyított, csodákat művelt. Szívesen ment azokhoz, akiket megvetettek vagy kiközösítettek. Mindenki számára meg akarta hozni az Istennel való kiengesztelődést és testvérekből álló népet akart összegyűjteni. Gyakran kifogásolta a szokásokat, a felfogást, a megszokott helyzetet. Egyesek, főleg a vallási vezetők, meg akartak szabadulni tőle. Bevádolták a római hatóságnál, és elérték, hogy elítéljék őt. Keresztre feszítve halt meg Jeruzsálem kapuinál. De harmadnapra az apostolok viszontlátták, élve. Többször megjelent közöttük. Feltámadását hirdetni kezdték. Megkapták a Szentlelket Pünkösd napján, hogy folytassák művét tanúságot téve feltámadásáról.

Mit mondanak a próféták Istenről?
Azt mondják, hogy Istent szenvedélyesen érdekli az ember élete, hogy szövetségben akar vele élni, hogy megvédi a szegényt. Leleplezi a hamis isteneket, a bálványokat. Elmondják még, hogy az igazságot keresve Isten felé haladunk, és a mindennapi eseményeken keresztül jön felénk az Isten.

Mit mondott Jézus az Istenről?
Jézus eljött, hogy mindenki számára felkínálja azt az új életet, amelyet Isten ajánl neki. Aki ebbe az új életbe lép, az tudja, hogy Isten szereti őt, és igyekszik szeretni a többieket. Arra tanított Jézus, hogy „Istent” atyánknak nevezzük. Olyan Istent mutatott be, aki megbocsát, akiben újjászületünk, aki az egész emberiséget meghívja, hogy népe és családja legyen.

Miért mondjuk, hogy Isten Atya, Fiú és Szentlélek?
Azért, mert Jézus az Istent Atyának nevezte, mert megtudtuk, hogy ő maga az Isten Fia, és mert elküldte a Szentlelket. Istenben közösség él. Isten egy, három személyben. Ezért hívjuk Szentháromságnak.

Miért nem mutatja meg magát világosan az Isten, még akkor sem, amikor minden rosszul megy?
Isten tapintatos marad, tiszteletben tartja az ember szabadságát. Életet ad neki, értelmet helyez belé: érzéket az igaz, a szép és a jó iránt, és meghívja a szeretetre. Isten leggyakrabban az emberek által tesz valamit a világban. Közülünk mindenki saját mértéke szerint tanúságot tehet Isten tevékeny jelenlétéről.

Vannak-e olyan pillanatok, amikor közel vagyunk Istenhez?
Akkor vagyunk közel Istenhez, ha igazán szeretünk. Szent János, Jézus barátja írta: „Az Isten szeretet. Mindaz, aki szeret, Istentől született és ismeri az Istent.” Közel vagyunk Istenhez akkor is, amikor imában fordulunk felé, különösen akkor, amikor a szentmisében a keresztény közösség az Oltáriszentséget ünnepli.

(forrás: PPEK: Ezt tudniiilik tudni illik!)

Ki az Isten?
Lehetetlen kielégítő módon válaszolni erre a kérdésre, mert Isten „misztérium” marad számunkra, azaz szent titok. Szavaink, okoskodásaink, értelmi képességeink végesek ahhoz, hogy Istent megérthessük.

Mit jelent a misztérium?
Ez a szó azt jelenti, hogy Isten határtalanul felülmúl bennünket: az ő segítsége szükséges ahhoz, hogy titkába behatoljunk. Értelmünk és szívünk nem hagyhat fel felfedezésével, de ez teljesen sohasem sikerül. Ez a szó azt is jelenti, hogy Isten megismerése nyitva áll előttünk és megvilágítja életünket.

Miért kell Istenről beszélnünk?
Mert az életünkkel és a világgal kapcsolatban kérdéseket teszünk fel magunknak; mert a vallások milliós embercsoportokat képeznek, akik benne hisznek és az emberiség életében folytonosan meghatározó szerepet játszanak.

Miért nem hisznek egyesek Istenben?
Egyesek nem hiszik, hogy létezik az Isten. Őket ateistáknak hívjuk, ami annyit jelent, hogy Isten nélküli. Olykor a világban előforduló rossz miatt, különösen a háború miatt nem tudják elhinni, hogy Isten létezik. Máskor egyéni életük olyan nehéz, hogy képtelenek hinni a jóságos Istenben. Egyesek csalódtak a hívőkben, az egyházakban vagy a vallásokban. Mások viszont csak saját életükben és a tudományban bíznak: azt állítják, hogy Isten létezését nem lehet „tudományos” módszerekkel igazolni.

Mondhat-e valamit az értelmünk Istenről?
A józan ész az élet értelmét keresi. Anélkül, hogy be tudná bizonyítani Isten létezését, mégis feléje vezet minden olyan adottságból kiindulva, ami csak a világban és az életben létezik. Miközben tudomásul veszi emberi korlátjainkat és fogyatékosságunkat, eljut odáig, hogy felismeri Isten létét.

(forrás: PPEK: Ezt tudniiilik tudni illik)

A keresztény hit és élet központi misztériuma a Szentháromság.
Ez annyit jelent, hogy EGY ISTEN van, Benne pedig három Személy: az Atya, a Fiú és a Szentlélek.
A három isteni Személy egy Isten, mert mindegyikük azonos az egyetlen és oszthatatlan isteni természet teljességével. A közöttük lévő kapcsolat a következő:

• az Atya nemzi a Fiút,
• a Fiú születik az Atyától,
• a Szentlélek pedig az Atyától és a Fiútól származik.

A három isteni Személy elválaszthatatlan a lényegben, és a tevékenységben is.

(forrás: Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma)

A kereszt megváltásunk jele. A kereszt által szenteli meg Urunk az embert lényének legparányibb ízéig is. Ez erőt ad a kísértésben, ez oltalmaz a veszélyben. Ha nem elhamarkodva, kapkodva vetjük a keresztet, hanem nyugodtan, minden gondolatunkat, egész érzelemvilágunkat belefoglalva ebbe a jelbe, akkor megtapasztaljuk, mint ölel át minket, s hogy összefog, fölavat, megszentel, lefoglal és megtermékenyít a szentháromságú Isten nevében. (Romano Guardini alapján)

+ Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
+ In nomine Patris et Filii et Spiritus Sancti. Amen.

(forrás: http://uj.katolikus.hu/lelkiseg.php?h=2 )