„Hét táltos találkozott a nyirkai Hany-ban. Két asszonyember, meg öt férfiember. Jó ha ennyien vannak, a „Nagy hívás”-hoz. Mert nagy Szellemet szándékoztak idézni, a nemzetre zúdult bajhalmaz miatt. Tudni akarták, meddig tart ez a nyomorúság, meg miképpen alakul a jövendő. „Nagy hívás” akkor köll, ha az ÉG nem nyilatkozik magától.
A táltos asszonyok egyike „utaztatható” volt. (El lehetett küldeni testéből szellemét, károsodás veszélye nélkül, szerk.)
Fölmenének tehát a Rókadombra, az elhagyott csordakúthoz, az égés szélére. /…./
A „látó-halló” táltos asszony nekivetkőzött. A többiek bedörzsöltek maszlagbimbóval, hogy ne ostromolják a szúnyogok. Mert nyár volt és alkonyodott. Nyakába kék ékkövet akasztottak.
Az áldozó tűz parazsára zöld borókagallyakat raktak. A táltos asszony füstöt lélegzett, a többiek meg rejtőztetőt dunnyogtak. Dobolni, furuglázni nem mertek, a határőrség miatt.
A táltos asszony révületbe esvén átadta fejében lakó szelleme helyét az idézett SZELLEM-nek, hogy az ő nyelvével szólalhasson.
Lápkumánja táltos Szellemét idézték, mert az idevalósi volt, a mi fajtánk. A táltos asszony először fölszökött, de a többiek körbe vették őt, nehogy báj érje. Először csak hebegett (ún. „szókábulatról” van szó…szerk.), aztán szóval szólta a régi nagy táltos üzenetét:
Egy. Egyből kettő, kettő meg egy…

Még öt-hét!/1952-54/

A medvebocsot lépre csalják
És elverik rajta a port

Még nyolc-kilenc!/1955-56/

A Duna két partján vérben úszik a hulló lomb,
És ösvények tapostatnak a hanyatló nap palástján.
Nevet kiáltanak. A nevén szólított Öreg tétovázik,
De vállalja sorsát.
Ifjak ragadnak fegyvert, nők és férfiak egyaránt.
Közel a győzelem
Ekkor megelevenednek az árnyékok.
Az igaz harcosnak kedvét szegik
Az ügyet nyugattól- keletig elárulják.
Szerencsés, ki időben kereket oldhat.
Nagy az érvágás!
A győzők eltanácsolják a kopasz zsarnokot,
És a Vasmacskák Városának fattyát teszik meg helytartónak.
Ő megöleti a Tétovázó Öreget.
Az ifjúságon bosszút áll.
Sokáig uralkodik, és rontja a nemzetet.
Jutalmazzák az elvtelenséget, mindent pénzben mérnek.
A lakás, a ház csak lakhely, nem otthon.
A gyerek nyűg.

Még húsz-huszonegy!/1967-68/

A víg mosoly torz vigyorra változik.
Itthon a földművest már megtörték.

Még nevén a föld, de cseléd sajátjában.
Lazul a lánc, rozsdásodik a bilincs

Még negyven és néhány!/1987-  /

A Nagykövet cselt vet, összeesküvést sző.
Korábbi ellenfelek összefognak, rést vágnak a kerítésen.
Meglazítják a medvebocs láncát,
A kétfarkú oroszlán ketrecének láncát is. Nem hálásak.
A vörös tüzet okádó sárkány ebbe belebetegszik.
Harsona jelzi a szabadság kezdetét.
A szürke marhát napos legelőre engedik.
A csorda megszédül a szabadságtól. A barmok egymást öklelik
A nép elkergeti a kapuk nyitogatóit
A Jóindulatú Beteg kerül az élre. Mások intézkednek.
A földművestől elveszik örökét, és dobra verik
A senkiháziak vérszemet kapnak. Bitangok tékozolják a fényt.
Gyülekeznek a dögmadarak.
A nagy tengert átrepüli a Napból szálló, galambnak álcázott karvaly.
Megérkezik a Kánya is- osztozkodni.
Megint terelgetik a népet. Hiteket erőltetnek.
Szaporodnak a pénzért fennhangon imádkozók.
Boldogasszonyunkat elfeledik, buta lúddá tekerítik
Jaj pedig, ha Istenünk Asszonyi-fele elfordul tőlünk, vagy mink őtőle!
A galambnak álcázott Karvaly, és a Kánya,
Égig érő fára segítik a Kiskanászt. Szívében király, álmaiban császár.
Szépen szól rondán cselekszik. Zsákja feneketlen.
Letaszítják- újra mászik!

