Amikor kezdjük felfogni, hogy az Egyetemes esszenciája önmagunkon
belül keresendő — mert az mi magunk vagyunk —, elkezdünk cselekedni, elkezdjük érezni az erőnket. Ez az a tüzelőanyag, amely a képzeletet táplálja, amely meggyújtja az inspiráció fáklyáját, amely életerőt önt a gondolatba, amely lehetővé teszi, hogy kapcsolatba lépjünk a Világ- egyetem láthatatlan erőivel.

Az észlelés azonban; kizárólag a Csendességen keresztül érkezik. Úgy tűnik, ez az a feltétel, amelynek megléte minden nagy cél megvaló- sulásához szükséges. Vizualizációra képes entitások vagyunk. A képzelet a műhelyünk. Itt kell magunk elé képzelnünk az ideálunkat.

A gondolat ereje, ha megért |ük és megfelelően alkalmazzuk, a legnagyszerűbb segítőtárs, amelyről valaha is álmodtunk.

Az inspiráció művészet, amelyben teleszívjuk magunkat életerővel;
megvalósítjuk önmagunkat;

az egyén elméjét az Egyetemes Elméhez
igazítjuk; a megfelelő gépezetet csatoljuk az Erő Egyetemes Forrásához;
alakot adunk az alaktalannak;

a Végtelen Bölcsesség közvetítő
csatornájává válunk; a tökéletest képzeljük magunk elé;

rádöbbenünk a Mindenható Mindenütt Jelenvalóságára.

Az inspiráció belülről faliad. Ehhez Csendességre van szükség: le kell
tompítanunk az érzékeinket, el kell lazítanunk az izmainkat, nyugalomba
kell helyeznünk magunkat. Ha így sikerül megéreznünk magunkban
a kiegyensúlyozottságot és az erőt, készek leszünk annak az információnak, inspirációnak vagy bölcsességnek a fogadására, amely
szükséges lehet célunk megvalósításához.

Azt tanították nekünk, hogy: „Ő benne élünk, mozgunk és vagyunk”; ez az „Ő” pedig maga a Lélek és a Szeretet. Tehát valahányszor lélegzetet veszünk, ezt az életet, szeretetet és lelket szívjuk magunkba.

Ez a Pránikus Energia vagy Pránikus Éter. Egy pillanatig sem tudnánk létezni nélküle. Ez a Kozmikus Energia, a Napfonatból
Eredő Élet.

„Az élet lehelete” tudaton fölüli realitás. Az „Én” esszenciája. A puszta „Létezés” vagy Egyetemes Szubsztancia, amelyet, ha tudatosan
összekapcsolódunk vele, lokalizálni is tudunk, és azt az erőt is alkalmazni
tudjuk, amely ebből a teremtő energiából fakad.

Vonuljunk Csendességbe, és összpontosítsunk arra a tényre, hogy az „ő benne élünk, mozgunk és vagyunk” szó szerinti és tudományos értelmezésben is helyes! Azért VAGYUNK, mert Ő VAN; ha pedig Ő Mindenütt jelenvaló, akkor bennünk is ott kell lennie. Ha Ő a minden a mindenségben, akkor nekünk is ott kell lennünk Őbenne! Ő maga a Lélek, és mi az Ő „képére és hasonlatosságára” teremttettünk; az egyetlen különbség az Ő lelke és a mi lelkünk között a mértékben keresendő; a résznek jellegében és minőségében ugyanolyannak kell lennie, mint az egész. Ha mindez megvilágosodik előttünk, végre meg tudjuk fejteni a jó és a rossz eredetét, a koncentráció csodálatos erejének a titkát, és minden
problémára megtaláljuk a megoldást, legyen az fizikai, anyagi vagy a
környezetünket érintő.

Milyen feltételtől függ az erő?
A felismeréstől és a használattól.
Mi az a felismerés?
Tudatosság.
Hogyan kerülhetünk tudatába az erőnek?
Gondolkodással.
 Akkor mi az élet valódi értelme?
A helyes tudományos gondolkodás.
Miben áll a helyes tudományos gondolkodás?
Abban, hogy gondolkodási folyamatainkat képesek vagyunk az
Egyetemes akaratához igazítani. Más szóval, képesek vagyunk
együttműködni a Természeti Törvényekkel.
Hogyan lehet ezt megvalósítani?
Ha tökéletesen megértjük az elme elveit, erőit, módszereit és kombinációit.
Mi az az Egyetemes Elme?
Minden létezés alapvető ténye.
Mi az oka a hiányoknak, a korlátoknak, a betegségnek és a diszharmóniának?
Pontosan ugyanannak a törvénynek a működése. A törvény megszakítás
nélkül működik, és folyamatosan szállítja az eredeti teremtő
gondolatnak megfelelő körülményeket.
 Mi az inspirációi?
Annak a művészete, hogy felismerjük a Mindentudó Mindenütt Jelenvalóságát.
Mitől függenek az életünkben felbukkanó körülmények?
Gondolataink minőségétől. Mert mindaz, amit teszünk, attól függ,
mik vagyunk, és az, hogy mik vagyunk, attól függ, hogy mit gondolunk.

„Tanulni és nem gondolkodni: hiábavaló fáradság; gondolkodni és
nem tanulni pedig: veszedelmes.” (Konfucius)

Charles F. Hannel / The Master Key System Kallisti