Kedves Rita! "Hányan vannak így! S miért nem teszünk ellene?" "Többen tartják a rabszolgaságot magukénak,mint kényszernek."Seneca. Az emberiég nagy része így van ezzel. Miért nem tesznek ellene? A válasz leegyszerúsítve: A szokásaik,képzelgéseik,vágyaik amik iga sorsba hajtják az embereket.Mindaddig nem változnak meg,míg saját maguk,és embertársaik hiábavaló,ártó cselekedeteik következménye utól nem éri őket.É mikor jő a fájdalom,szenvedés,akkor majd talán megváltoznak,de általában ekkor már késő! A "szerencsések" akik a tudatlanságtól iszonyodva,menekülve "futnak" a valós tudás felé,hogy mielőbb menedéket találjanak lelkük számára. "Legtöbb ember azért él,hogy megszerezze kenyerét,ha megszerezte,akkor azért él,hogy nagyobb darab kenyere legyen,ha ezt is megszerezte,akkor meghal." Kierkegaard.

Válasz

Azt gondolom, minden ember ösztönösen érzi, melyik út vezet a boldogsághoz és mint írtad törekedni kell a beteljesítésre, mert bizonyára az útközben megélt tapasztalatok is a fejlődésünket szolgálják csak azt nehéz (számomra) eltalálni, hogy melyik az az élethelyzet, amiből ki kell lépni, mert nem vezet fejlődéshez se boldogsághoz és melyik az,amit ha tetszik ha nem végig kell élni. A pozitív gondolkodók szerint a nem tetsző élethelyzetek is attól változnak, hogy előbb mi változtatunk a gondolkodásunkon és ettől idővel átrendeződik körülöttünk minden az áhított irányba. Az irányt meg nyílván a madzagok mutatják. Az ego meg közben szenved...akárhogy is nézem nem egyszerű játszma...

Előzmény

Válasz

az általad leírt "mézesmadzagok", mint a szerelem és az önmegvalósítás, azok amik elvezethetik az embert az egyéni szabadsághoz. bár a lista nem teljes, de az biztos, hogy ezek totális "hajszolása" és beteljesítése adja meg a boldogságnak az igazi tapasztalatát..a sóvárgás, a vágyakozás, az örök hiányérzet stb, pedig mind mind az ego műfajai..

Előzmény

Válasz

...Azok a fránya mézesmadzagok! Mindenkinek van ilyen! Nem csak az anyagi javak, hanem a szabadság, szerelem, önmegvalósítás...Ezeket a dolgokat is kergetjük mindannyian, ki mit beállítottságától, körülményeitől függően. Én is ezt teszem, kivéve egy egy napot, órát, amikor megfeledkezek erről és önfeledten teszem az épp aktuális dolgom, anélkül, hogy lélekben én gondolatban máshol járnék. De aztán visszazuhanok a sóvárgás keserédes gödrébe...majd újra kimászok..
De az az igazság, hogy nem tudom hogy kell másképp..

Válasz

Ember, a teremtés "műve", a >lekek összesége> Isten, és a lélek által,minden emberben ott él isten, -- az önzetlenségével, feltétel nélküli szeretetével,............, --- és ha valaki ezt felismeri az már boldog ember. A boldogságot nem feltétlenül másban és nem máshol kell keresni mert az mulandó, hanem magunkan megtalálni és felszinre hozni mert az maradandó .
A felismerés által talán egy kicsit átértkelődik maga az ember, és eddigi élete.

Válasz

Csatlakozom Gyöngyihez. Sok embert látok a környezetemben, akik mindig "rohannak", egymás után keresik a feladatot, a tennivalót, az újabb kihívást, és így próbálják az életet élni. Szerintük ez az ÉLET.
Elvesznek az anyagi világban, a pénz, az elismerés, a folyamatos élet utáni rohanás, stb vezérli őket, és nem adnak maguknak esélyt arra sem, hogy egy pillanatra megálljanak, magukba nézzenek, észrevegyék a környezetüket, azt, hogy kék a fű, zöld az ég, és csiripelnek a falevelek, és ennek mennyire lehet örülni, hogy hallom, látom és érzékelem ezt. Mindig keresnek valamit, hogy ne kelljen magukkal foglalkozni, így nincs meg bennük a belső béke és az a tudat,hogy jól érzik magukat a saját bőrükben. Ők mindig is másnak fognak élni, sosem maguknak, magukban, belső harmóniában. És a legszomorúbb, hogy ezek az emberek nem értik, hogy miről beszélek, nem tudom őket szeretettel sem ebbe az irányba terelni....
Pedig ha egyszer megtudnák milyen békességet lelhetnének, és hogy mi is a valódi boldogság, hm.....

Válasz

Sokat és kimerítőén dolgoztam éveken át. Mindenem meg volt , de valahogyan , valami mégis hiányzott. Elfelejtettem magamba nézni, hogy megtaláljam a boldogságot. Nem volt már szükség semmilyen rohanásra, semmilyen plusz tárgyra ami még hiányzik. Csak egyszerűen megéreztem azt hatalmas Isteni szeretetet ami rendet rakott bennem.Kidobálta a felesleges dolgokat amiket cipeltem. Ez által találtam meg a középpontomat. Így, a külső tényezők már nem befolyásoltak, mindennek meg találtam a miértjét.Minden napom boldogan indul és szeretet van a szívemben.Hálás vagyok , hogy annyi szép dolog van a világunkban! És tudom, hogy ez az érzés mindannyiunkban benne van!!!

Válasz

A valóság az mindenki áhítozva keresi a boldogságot az útat,amely elvezet a végső célig. Folyamatosan új terveket szőve hiszünk talám most sikerül,de kudarcokat nem tudjuk elviselni,kilépni belőle. Újra és üjra kezdve új reményeket táplálunk önmagunknak,ami jó is,de miért van baj a kivitelezésre. Valjuk jók vagyunk,jót cselekszünk mindent megteszünk...
A nagy igazság az: hogy nem vagyunk képesek hosszú távra megőrizni pozitív beállítottságunkat,önzetlenül,adni szeretetben élni-mi magunk tehetünk boldogtalanságunkért...

Előzmény

Válasz

Amit érzünk,amit gondolunk és amit teszünk egységében cselekedni,csak a jó útra kell rátalálnunk!

Válasz

Még jó, hogy többen is vagyunk , akik ajándékként éljük meg Isten boldogsággal teljes szeretetét, isteni...!

Válasz