Szeretettel köszöntelek a Ébredő Szívek oldalán!
Csatlakozz te is Közösségünkhöz "Amit szeretünk, az szomorúságot, fájdalmat, szenvedést, bánatot, gyötrelmet okoz azáltal, hogy szeretjük." - Gótama
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Ébredő Szívek vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Ébredő Szívek oldalán!
Csatlakozz te is Közösségünkhöz "Amit szeretünk, az szomorúságot, fájdalmat, szenvedést, bánatot, gyötrelmet okoz azáltal, hogy szeretjük." - Gótama
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Ébredő Szívek vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Ébredő Szívek oldalán!
Csatlakozz te is Közösségünkhöz "Amit szeretünk, az szomorúságot, fájdalmat, szenvedést, bánatot, gyötrelmet okoz azáltal, hogy szeretjük." - Gótama
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Ébredő Szívek vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Ébredő Szívek oldalán!
Csatlakozz te is Közösségünkhöz "Amit szeretünk, az szomorúságot, fájdalmat, szenvedést, bánatot, gyötrelmet okoz azáltal, hogy szeretjük." - Gótama
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Ébredő Szívek vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
A Taoizmus életigenlő filozófia, életszemlélet. Azt tanítja, hogy minden
eléd kerülő helyzet, azért került eléd, hogy valamit tanulj belőle.
Ezt szemlélteti egy festmény is. Az ecetkóstolók!
Három embert látunk egy ecetes dézsa körül álldogálni. Mindhárman
belemártják ujjukat az ecetbe és megkóstolják. Mindhárom arc más-más
véleményt tükröz. És mivel a festmény allegória, tudjuk, hogy nem holmi
közönséges ecetkóstolókat látunk, hanem Kína Három Tanítómesterét, és
az ecet, amit nyalogatnak, az Élet Esszenciája. A három mester K'ung
Fu-ce (Konfucius), Buddha és Lao ce. Az első arc savanyú, a második
keserű, de a harmadik arcon mosoly ül.
Konfucius azért vág savanyú képet, mert ő csakis a realitásban
gondolkodik. Szerinte a világ nem szubjektív, hanem objektív. Számára
igen savanyúnak tűnhetett az élet. Ő a tiszta racionalizmust jelképezi
életével és filozófiájával. A tisztelet, a hűség, a rend, szerinte nem
működhet szívből, csakis pontosan meghatározott szabályok leírásával és
azok betartásával és betartatásával.
A festmény második alakja Buddha. Ő roppant keserűnek érezte a földi
létet, telis-tele érzelmi kötelékekkel és vágyakkal, amelyek
szenvedésbe torkollnak. A világot egyetlen nagy kelepcének látta, ahol
minden csak káprázat, és minden teremtmény a gyötrelem örökké forgó
kerekei között küszködik. Hogy békére leljen, a buddhista előtt
(legalábbis szerinte) egyetlen út áll: felülemelkedni ezen a
"porvilágon" és eljutni a Nirvánába, a "szélmentes országba". Habár az
alapjában véve optimista kínaiak jól átgyúrták az Indiából áttelepített
buddhizmust, a jámbor buddhista mégis úgy találja, hogy a Nirvánához
vezető utat ugyancsak akadályozza a mindennapi létezés keserű szele.