A döglött sárkány kutyái új gazdát találnak!

Még ötvenöt-hatvan!/2002-2007/

Az íjfeszítő sarja lukas hajóra száll.
Az ő ingével- gatyájával tömítik a rést.
Messze jutnak a parttól, már nem tud kiszállni
A döglött sárkány kutyáit a Koronázatlan Cár veszi pórázra.
Paprikajancsiból csinál vezért
A nemzet tűri. Nem látja meg rajta a rángató madzagokat.
A csellel hatalomra segített Paprikajancsi pofátlanul önkényeskedik.
Buzerálja a népet. Nyegle és buta.
A kiskanász malmára hajtja a vizet
Jobb ellenfél nincs. A nép tűri őket.
Nemes lovag- ősök fehér liliomán tipródik a nemzet.
A csősz tolvaj, a bakter rabló, a bíró cinkos.
A különb nem viszi sokra, mert irigylik.
Ki- ki rántja lefelé a másikat- az országot együtt.
Lenézett népek mögött kullog a magyar!

A nemzet talpa alatt röpülő szőnyeggé válik a föld!

Még hatvan-hetven!/2007-2017/

A rátarti úr napszámért kunyerál. Már mindent elkótyavetyéltek.
Csak alantas szolgálatok maradnak, égbekiáltó árulások.
Lesznek, kik alattomos ellenséggel fújnak egy követ.
Bevezetik a hét tevét, hogy innen köpködhessen lángot, a bikát nyergelő asszonyra
Ebből viszály támad benn is, kinn is.
A Kost Áldozó két fia tovább marakodik
A tevék magyar hajcsárai manó bőrét húzzák krisztus képére,
Hogy megtévesszék a népet, és arannyá válthassák a félhold csillogását.
Ők a kost áldozó, tevét nyergelő fiát segítik, más magyarok meg a másikat.
Kettészakad a nemzet, lángra lobban az ország. A lángot vér oltja.
Magyar magyart gyilkol, de a bika hátáról is ide lőnek a hét teve miatt.
A nép fele elpusztul
A szomszédok megmozdulnak, de ugrásra kész a zenélő sivatagok tigrise is.
A megszeppent maradék Ukkó-t híjja, a Boldogasszony-t.
A haragosok megbocsátanak egymásnak, az irigy örül más szerencséjének
A rátarti nem rázza a rongyot, a közönyös siet segíteni.
Ekkor a Magyarok Istene őrül állítja a zenélő sivatagok tigrisét,
És becsületes alkuval visszakerül, ami vissszajár.
Új kor veszi kezdetét, minden égtáj felé
YOTENGRIT, az Ős-Tengerek Istene nevében.

A Jó Szomszédság Törvénye győzedelmeskedik.

A táltosok közös gondolattal kérdezték: „Így van ez megírva, nem lehetne-e másképp?”
A SZELLEM erre azt felelé: „Minden jövendölés ókumálás (következtetés, szerk.), a múltat meg jelent összekötő vonás folytatásán, a jövő felé. Megírva semmi sincsen, mert minden megváltoztatható – ha nem fordultok el ISTENETEK-től és megszívlelitek az ősök intelmeit”
A táltosok megköszönték Lápkumánja táltos szellemének a jövendölést meg útbaigazítást. Ő távozott, a táltos asszony szelleme pedig visszatért testébe. Inni kért. Sokat ívott, és mély álomba merült azon nyomban. A többiek betakartak és strázsáltak hajnal hasadtáig. Akkor lemostak róla a maszlagot.
A férfi táltosok térdet, fejet hajtottak előtte, asszony táltos-társa pedig fejére tette kezét és rámondta az igaz nő-barátok áldását: „BOLDOGASSZONY oltalmazzon fehérben, zöldben, feketében!”
Ezek után ki-ki hazaméne és tette a dolgát.”