április 19.

MEGREPEDT NÁD

"Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg." Ézsaiás 42,3

Olyan csodálatos kép ez Jézusról. Nekünk az a bajunk, hogy a megrepedt nádat eltörjük. Számunkra értéktelen szemét. Ézsaiás 41,14-ben olvassuk: "Ne félj, férgecske Jákób!" A férgeket nem szoktuk becézni. Nulla, egy féreg senkinek nem érték, csak az Úrnak. Egyszer végignéztem a Bibliában, mennyi megrepedt nád élet van. Gondoljunk Péterre, mennyire repedt nád volt - és Kõszikla lett. Amikor a házasságtörõ nõt Jézushoz vitték, mindenki eltöri, mindenki kövezni akarja. Jézus egy szóval se mondja: mit tettél, hova jutottál, hogy lehet így élni? Csak annyit kérdez: "Asszony, hol vannak azok a te vádolóid? Senki nem kárhoztat-é téged… Én sem kárhoztatlak: eredj, el és többé ne vétkezzél" (Jn 8,1011). A másik dolog vele együtt jár, hogy "a pislogó gyertyabelet nem oltja ki". Vannak olyanok, akik már pislognak. Kezdõdik bennük a hit. Van olyan is, aki még pislog. A már pislogókat is a hívõ ember hamar kioltja. Milyen kemény és kegyetlen tud lenni az ember egy pislogó gyertyabéllel. Va lahogy másként mond valaki valamit, mint ahogy megszoktuk, és rögtön ott a gúnyos mosoly. Az illetõ soha többet nem fog megszólalni. Eloltották, ahelyett, hogy a két kezükkel védenék. Ha ott volnának mellette a teljes védõ, megértõ szeretetükkel, nem aludna ki. Jó volna körülnézni, nincs-e körülöttem pislogó gyertyabél, nem voltam-e úgy, hogy egy mondatommal eltapostam? Nincs-e olyan, hogy az Úré volt, és most elalvóban van? Már nem lángol, de egy kis élet még van benne. A lármás énemtõl nem veszem észre, hogy egy ember elsõt pislog, vagy már utolsót. Jézus egészen más volt, mint mi.