Egység és különbözőség megértése

Az ember nem az egyetlen élőlény, amelyben van lélek. Mindannyian lelkek vagyunk — vadállatok, madarak, csúszómászók, rovarok, fák, növények, vízi élőlények és így tovább. Egyszerűen csak különböző ruhák takarják a lelket, ugyanúgy, ahogy néhányan Önök közül fehér ruhában vannak, néhányan zöldben, néhányan pirosban stb. De minket nem érdekel a ruha, minket a lélek érdekel. Ahogy a Bhagavad-gítá is mondja (5.18): vidyá-vinaya-sampanne bráhmane gavi hastini suni caiva svapáke ca panditáh sama-darsinah

„Az alázatos bölcs igaz tudása által egyenlőnek látja a tanult és alázatos bráhmanát, a tehenet, az elefántot, a kutyát és a kutyaevőt (kasztonkívülit) is.” A bölcs nem tesz különbséget szín, intelligencia vagy faj alapján. Minden élőlényt a lélek egy kis részének lát. Az írások azt mondják: keságra-sata-bhágasya satámsah sádrisátmakah jívah súksma-svarúpo ‘yam sankhyátíto hi cit-kanah

„Megszámlálhatatlan lelki atomrészecske létezik, amelyek akkorák, mint a hajszálvég felső keresztmetszetének egy tízezred része.” Mivel nincs eszközünk a szellemi lélek dimenzióinak mérésére, ezért így mérik a lélek egy kis darabját. Más szóval a lélek olyan parányi, hogy kisebb az atomnál. Ez a kis rész megvan önökben, bennem, az elefántban, az óriási állatokban, minden emberben, a hangyában, a fában, mindenhol. A tudomány még nem tudja felbecsülni a lélek dimenzióit, s az orvosok sem tudják meghatározni a lélek helyét a testben. Így aztán a materialista tudósok levonják a következtetést, hogy nincs lélek, de ez nem így van. A lélek létezik. A lélek jelenléte miatt van különbség egy élő és egy halott test között. Amint a lélek elhagyja a testet, a test meghal. Nincs értéke. Bármilyen nagy tudós vagy filozófus lehet valaki, be kell ismernie, hogy amint a lélek elhagyja a testet, a test meghal. Akkor nem lesz többé értéke, el kell dobni.

Ezt meg kell értenünk; a lélek értékes, nem a test. A lélekvándorlás tényét a Bhagavad-gítá (2.22.) magyarázza el: vásámsi jírnáni yathá viháya naváni grihnáti naro ‘paráni tathá saríráni viháya jírnány anyáni samyáti naváni dehí

„Miként az ember leveti elnyűtt ruháit és újakat ölt magára, úgy adja fel a lélek is az öreg és hasznavehetetlen testeket, hogy újakat fogadjon el helyükbe.” Amikor az öltönyünk már régi, levesszük, s felveszünk egy másik öltönyt. Ehhez hasonlóan a lélek is cseréli a testét, vágyai szerint. Mivel a lélek Isten része, isteni tulajdonságai vannak. Isten a legfelsőbb akarat, a legfelsőbb erő, a legfelsőbb független létező, és mi — mivel szerves részei vagyunk — apró mértékben rendelkezünk ezekkel a tulajdonságokkal. Van akaratunk, vannak gondolataink, érzéseink, vágyaink. A Védák azt mondják, hogy Isten a legfelsőbb élőlény minden élőlény között (cetanas cetanánám), és szintén Ő az, aki ellátja az élőlényeket azzal, amire szükségük van.

Mi, élőlények, megszámlálhatatlanok vagyunk; számunknak nincs határa. Isten azonban egy. Ő ugyanúgy élő, ahogyan mi, de mi apró részei vagyunk annak az életerőnek. Egy darabka arany például minőségileg ugyanaz, mint egy aranybánya. Ha kémiailag elemezzük egy csepp víz összetevőit, kiderül, hogy a hatalmas óceán alkotóelemeit találhatjuk meg benne. Ehhez hasonlóan mi is egyek vagyunk Istennel, mivel szerves részei vagyunk. Ez az isteni részecske, vagyis élőlény vízi élőlényekből fákba és növényekbe, aztán fákból és növényekből rovarokba, aztán madarak és vadállatok testébe vándorol. Darwin teóriája a lélekvándorlás részleges magyarázata. Darwin egyszerűen csak átvette az információt a Védikus Irodalomból, de nem értette meg a lelket. A különbség az, hogy a lélek a vízi életformából a növényekbe, fákba, rovarokba, madarakba, vadállatokba vándorol, aztán következik az emberi élet, és az emberi életen belül a civilizálatlan életből halad a civilizált felé stb. Az emberi lény civilizált élete képezi a fejlődés tetőpontját. Itt van az útkereszteződés: erről a pontról felemelkedhetünk egy isteni élet szintjére. A választás tőlünk függ. Ezt mutatja meg a Bhagavad-gítá.

Ez az emberi létforma valójában fejlett tudatot jelent, ezért nem szabad elvesztegetnünk az életünket mint kutyák, macskák és szamarak. Ez a parancs. Bár ez a test halandó, akár egy kutya vagy egy macska teste, mégis különbözik tőlük abban, hogy az ember el tudja érni az élet legtökéletesebb szintjét. Mi Isten szerves részei vagyunk, de valahogy beleestünk ebbe az anyagi létezésbe; most úgy kell fejlődnünk, hogy haza tudjunk menni, vissza az Istenséghez. Ez a legmagasabb szintű tökéletesség.

Részlet Sríla Prabhupáda írásából: Az önmegvalósítás tudománya 268-270. oldal