Lao Ce azért mosolyog mert az ecet savanyú. Pont olyan amilyennek
lennie kell. Ha nem lenne a kész ecet savanyú az lenne a baj. Lao ce
szerint az ember mindenkor megtalálhatja azt a harmóniát, amely a
kezdet kezdete óta fennáll az Ég s a Föld között, de ehhez nem az-az út
vezet, amely a konfuciusi szabályokon alapszik. Mint ahogy ezt Az Út és
Erény Könyvé-ben, a Tao Te King-ben kinyilatkoztatta, a föld
voltaképpen az ég visszatükröződése, és nem az ember, hanem a saját
törvényei irányítják. Ezek a törvények a távoli bolygók forgására
éppúgy kihatnak, mint az erdei madarak és a tengeri halak életére. Lao
ce szerint minél több ember üti bele az orrát a természet egyensúlyába,
annál inkább felborul a harmónia. Minél több az erőszak, annál nagyobb
a baj. Hisz mindennek megvan a saját belső természete - akár nehéz,
akár könnyű, akár nedves, akár száraz, akár gyors, akár lassú -, amit
nem lehet "megerőszakolni", mert abból csak baj származik. A harc
elkerülhetetlen, ha valamire kívülről kényszerítenek absztrakt és
önkényes szabályokat. És ekkor lesz csak igazán savanyú az élet.
Lao ce szerint a világ nem kelepce, hanem bölcs tanítómester, akinek a
leckéit éppúgy jó lesz megtanulnunk, ahogyan törvényeit is követnünk
kell. És akkor minden jól megy majd. Lao ce nem azt tanácsolja, hogy
emelkedjünk a "porvilág" fölé, hanem azt, hogy egyesüljünk a "világ
porával". Azt, amit minden égi és földi dolog mögött működni látott,
elnevezte tao-nak, "az Út"-nak. Tanításának egyik alapelve volt, hogy a
Világmindenségnek ezt az Útját nem lehet méltóképpen szavakkal leírni,
mert az egyaránt sértené az Út korlátlan hatalmát és az emberi elmét
is, amely megkísérelné megtenni azt. Az Út lényege mégis érthető, és
azok értik meg leginkább, akik legtöbbet törődnek vele és az élettel,
amely elválaszthatatlan tőle.
Mi az ecetkóstolók üzenete? Az, hogy hozzáállásunk az élethez
meghatározza, milyen életet élünk. Vághatunk hozzá savanyú, keserű de
mosolygós arcot is.
A Taoista tisztában van képességeivel és adottságaival, és ezt előnyére
tudja fordítani, nem bánkódik miatta és nem más akar lenni mint az,
ami. (pl szerintem egy nőből kiváló agysebész vagy szemsebész lehet az
apró precíz kezei miatt, de tapasztalatból mondom, hogy fogorvnak, aki
fogat húz nem igazán nyerő a fogorvosnő)
A P’u jelentése a kínai írásban a „Faragatlan Tönk”. Ez azt jelenti,
hogy „a dolgok a maguk természetes állapotukban” vannak. Jelentése még
a természetes, egyszerű, tiszta, becsületes.
A Taoista ideál a csendes, higgadt, „faragatlan rönk” aki nem bonyolítja túl a dolgokat, ezért spontán a cselekedeteiben.
A Taoista próbálja a dolgokat összességükben látni, és nem veszik el, a
részletekben. (A nyugati orvoslás már régen elveszítette az embert és
csakis, a szerveket látja.)
Nyáron nyaralok, télen telelek. A Taoista tisztában van a lehetőségekkel, és cselekedeteivel alkalmazkodik a helyzethez.
A Taoista igyekszik elsajátítani az önismeretet. Szereti magát, és
elfogadja, ezért van önbecsülése, és önbizalma. Rendelkezik a
gondolkodás képességével, de hallgat megérzéseire.
Vu Vey jelentése nem cselekvés. Azt jelenti, hogy tolakodás, támadás,
Énkultusz nélkül cselekedjünk. A nyugati embernek a nem cselekvés
lustaságot jelenthet. A keleti embereknek viszont azt jelenti, hogy ne
szálljanak szembe a természet erejével és a természet törvényeivel. Jó példa a Vu Vey elvre a szélben lévő
fűszál. A fűszál rugalmas, enged a szélnek és elhajlik. Aztán a szél
elmúltával felegyenesedik. A fa merev ellenáll a kis szélnek de a nagy
szél kidönti.
