Amit mondok nem ma történt, sok millió év előtt,
elmesélem, hogy az Isten valamikor réges-régen,
hogyan teremtette a nőt.
E legenda őse hindu, s oly igaz, hogy ki hallja,
nem lehet, hogy meg nem indul.

Szóval, az Úr legelőször férfiembert alkotott,
ezzel teltek hosszú évek, nappalok és alkonyok,
ami szép volt, ami jó volt. mindent ebbe fektete,
ő maga is megcsodálta, mire készen lett vele:

domború mell, magas homlok, sziklát görgető karok,
és a többi... Részletezni nem is nagyon akarok,
szeme, füle, lépe mája, lába is, hogy lépne rája,
hogy így visszagondolok csupa, csupa jó dolog.

No, de közben hiba történt, elfogyott a nyersanyag,
míg a férfi ily remek lett, a szegény nő megfeneklett,
rá már semmi sem maradt.
Ám az Isten, azért Isten, véghetetlen bölcsessége
mindig jó dologra inti, tudja, hogy ha segít magán az isten is megsegíti.
Hogy ily nagy volt a probléma, csak merészebb lett ő attól,
és nekiállt nőt csinálni - ahogy azt ma mondanátok - mindenféle műanyagból.
Volt abban a nőben minden, bizony nem lesz könnyű dolgom véges-végig elsorolnom.

Az ezüst hold kereksége, pálma sudár merevsége,
őszi felhő mélabúja, mélyhegedű néma húrja,
őzikéknek kecsessége, majmok csacsi fecsegése,
május üde tavaszsága, csörgő kígyó ravaszsága,
fák közt nyögö szél fuvalma, bősz oroszlán rémuralma,
páva, tolla, pulyka mérge, gyáva nyúlnak rettegése,
kis verébnek puha pelyhe, illatozó rózsa kelyhe,
mérges fullánk kis darázsba', felparázsló tűz varázsa,
csorgatott méz édes íze, szomjúság a tiszta vízre,
nyári zápor, rét keserve, tél dühétől, szétseperve,
bátor tigris vad haragja, kis pacsirta trilla-hangja,
és a többi, és a többi, az is ami ki lett hagyva.

Nem volt már a férfi árva, mert az Úr a teremtményt,
neki adta illetőleg rásózta az ő nyakára.

Nem telt bele alig pár nap, hát az Úrhoz mén a férfi,
s panaszkodik, azt remélve, hogy az isten csak megérti:

Uram! - így szól - kezed mért ver?
Rettenetes egy teremtmény akit adtál, az a némber.
Szája be nem áll, ha fecseg, egyszer nyűgös, másszor beteg,
minden semmiségért zokog, és veszélyes, és szeszélyes,
hogyha egy kis öleléshez néhanapján hozzáfogok.
Máskor - hogy is mondjam - mohó!
Izzik, mint a tüzes kohó, kábít, bódít, mint az óbor, csak az a baj, sose jókor.
Elpusztulok vele élve, így könyörgök: vedd őt vissza!
Nincs szükségem feleségre!

Szólt az Úr ki nagy ravasz volt:
látom nincs belőle hasznod, nem erőszak a disznótor,
visszaveszem én az asszonyt!

Nem telt bele alig pár nap, hát megint csak jön a férfi,
s panaszkodik, azt remélve, hogy az Isten csak megérti:

Uram! - így szól - én sem értem, de hiányzik az a némber,
ettől vagyok én most bajba', hiányzik a dalos ajka,
milyen kedves, mikor fecseg, megható, ha néha beteg,
hogyha szenved, hogyha zokog, s milyen hálás, milyen boldog,
hogyha egy kis öleléshez, néha napján hozzáfogok.
Mámorító, mikor mohó, izzik mint a tüzes kohó,
kábít, bódít, mint az óbor, sose rosszkor, mindig jókor,
nincs örömöm csak vele élve!
Így könyörgök: add őt vissza, szükség van a feleségre!

Szólt az Úr ki nagy ravasz volt:
látom, látod már a hasznod, visszaadom, hát az asszonyt!

Nem telt bele alig pár nap, s hát csak újra jön a férfi,
s panaszkodik, azt remélve, hogy az Isten csak megérti:

Uram! - így szól - én se értem, de csak némber az a némber,
sok bosszúság, kevés öröm, és a csóknál több a köröm,
köröm, karom, fecsej, szitok, ha úgy látja jónak kidob,
minden bajért engem okol, vele élnem tüzes pokol,
így könyörgök, legyen vége, vedd őt vissza, sose lássam,
nincs szükségem feleségre!

Ez már sok volt az Istennek, nagyot ütött az asztalra:
Volt időd, hogy kiismerjed, nekem is van egy kis eszem,
többé vissza sosem veszem, oktalanságodon okulj,
ahogyan tudsz, úgy boldogulj, ezt a mérget hordanod kell,
akárhogyan éget is, vidd az asszonyt, mert különben,
beszüntetlek téged is!

Sok millió éve ennek, de semmi sem változott,
ma is így vagyunk a nővel, hol áldott, hol átkozott,
nyögünk, hogyha velünk van, és hogyha elhagy akkor is,
ezt csináljuk amíg élünk, így jön el az aggkor is,
amíg ez a világ világ, össze sosem békülünk,
tragédiánk egy mondatban: Sem velük, sem nélkülük!

--
-------------------------------------------
JÉZUS ATYÁNK Szeretetével:
-------------------------------------------