Változás zajlik a világ gondolkodásmódjában. Ez a változás csöndben
megy végbe a bensőnkben, és fontosabb bárminél, ami a világban a
pogányság bukása óta történt.

Ez a mostani szellemi forradalom, amely minden osztály képviselőjét
- legyen az a legkifinomultabb, legműveltebb ember, vagy a munkásosztály
tagja - érinti, páratlan a világtörténelemben.

Új civilizáció van születőben. A szokások, a világnézetek és a hagyományok
kezdenek kimenni a divatból. Az előrelátás, a hit és a szolgálat
veszik át a helyüket. A hagyomány béklyói kezdenek lehullani az
emberiségről, és ahogyan a materializmus salakja elhamvad, a gondolat
felszabadul, az igazság pedig a maga teljességében emelkedik ki az
ámuló tömegek szeme előtt.

Az egész világra rávirrad az új tudatosság, az új erő és az
új önkiteljesedés hajnala.

A természettudományok az anyagot molekulákra, a molekulákat atomokra,
az atomokat energiára bontották, és J. A. Flemingre maradt az
a feladat, hogy egy beszédében, amelyet a Királyi Tudományos Akadémia
előtt tartott, ezt az energiát az elmével hozza összefüggésbe,
„Végső esszenciájában az energia felfoghatatlan a számunkra, kivéve,
ha az az általunk Elmének vagy Akaratnak nevezett valami közvetlen
működésében nyilvánul meg” — mondta.

Ez az elme az elvitathatatlan és a végső. Mind anyagában, mind
szellemiségében tiszteletet parancsoló, ö a Világegyetem fenntartó,
stimuláló, mindent betöltő Lelke.

Az Egyetemes Intelligencia egyénesedéseiként működő „Én” felismerése
teszi lehetővé az egyén számára, hogy irányítani tudja az intelligencia
azon formáit, amelyek még nem értek el az önismeretnek erre
a szintjére; ők még nem tudják, hogy ez az Egyetemes Intelligencia
hat át minden tettre kész létezőt; ők még nem tudják, hogy ez az
Egyetemes Intelligencia minden kérést meghallgat; vagyis önmaguk
rabságában élnek.

Az egyén az eszköz, amelynek segítségével az Egyetemes létrehozza
azokat a különféle kombinációkat, amelyek a jelenségek létrejöttét
eredményezik; ez a rezgés törvényén alapszik, amelynek révén az elsődleges szubsztanciában jelenlévő különféle sebességű mozgások
csupán meghatározón számtani arányban hoznak létre új szubsztanciákat.

Az egyetlen meggyőződés, amely valamit is számít, az, amiről, miután
próbának vetik alá, kiderül, hogy konkrét tény. Innentől kezdve nem
meggyőződés többé, hanem élő Hit, vagyis Igazság.

Az erő a tudatosságunkon múlik; ha nem alkalmazzuk, elveszítjük, de
ha nem vagyunk a tudatában, nem tudjuk alkalmazni.

Az erő alkalmazása az odafigyeléstől függ. Figyelmünk mértéke határozza
meg, mennyire vagyunk képesek elsajátítani a tudást, ami az erő
másik megnevezése.

A figyelem a zsenik megkülönböztető jegye. Az odafigyelés tökélyre
fejlesztése gyakorlás kérdése.

„Nincs olyan gondolat a fejemben, amely gyorsan erővé ne tudna
alakulni, és eszközök egész tárházát ne tudná elővarázsolni.
(Emerson)

 Hogyan tudunk különbséget tenni az egyéni életek között?
Az általuk megtestesített intelligencia alapján.
Hogyan tudja irányítani az egyén az intelligencia egyéb formáit?
Ha felismeri, hogy az „Én” az Egyetemes Intelligencia egyediesítése.
Honnan ered a teremtőerő?
Az Egyetemestől.
Hogyan ölt formát az Egyetemes?
Az egyénen keresztül.
Mi az összekötő kapocs az egyén és az Egyetemes között?
A gondolat.
Melyik az az elv, amely révén a létezést foganatosítani lehet?
A Szeretet Törvénye.
Hogyan jut kifejeződésre ez az elv?
A Növekedés Törvénye által.
Milyen foltételen alapul a Növekedés Törvénye?
A kölcsönösségen. Az egyén minden időben teljes egész, és ez teszi
lehetővé, hogy annyit kapjunk, amennyit adunk.
Mi az, amit adunk?
Gondolat.
Mit kapunk?
Gondolatot, amely egyensúlyban lévő szubsztancia, és amely folyamatosan
aszerint ölt testet, amit gondolunk.

„A gondolatok még a nyílt tetteknél is jobban felfedik a jellemet.”
(W. S. Plumer)

Charles F. Hannel / The Master Key System Kallisti