Aki az élet forrásával való kapcsolatot keresi, és az ellentétek világából megszabadító erő után vágyakozik, annak nem szabad figyelmen kívül hagynia, hogy így hatalmas energiamezővel lép érintkezésbe. Ha erre aztán nem reagál megfelelően – mert még nem képes reagálni –, az testileg megmutatkozó egyensúlyzavarokhoz vezethet. Az egyetemes Gnózisban: „A gyomor-plexuskör képessé teszi a tanulót a szent eledelek és a tudattűz új, tápláló alkotóelemeinek a vérpályába való bevezetésére. A plexuskörök együttműködése és a vesékre gyakorolt hatása kiüríti azokat a hulladékanyagokat és megkövesítő erőket, amelyeket a dialektikus ember kétségtelenül felvesz a vérébe, s melyek a hírhedt glutén képződéséért felelősek…
Ha a gyomor-plexuskör helyesen dolgozik, akkor az életenergiát célszerűen lehet elosztani és használni. Elejét lehet venni a kimerülésnek és a túl sok energia elhasználásának.”
Aki tehát tudatosan össze kívánja kötni magát a megszabadulásnak ezzel a magas és lényegében idegen erejével, annak – amint a 26. zsoltár is írja – ’az Úr oltára elé kell mennie’, és fel kell rá készülnie.

Válasz

Gondolkodásuk, érzéseik és cselekvésük kiindulópontja többé már
nem az én-tudat, ez ugyanis eltűnik, helyet adván egy új tudatnak, amely adománnyá válhat, és a Szellem tiszta tükreként szolgálhat. Ekkor a hangsúly egy olyan életmódra helyeződik, amely belülről kifelé irányul. A természet maga is példaként szolgál erre: a Nap nem csupán a látható korong határáig hat, s a szív sem önmagába zárt lüktető gépezet. Hát nem mindenkire egyformán süt a Nap?

Vizsgáld meg veséimet és szívemet! (26. zsoltár)

A tudatosság önmegismerést szül,
az önmegismerés lerántja rólunk az álarcot,
leleplezésünk pedig elvezet bennünket az igazsághoz.
Az „új szív” mindenkivel vele születik. Alapjában véve mindannyian magunkban hordozzuk. Tőlünk csak azt kérik, hogy megnyíljunk ennek az új lehetőségnek, és szenteljük magunkat ennek a megújulási folyamatnak azáltal, hogy kioltjuk az ego központjának lámpását, és engedjük a belső Napot a magasba emelkedni.
- szívesen

Válasz

Nagyon szép az igaz szó, Vili Tesó, melyeket a monitorra varázsolsz.
Köszönet érte. Sok szeretettel: Jaksa

Válasz

A buddhisták „Buddha barlangjának” nevezik a szívet, a keresztények pedig „Betlehemi istállóról” beszélnek. A misztikus Angelus Silesius ugyanezt a gondolatot így próbálta szavakba önteni: „Szülessen bár Krisztus ezerszer Betlehemben, te mégis elveszel, ha benned egyszer sem.”

Válasz