A Vey Vu Vey a cselekvés nélküli cselekvés. Európaira fordítva azt
jelenti, hogy nem akarunk valamit erőlködve csinálni. A jelenleg is
élő, legöregebb Taoista mester azt nyilatkozta a hosszú élettel
kapcsolatban, hogy minden, ami a testet vagy a szellemet megerőlteti az
lerövidíti az életet. Ezért ő sosem tesz ilyet. Azonban minden nap
gyalogolt egy csomó kilométert. A fiatalok, akik el akarták kísérni a
sétára, sosem bírták tartani a tempót. (ebből is látszik, hogy a nem
cselekvés nem lustaságot jelent.) Megint csak a harcművészetekből
merítve példát: a támadó minél nagyobb lendülettel támad annál könnyebb
kibillenteni az egyensúlyából és ellökni. Ilyenkor nem a saját
energiánkkal végezzük a dobást, hanem az ellenfél energiáját vezetjük
tovább. A Vey Vu Vey önkéntelen cselekvéssé válik a gyakorlás során. A
mester mindig csak a legyőzött ellenfele felett gondolja végig mit is
csinált.
A Taoista a jelenben él. Számára mindig a most számít. Tisztában van
múltjával, sejti a jövőt, de a hangsúlyt mindig a jelenre teszi. A
nyugati ember, elmegy a boltba vásárolni. Autó vezetés közben, azon
gondolkodik, mit kell vásárolnia. Vásárlás közben azon gondolkodik mit
fog főzni vacsorára. Főzés közben kikérdezi a gyermek leckéjét. Mivel
nem arra koncentrál, amit éppen csinál, ezért autóvezetés közben
összetöri az autót, vásárlásnál elfelejt venni valamit, főzéskor kifut
az étel.
A Taoista mesterek legmagasabb fokon a vízhez lesznek hasonlatosok. A
víz mindig kitölt minden rendelkezésre álló teret. Ellenállás nélkül
folyik mindenhova. Megkerül minden akadályt. Alkalmazkodik.
A Taoista jól érzi magát a bőrében és boldog. Ott akar lenni, ahol épp
van. Nem rohan, nem pont másra vágyik, mint ami épp van. Elégedett.
Elérhető célokat tűz ki maga elé, olyanokat amelyeket képes elérni.
Céljait felossza napi adagokra, így minden nap képes jóleső
elégedettséggel lefeküdni.
A nyugati ember állandóan időt akar spórolni, pedig időt csak eltölteni
lehet nem megspórolni. Példaként had említsem meg Amerika egyik nagy
kedvencét az utcai hamburgeres bódét. Menetközben esznek az emberek, a
kipufogófüstben készített, mindenszempontból egészségtelen ételeket és
azt gondolják ezzel idő spórolnak meg. Pedig ennek az életmódnak súlyos
emésztőszervi következményei lesznek. Ami pedig nagy időpocsékláshoz
vezet. Az időtöltésnek kétféle módja van az ostoba és a bölcs időtöltés.
Az Út tanításában az egyik legfontosabb, annak megértése, hogy nem a
cél a fontos hanem maga az ÚT. Ez azt jelenti, hogy élvezni kell a
folyamatot és nem csupán az elért célt.
A Tao azt tanítja: „Boldog akarsz lenni? Kezd azzal, hogy megbecsülöd
magad, és azt amid van. Szerencsétlen akarsz lenni? Kezd azzal, hogy
elégedetlenkedsz.”
A Semmi fogalma is nagyon fontos. A semmi a Taoistának mindig valami.
Valaminek a lehetősége. A tudat kiürítése, a gondolatok elcsendesítése
révén születnek legjobb ötleteink.
Most, hogy a végére értünk, talán már te is látod milyen is a kedvenc
IZMUSOM. Én leginkább Taoistának vallom magam és próbálom elsajátítani
a mindennapjaimban a Tao bölcsességét.
Lehet hogy te is Taoista vagy, csak eddig nem tudtál róla???
Igen meglehet. Talán ez az egyetlen életfilozófia, aminél ez előfordulhat!
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!